A mai napra egy igazán érdekes magyar társasjátékot tartogattam nektek. Ezúttal a Galaktika Űr-Dobójátékot szeretném megismertetni veletek, ami egy elég különleges társasjátéknak számított a maga idejében.
A játék Szőke Bettinának köszönhetően került be a gyűjteménybe.

De most akkor térjünk rá magára a játékra, mert gondolom sokatokat foglalkoztat milyen is lehetett egy űr-dobó játék. Elsőként el kell mondanom, hogy a Vörsas gyártotta a játékot, akik még mind a mai napig jelen vannak mind a játékok, mind pedig a műanyaggyártás piacán.
A hazai cég a 80-as évek elejétől egészen 1987-ig készített komolyabban játékokat, amelyen közül nagyon sok egyedi mágneses technológiával volt ellátva.

A ma bemutatásra kerülő Galaktika is ebbe a sorba illeszkedett.
A Galaktika dobójátékkal 1-4 játékos játszhatta és a készítők leginkább a 8 év feletti korosztályt célozták meg a játékukkal, ami ennek köszönhetően ideális családi játék is lehetett.
A tévedések elkerülése végett ez nem egy kockával játszható társasjáték volt, hanem sokkal inkább egy ügyességi játék, amivel gyerek és felnőtt is remekül szórakozhatott.

A szórakozáshoz pedig nem is kellett olyan nagyon sok, hiszen egy széthajtható fém táblát és 12 mágneses Interkozmosz feliratú korongot (űrhajót) és néhány bolygók képeit tartalmazó kártyát találhattak a vásárlók a dobozban.
A feladat pedig annyi volt, hogy a lehető legpontosabban találjuk el a kijelölt célt. Ehhez egy gyakorló helyszín és a világűr biztosították a teret.
A tábla egyik oldalán a föld volt látható, ami gyakorlópályának lett kinevezve a játékban. A játékosok előre megbeszélt távolságról próbálták meg a legmagasabb pontszámot elérni a földön, ehhez igazságosan elosztott korongmennyiség állt a rendelkezésre. Aki a legtöbb pontot gyűjtötte az indulhatott elsőként a világűr meghódítására.
Ehhez első lépésben meg kellett fordítani a pályát. Itt bizonyos útvonalakat kellett bejárni a játékosoknak korlátozott számú űrhajó segítségével. Ilyen feladat volt a 6 koronggal teljesítendő Föld-Merkúr-Vénusz-Föld túra vagy a 12 űrhajós Föld-Mars-Jupiter-Neptunusz-Plútó-Uránusz-Szaturnusz útvonal is.
Amelyik játékos elérte a célbolygót, akkor annak a kártyáját megkapta a csomagból. Ha nem sikerült első körre bejárni az útvonalakat az adott számú űrhajóval, akkor a következő játékoson volt a sor a dobásban.
Végül az nyerte a játékot, akinek elsőként a birtokába került az összes célbolygó kártyája.

Nem volt egy egyszerű játék, amit a dobótávolság növelésével vagy az űrhajók számának csökkentésével tovább lehetett nehezíteni.
Az biztos, hogy remekül lehetett vele szórakozni egy-két kör erejéig a gyerekekkel.

A felajánlás útján a gyűjteménybe került változat közel teljes. A doboz bár egy kicsit viseletes, de ez egyáltalán nem meglepő a gyenge kartonnak köszönhetően.
A tábla grafikája szép és épségben megmaradt. Ez igaz a kártyákra és a játékszabályra is, amit szintén magában rejtett a doboz. Mivel ez a 80-as évek elejének a játéka, így azok is emlékezhetnek a Galaktikára, akik a 70-es években születtek, de azok is akik a 80-as években látták meg a napvilágot.
Szerencsére a nosztalgiázásra a múzeumban lesz majd lehetőség, de addig maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!