Ezúttal ismét egy régi Matchbox kisautót szeretnék bemutatni nektek, amit a gyártó 60-as, 70-es években is, majd később a 80-as években is elhozott a gyerekeknek.
Ez a kocsi az Iso Grifo volt, aminek ma a Matchbox változatát mutatom be nektek.

De milyen autó is volt az Iso Grifo? A kérdés teljesen jogos, hiszen egy aprócska márka, igen kis mennyiségben gyártott autójáról van szó, ami ráadásul nem tett szert különösebb ismertségre.
Az autót az olasz Iso Autoveicoli S.p.A. 1965 és 1974 között. A kocsi külseje Giorgetto Giugiaro munkája, míg a mechanikai részeket Giotto Bizzarrini dolgozta ki.
Az autó az úgynevezett Gran Tourer kategóriába volt sorolható és bár ízig vérig olasz autóról van szó a motorválaszték Chevrolet és Ford erőforrásokból állt.
A kocsi a versenysportban is letette a névjegyét, ugyanis több éven át indultak a Grifok Le Mansban változó eredményességgel.
A gyár 1970-ben mutatta be a Grifo II-es változatát, amiről akkor még senki nem gondolta hogy az utolsó ISO típusról van szó, ugyanis az aprócska gyártó 1974-ben végleg lehúzta a rolót.

A Matchbox az ISO Grifo gyerekeknek szánt váltpzatát 1968-ban mutatta be és az első gyártási ciklus 1974-ig tartott. A hozzám került változat 1968-ban készült, így ezen keresztül igyekszem bemutatni nektek a kisautót.
A kocsi teljes egészében fémből készült, ahogy az a korra jellemző volt.
A karosszéria szépen kidolgozott és hűen adja vissza az eredeti autó karcsú formáját. A manapság már elképzelhetetlenül hosszú motorház, a csapott hátsó rész mind a 60-as éveket idézi vissza és ráadásul igényesen kidolgozva.
A motorháztetőn látszanak a fontosabb vonalak és a kocsi oldalán is fel lehet fedezni a légbeömlőket és más apró részleteket.
A karosszéria az első három évben sötétkét volt, majd a későbbiekben világoskék színben készült a kisautó. 
A 86-os visszatéréskor az Iso Grifo már krémszínű, kék, sárga és zöld változatokban volt megvásárolható és matricázást is kapott az autó, ami teljesen idegenül hatott ezen a különleges olasz sportkocsin.
Az első szériás kiadás vízszínű ablakokkal készült, aminek köszönhetően remek rálátás nyílt az utastérre is. Ezt a rálátást megkönnyítette a nyitható ajtó is a karosszérián.
A belső a szokásos fehér műanyagból lett kialakítva és egészen jól sikerült. A kocsi érdekes módon jobb kormányos, ami egy olasz autónál azért meglehetősen szokatlannak számított.

Az alváz a Matchbox játékokhoz hasonlóan itt is rendkívül egyszerű kidolgozást kapott. A szokásos gyártóra és autótípusra utaló információkon kívül nem sok mindenben gyönyörködhettek ezen a részen a gyerekek.
A lökhárítók és az első lámpák is az alváz részeként lettek kidolgozva és hátra még egy vonóhorgot is kapott a kisautó, aminek segítségével már Matchbox lakókocsikat és utánfutókat is lehetett vontatni.
A futómű az alvázon belül lett elhelyezve a szokásos módon. A kerekek azonban gyorsan változtak az autón. Az első évben a Regular kerekekkel találkozhattak a gyerekek, de a későbbiekben a Superfast kerék aktuális változata került fel az autóra mindig.

A hozzám került változat rendkívül szép állapotban maradt meg. A festés épségben van, az ablakok sértetlenek és a kocsi lényegében csillog-villog.
Reményeim szerint ezt a kisautót is megtudom majd mutatni nektek, de amíg erre nincs lehetőség addig jönnek a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!