Ahogy az a Neoton megénekelte régen...300 éves játék már a jojó :) Ez persze nem igaz, de a mai napon bemutatásra kerülő változata minimum 40 éves.
A játék története nagyon régre nyúlik vissza, hiszen már dokumentált emlékek vannak Kr.e. 500 környékéről, amelyeken görög vázákon feltűnik a játék (ezt a vázát az Athéni Nemzeti Múzeumban őrzik). A görög kereskedőknek köszönhetően pedig a játék elég gyorsan elterjed a világban, így hamarosan feltűnt Skóciában, Angliában, Indiában, Egyiptomban is.
Európában a francia forradalom idején vált igazán ismerté emigrette néven.
A játék tehát lényegében több ezer éves és a népszerűsége mind a mai napig töretlen. Így volt ez a szocializmusban is, amikor számtalan változatban volt elérhető a jojó a gyerekek számára és hasonlóan örömmel játszottunk a játékkal ahogy manapság a gyerekek.
Azok számára akik nem ismerik a jojó játékot vagy nem találkoztak azzal eddig, néhány szóban leírnám a játék nem túl bonyolult működési elvét.
Jojózáskor a zsinór hurkát a középső ujjunkra húzzuk, a jojót megmarkoljuk, majd laza mozdulattal eldobjuk. Ahogy a jojó letekeredik a zsinegről, egyre gyorsabban forog. Ez a forgás a giroszkopikus hatás révén stabilizálja a jojót, annak tengelye a zsinegre merőleges marad annak ellenére, hogy nem pontosan a tengely közepén van felfüggesztve. A zsineg teljes letekeredése után a legegyszerűbb jojók maguktól elkezdenek visszatekeredni. Ha ekkor a csuklóval rántunk rajta egyet, pótolhatjuk a letekeredés közben elvesztett energiát, és elérhetjük, hogy a jojó visszatérjen a kezünkbe.
A szocializmusban a jojókat általában műanyagból készítették, amelyek persze gyakran eltörtek vagy elrepedtek, de legalább elég sok változatban volt elérhető a gyerekek számára.
Emlékszem nekünk egy Videoton Televízió reklámmal ellátott változat volt, amit nagyon szerettünk.
A ma bemutatásra kerülő változat attól valamivel fiatalabb mint az én gyerekkori játékom, de ennek ellenére ez is egy érdekes darab. A műanyag rész két színből áll. A műanyag test egyik fele kék, míg a másik fele piros műanyagból lett legyártva és a fél közé kerül a madzag, ami lényeges volt a játék szempontjából.
Szerencsére ez a változat egészen jól átvészelte az eltelt éveket és egészben maradt. Még a madzag is megvan rajta, így minden gond nélkül lehet játszani a játékkal.
Ízelítőnek hoztam néhány képet erről a 80-as években készült játékról nektek, így ezúttal is tudtok egy kicsit nosztalgiázni velem és felidézni néhány gyerekkori emléket.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
