Ahogy azt már tapasztalhattátok a blogon, bizony időnként előfordul hogy valamelyik nagyobb áruházba betérve egy-egy olcsóbb kisautóval gazdagodva jövök ki.
Igyekszem általában klasszikus régi autókat vásárolni amelyek megfelelnek az általam támasztott nem túl magas elvárásoknak.
Az autók nézzenek ki jól és legyen olcsó a kisautó. Ennek leginkább a Welly pénztárcabarát Old Timer sorozata felel meg, aminek darabjait egyre több áruházban találhatjátok meg a polcokon.

Néhány napja sikerült egy újabb darabot bezsákolni az Old Timer sorozatból, amiben így már megtalálható az 1970-es Dodge Challenger T/A is.
A mai napon ezt a kisautót mutatom be nektek egy kicsit közelebbről.

Az Old Timer sorozat darabjaihoz hasonlóan ezért is 1490 Ft-ot kértek, ami manapság már nem számít igazán magas összegnek, ha játékokról van szó. Ilyen árfekvésű autót pedig egészen nyugodtan oda lehet adni a gyerek kezébe is  - persze csak akkor, ha nem vagytok hozzám hasonló fanatikus gyűjtők.

A játék bemutatása előtt azonban néhány szóban az 1970-es Dodge Challenger típust szeretném bemutatni nektek, amihez a Wikipedia volt a segítségemre.

A Challengert a Plymouth Barracuda padlólemezére építették, de a tengelytáv két inch-csel megnőtt, nagyobb belső teret kölcsönözve ezáltal az autónak. Az autót keménytetős és nyitható tetejű változatban is árulták. Az erősített verzió volt az R/T (Road/Track), amelyhez még kiegészítő csomagot is lehetett rendelni, SE (Special Edition) néven.

Az R/T Challengerekhez alapból a 335 lóerős, 383 köbinches motor járt. Viszont rendelhető volt hozzá két 440-es blokk is. A 440 Magnum, 375 lóerővel, és a három karburátoros Six Pack 390 lovat tartogatott (2035 vásárló választotta). A toplista csúcsát a 426-os HEMI jelentette, melyet összesen három és fél száz ember vásárolt meg, 1128$ felárért.

Ezen verziókon felül létezik még egy típus, mely különbözik a többitől. Ugyanis a cég meghívást kapott egy amerikai sportautók számára rendezett versenybe (Sports Car Club of America's Trans American Sedan Championship), a Trans-AM bajnokságába. Az erre készített versenyautó utcai változatát is piacra dobták, mintegy az i-re feltéve a pontot, Challenger T/A (Trans-Am) néven. Az autóban a 340-es blokkot használták alapként, kiegészítve egy sor teljesítménynövelő alkatrésszel, mint például a már említett triplakarburátoros megoldás és az Edelbrock beömlőcső, mellyel megalkották a 340 Six Pack-et. A Dodge az autó teljesítményét 290 lóerőben határozta meg, mint az alap 340-esét is (meglepő módon a Chevrolet is így járt el a Camaro Z28-nál, és a Ford a Boss Mustang 302 esetében), de valójában az autó 350 lóerő körüli volt. 
A T/A verzióhoz is a "TorqueFlite" automata járt, vagy a Hurst-féle négyfokozatú kéziváltó. De a szervokormány továbbra is az extralistán maradt, szériában ez a verzió sem tartalmazta, ellentétben az első tárcsafékekkel. Az autóra a megnövekedett igénybevételhez tervezett speciális ralifutóműveket készítettek. A T/A volt az első sportkocsi, amelyhez eltérő méretű gumik tartoztak elöl és hátul. A megemelt hátsó felfüggesztés, a "kacsafarok" szárny, a rikító színek, az oldalsó csík, a motorháztető mind hozzájárultak az igazi "punk" kinézethez. A belső tér megegyezett az alap Challengerével. Sajnos a versenyre készült T/A nem bizonyult túl versenyképesnek, és az utcai verzió is irányíthatósági gondokkal küszködött: könnyen alulkormányzottá vált a gyors kanyarokban. A teljesítménye sem volt különösen kirívó, a negyed mérföldes sprintet semmivel sem futotta gyorsabban, mint akármelyik másik izomautó. Így a T/A utcai verzió csak 1970-ben volt vásárolható, mivel a következő években a Dodge már nem indult a Trans-Am versenyeken a Challengerrel.

Ennyi fejtágítás után pedig következzen a játék bemutatása, amit gondolom már nagyon vártok. Az Old Timer sorozat darabjaira jellemző igényes kidolgozás természetesen itt sem marad el és ez az autó sem okoz csalódást a kisautókat kedvelőknek.
A karosszéria természetesen itt is fémből készült, míg az alváz a megszokott műanyag megoldással lett kidolgozva. A játék a dobozban a szintén jól ismert csavaros megoldással van rögzítve, amivel így sikerül megelőzni hogy egy óvatlan bontásnak köszönhetően a földön landoljon az új autó.
A kisautó külsőre tényleg teljesen rendben van.
A leírásban is említett motorháztető, a dekorcsíkok, a csomagtartón található aprócska szárny és a hátsó ablakot takaró műanyag elem is megtalálható rajta.
Az ajtók itt is nyithatóak, amelyeket belülről műanyagból elkészített kárpit borít, a belső tér pedig a szokásos fekete műanyagból lett kialakítva elég részletgazdagon.
A krómozott orr és hátsó rész is szépen ki lett dolgozva, de még olyan apróságokra is figyelmet fordítottak mint a tükrök és a motorháztető felnyílás elleni védelmének a jelzése.

A kocsi nagyon szép és csendesen fut. Ez gondolom annak köszönhető, hogy a Welly itt is a bevált megoldást alkalmazta. Az abroncsok gumiból készültek és a felnik is szépen megtervezettek.
Az autót átfordítva láthatóvá válik a műanyagból készült alváz, amin a fontosabb elemeket kidolgozták. 

Összességében ez is egy nagyon jól sikerült kisautó, amit szerintem érdemes megvásárolnotok. Egyaránt jól mutathat a polcon díszként a dobozában, de ahogy említettem egy gyereket is biztosan magával ragad majd az izomautó csodálatos formája.
Én a kocsira a Pepcoban akadtam rá, így érdemes elsőre ott keresgélnetek a játékok között.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!