Ha gyűjtők vagytok, akkor egészen biztosan fontos részét képezik a gyűjteményeteknek azok a játékok amelyek gyerekkorotokban nektek is megvoltak vagy éppen bármennyire is vágytatok rá sajnos soha nem lehetett a tietek.
Be kell vallanom, hogy az általam összegyűjtött játékok között is bőségesen akad olyan darab, amit a nosztalgia és a gyerekkori emlékek sodortak be a gyűjteménybe.
Ezek mindegyike igazi kultikus játék ettől függetlenül, hiszen a távirányítós Wartburg vagy a Mangusta igazi klasszikus és minden gyűjtő számára kötelező darab.
Vannak persze olyan játékok is a gyűjteménybe amelyek ennyire nem klasszikusok (itthon), de számomra fontosak mert az ifjúságom részét jelentik.

Ilyen a ma bemutatásra kerülő Space Mission SM 11 kvarcjáték.
Ehhez a játékhoz számtalan emlék köt és évek óta szerettem volna megszerezni egy viszonylag szép állapotban megmaradt darabot. Gyűjtőként már megtanultam, hogy sok esetben érdemes türelmesen akár éveket is várni, mert előbb-utóbb úgyis szembejön majd a vágyott játék.
Így tettem a Space Mission SM 11-el, amit az Ebayről egy vagyonért lehetett volna beszerezni, itthon pedig egyszerűen nem akadt az utamba eladott darab.

Pedig egykoron a Space Mission SM 11-es a Skála-Coop áruházakban volt megvásárolható, így biztosan érkezett néhány száz vagy ezer darab az országba.
A megvásárlása már magában egy komoly kaland volt, amit öcsémmel vittünk véghez.
Gyöngyösön laktunk, ahol szerencsére volt egy Skála-Coop áruház. Itt lehetett beszerezni a legmenőbb elektronikai cuccokat, játékokat, ruhákat akkoriban és a sarokban a lépcső mellett oltári finom hotdogot árultak.

Valahogy a suliban híre ment, hogy van menő kvarcjáték a Skálában, így az egyik délelőtt fogtunk magunkat a spórolt pénzünkkel a zsebünkben elmentünk az áruházba, hogy megnézzük magunknak az ominózus kvarcjátékot.
Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy majd két különböző játékot vásárolunk, de az élet közbeszólt és csak az SM11-est lehetett már megvenni. Mivel mind a ketten nagyon vágytunk a játékra, így vettünk egy-egy darabot és így nem volt otthon veszekedés és probléma.
A játék akkoriban nem volt olcsó mulatság, bár sajnálatos módon a pontos árra már nem emlékszem.
A lényeg, hogy nekem sok kellemes órát szerzett a Space Mission és rendkívül kellemes emlékként maradt meg bennem.
Persze a későbbiekben jöttek a komolyabb játékok mint a Donkey Kong vagy a Western Bar, de a Space Mission SM11 örökre beégett az emlékeim közé.

Ezért is voltam nagyon boldog, amikor évek elteltével végre az egyik Facebookos csoportban felbukkant egy eladó darab. Mondanom sem kell, hogy azonnal lecsaptam rá és egyáltalán nem bántam meg.
De milyen játék is volt a Space Mission. A doboza akkoriban nagyon sci-fi volt, de a játék tartalmához nagyon kevés köze volt a rajta látható grafikának.

Persze volt itt űrsikló, űrállomás, asztronauta, de a dobozkép inkább a hozzám hasonló gyerekek fejének elcsavarására szolgált, mint a valóságos tájékoztatásra.
A Tronica által 1982-ben készített játék amúgy elég egyszerű volt. Az űrsiklóból kellett kilépni az űrhajóssal, aki egy kötél segítségével juthatott el az űrszondáig amiből valamilyen anyagot kellett áttölteni a képernyő jobb felső sarkában alkalomszerűen megjelenő űrhajóba (meg mernék esküdni, hogy az Enterpriseba).
A képernyő középső részén elhelyezkedő műhold igyekezett bennünket megakadályozni a munkánkban. Ehhez sugarakat lőtt ki magából amelyek ha eltaláltak bennünket garantáltan azonnal meghaltunk.
Összesen három életünk volt, ebből kellett gazdálkodni. Az említett űrhajóba áttöltendő anyag persze nem csak úgy termett. Az űrsiklóba visszajutva kellett feltöltenünk a készletünket, hogy folytatni tudjuk az űrhajó feltöltését.
A pontok szerzésével a játék folyamatosan gyorsult és a műhold egyre sűrűbb és gyorsabb lövésekkel tette nehezebbé az űrsétánkat. Szerencsére 300 pontonként új életet kaptunk, így volt esély komolyabb pontszámok elérésére is.

A játék összesen két módban volt játszható, amelyek csak sebességükben tértek el egymástól.
A hang a korai kvarcjátékokban megszokott egyszerű hang volt. Akinek volt zenélő kvarcórája az tudhatja milyen hangok voltak a játékban.
Itt nem volt zene mint a később megjelent Western Barban, be kellett érnünk némi pittyegéssel és ütemes zörgéssel.

A játék rendelkezett némi extra funkcióval is. Ez pedig a rajta elhelyezett óra volt, ami ébresztő funkcióval is el volt látva. Mivel óraként is használható volt, így a hátán egy kitámasztó kapott helyet, így akár magunk mellé állíthattuk az íróasztalra vagy az ágy mellé.
Az irányításra és a vezérlésre szolgáló gombok gumiból készültek és tapintásra és érzékenységre sem voltak az igaziak. Akkoriban ezzel mi bőven ki voltunk békélve, bár néha nagyon tudott bennünket idegesíteni ha a játék nem reagált időben a parancsunkra.
A ház műanyagból készült és rikító zöld színt kapott. A korabeli kvarcjátékokhoz hasonlóan az előlapon is helyet kapott egy lemez,amin a játék neve, az egyes funkciókhoz tartozó feliratok voltak olvashatóak.

Azt hiszem a játékot ezzel a leírással elég szépen sikerült bemutatnom nektek. Persze ez is egy olyan darab, amit muszáj látnotok működés közben is, hiszen akkor sokkal jobban átélhetitek a 80-as évek elejének hangulatát.
Mint említettem a bejegyzés első felében nagyon megörültek, amikor szembe jött velem ez a kincs. Persze közel sem volt tökéletes állapotban, de ezt egy ennyi idős kvarcjátéknál nem is szabad elvárni, sőt lényegében teszteletlen volt.
Zsákbamacska volt a vásárlás, így egy kicsit izgatott voltam az elemek behelyezését követően. Szerencsém volt, ugyanis szépen elindult a játék, ami még hangot is adott ki magából.
Egyetlen hibája az elemfedél hiánya, amit igyekeztem pótolni a mai napon. Az első próbálkozások kudarccal végződtek, de most úgy tűnik némi finomítást követően sikerül majd elkészítenem a pontos elemtartó fedelet. Az ideiglenes darabbal is használható, de szerintem érdemes még néhány próbanyomtatást rászánni és elkészíteni a tökéletes alkatrészt a Space Mission SM11 hátuljára is.

Természetesen a múzeumban ezt a játékot is láthatjátok majd, amíg azonban nem tudom megmutatni nektek ezt a kincset maradnak a megszokott fényképek ezúttal is.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!