Folytatom a régi Matchbox kisautók bemutatását. Az elmúlt időszakban elég sok közutakon egykoron gyakran feltűnő kisautót mutattam be nektek, de a Matchbox persze olyan kocsikat is készített, amelyekkel azért nem mindennap találkozhattak a gyerekek.
Ezek közé tartozott a Lamborghini Miura 33C is, amit ma egy kicsit közelebbről megismerhettek.
A Lamborghini Miura fejlesztése egészen érdekesen indult az olasz cégnél. A gyár három vezető fejlesztője titokban kezdett neki az autó fejlesztésének, amivel az volt a terv hogy egy versenypályán sikereket arató és az országúton is vezethető autót alkossanak.
A kezdeti titkolózás után végül Ferruccio Lamborghini igent mondott a fejlesztésre, aminek eredményeként az 1966-os Genfi Autószalonon mutatták be a kocsit a közönségnek. A világon ez volt az első autó, ami két üléses és középmotoros megoldással került gyártásba.
A szaksajtót és a közönséget is lenyűgözte az autó formája és a motortérben elhelyezett V12-es erőforrás csak még tovább növelte a sportosságot.
A kocsi végül sorozatgyártásba került és számtalan változatban megvásárolható volt. Egészen 1973-ig gyártották a Miurát, amit végül a Countach váltott le és ez már történelem.
Ilyen kocsi pedig nem hiányozhatott a Matchbox kínálatából sem, így 1969-ben a boltok polcaira került a Lamborghini Miura 33C, amit egészen 1972-ig meglehetett vásárolni.
Hogy milyen kisautót hozott össze a Matchbox, azt most megtudhatjátok. Mivel a gyártás ideje alatt a kocsi többször is átalakult, így ezekre a változásokra is igyekszem majd kitérni.
A kisautó ebben az esetben is fémből és műanyagból készült. A karosszéria és az alváz fémből, míg a belső és az ablakok műanyagból lettek legyártva.
A karosszéria egészen szépen ki lett dolgozva a Miura esetében. A kocsin még az apró szellőzőrácsok is látszanak, ahogy a különböző vonalak és a lámpa is. A karosszéria két színben készült. Az arany és sárga színű változatokhoz juthattak hozzá a gyerekek. A sárga szín 1969-ben és 1970-ben volt megvásárolható, míg az arany szín a gyártás teljes ideje alatt jelen volt.
A kocsi nyitható ajtókat kapott, aminek segítségével lehetőségük nyílt a belső teret jobban szemügyre venni. A belső természetesen műanyagból készült és fehér vagy piros színt kapott.
Az ablakok átlátszóak voltak. Ez alól a hátsó ablak jelentett kivételt, ami bordázást kapott és ez nehezítette a betekintést.
Ahogy említettem az alváz is fémből készült és a Matchboxra jellemző szegecseléssel lett a karosszériával összeerősítve.
Az alvázon csak a Matchboxtól megszokott információkat találhatjuk, amelyek a gyártóra és magára az autóra utalnak. A fémből készült alváz általában festetlen volt, de az utolsó évben egy rózsaszín festéssel ellátott alvázas változat is a boltok polcaira került.
A futómű a megszokott módon került elhelyezésre az alvázban, aminek köszönhetően remek rugózással találkozhattak a gyerekek. Ez a rész persze az évek alatt folyamatosan változott.
Az első évben még a vékony Regular kerekeket kapta meg a kisautó egyszerű fém dísztárcsákkal, amit a későbbiekben felváltottak a látványosabb Superfast kerekek.
A hozzám került kisautó egészen szép állapotban maradt meg szerencsére. Erről reményeim szerint majd Ti is meggyőződhettek, de amíg nincs lehetőségem személyesen megmutatni a kocsit, addig jönnek a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
