A Gazdálkodj okosan! a gyerekkorunk szerves részét képezte és lényegében sokunk gyerekkorának volt meghatározó játéka a dobókockás, gyűjtögetős társasjáték.
A Gazdálkodj okosan! elkészítése úgy merült fel, hogy a szocialista világképpel összeegyeztethetetlen Monopoly társasjátékot gyakorlatilag száműzték hazánkból. A társasjáték helyén tátongó űrt pedig be kellett valamivel tölteni, így született meg a takarékoskodást, a spórolást népszerűsítő Gazdálkodj okosan!.
A társasban a feladat annyi volt, hogy a táblán körbe-körbe haladva szert tegyünk egy lakásra és azt sikeresen be is tudjuk rendezni.
A játékot az nyerte meg, akinek a feladatot elsőként sikerült abszolválnia.
A játék első változata is nagyon érdekes volt, azonban egy idő után muszáj volt aktualizálni a játékot az árak, a bérek és a lakásfelszerelések változása miatt. Ennek köszönhetően készült el az új változat, amiben már nagyobb címletű bankjegyekkel, átdolgozott táblával, módosított figurákkal és biztosítási kötvénnyel, könyvutalvánnyal és átdolgozott lakásokkal és lakberendezési tárgyakkal találkozhattak a játékosok.
A játékot hatan játszhatták és a táblán dobással lehetett előre haladni. Minden játékos egy meghatározott összeggel vágott neki a játéknak, amit a dobások elteltével lehetett gyarapítani vagy éppen csökkenteni is. A legfontosabb feladat első lépésben egy lakás megvásárlása volt, amit ezt követően be is kellett rendezni.
Ebben persze a táblán sok apró buktató próbálta megakadályozni a játékosokat, így például büntetésekkel és vásárlásokkal is jelentősen lehetett apasztani a rendelkezésre álló pénzösszeget.
A tábla persze az évek alatt jelentősen átalakult. Az eredeti 42 mezős játéktér módosult 40 mezősre és az egyes mezőkön található dolgok ára is erőteljesen megváltozott.
A táblán a mezők elhelyezése is módosult, ugyanis egy teljesen céltalan kunkor került a játéktérre, ami bár nem zavaró, de teljesen felesleges.
Az évek alatti inflációt is igyekeztek lekövetni a gyártók. A játék első változatában 10 forint elég volt az utcai szemetelésre, de ebben a változatban már 50 forintot kell fizetni egy piroson átkelésért.
A játékosok dolgát Szerencsekártyák igyekeztek 'megkönnyíteni'. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a Szerencsekártyák sok esetben megnehezítették inkább a játékosok dolgát.
A bábuk szintén átalakultak ebben a változatban. A lépéseknél használt figurák sokkal inkább hasonlítottak a társasjáték bábukra.
A játékhoz tartozó más kellékeknél is tetten lehetett érni a változást. A pénzek közül száműzésre került a 10-es és 20-as, ellenben belépett az 5000-es értékű bankjegy.
Erre az átalakításra szükség is volt, ugyanis míg az eredeti változatban a lakás megvásárlását követően összesen hat tárgy megvásárlására volt szükség, addig ebben a változatban már kilenc tárgy kellett a lakás teljes berendezéséhez.
Ez nagyban megnövelte persze a játékidőt.
A játék addig tartott amíg valaki el nem készült a lakásával. A gyerekek számára szórakoztató formában került így megismerésre a takarékoskodás fogalma, valamint az élet buktatóival is szembesülhettek a gyerekek.
A játékot reményeim szerint Ti is láthatjátok majd az első változattal együtt. Amíg azonban nem tudom megmutatni nektek ezt a régi játékot, addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
