Ezúttal ismét egy érdekes régi játékot mutatok be nektek, amit egykoron Olaszországban gyártottak, mégpedig az Eolo Il gyárában Torinoban.
Ez a játék nem lesz más mint a Parascensional névre hallgató ejtőernyős játék, ami gyakorlatilag nem sokban különbözött az Irisa által gyártott játéktól.
De most az olasz változatról ejtek néhány szót.
A Eoli Il valamikor a 60-as évek végén jelent meg az általuk készített műanyag ejtőernyős játékkal a piacon, amit egészen sokáig gyártásban is tartottak.
Az olasz cég nem különösebben tért el a megszokott és a hasonló játékokra annyira jellemző standardoktól, így gyakorlatilag ebben az esetben ha a gyerek a cseh vagy az olasz változatot kapta meg pontosan ugyanazzal a játékkal találkozott.
A játék egy viszonylag nagy kartondobozba került a boltok polcaira, amit szép grafikával díszítettek. Az olaszoknak az ilyesmihez mindig is jó érzékük volt. A doboz teteje színes és minden információt tartalmaz a beltartalmat illetően.
A doboz tetejét egy kék égen repülő ejtőernyős uralja, míg a bal alsó sarokban látható egy kisfiú aki az ejtőernyőst madzagon repteti.
Ezen kívül még a gyártó és a játék neve olvasható a doboz tetején. De a színek és a rajzok remek hangulatot teremtenek már alapból a játékhoz.
A dobozt kinyitva láthatóvá vált maga a játék, ami három részből állt. Ami elsőre feltűnt és a doboz belsejét gyakorlatilag uralta az az ernyő volt. Az ernyő piros-fehér színű nylonból készült és az Eoli Il felirat volt rajta olvasható.
Az ernyőre madzagok voltak felkötve, amelyek másik végén egy-egy karabíner volt megtalálható, amelyet az ejtőernyősbe kellett bekapcsolni.
Az ejtőernyős figura műanyagból készült és kb.15 cm magas volt. A kidolgozása részletes volt, amit ki lehetett volna még emelni mondjuk festéssel, de erre nem szánt már időt az olasz gyártó.
A doboz harmadik eleme az orsó volt, amire vékony, de rendkívül erős madzag volt feltekerve. Ezzel az orsóval lehetett reptetni és felengedni az ejtőernyőst.
A játék gyakorlatilag a papírsárkányhoz hasonlóan működött. A gyerekeknek elsőként el kellett érniük, hogy az ernyőbe belekapjon a szél, amihez elég gyorsan kellett futni. Miután az ernyőbe belekapott a szél, akkor már csak fel kellett engedni egyre magasabbra az ejtőernyőst, ami az ernyőnek köszönhetően elég lassan veszített a magasságából.
A gyerekek pedig egy kis futással újra magasabbra tudták reptetni a figurát. A játék végén egyszerűen fel kellett tekerni az orsót és ezzel le lehetett hozni az ejtőernyőst a levegőből.
Persze mindez nagyon szépen és jól hangzik, de azért volt ennek a játéknak árnyoldala is. Az ejtőernyő madzagjai gyakran összegubancolódtak és csak komoly munkával lehetett a görcsöket feloldani.
A gyerekek egy-egy reptetés után jelentős időt kellett, hogy eltöltsenek a madzagok elrendezésével, hogy későbbiekben újra elő tudják venni a játékot.
A probléma ellenére persze szép időben egészen biztosan öröm volt a játék a Parascensionallal.
A hozzám került játék igazán kiváló állapotban maradt meg. Persze a fotózás előtt nekem is madzagokat kellett bogoznom, de igazából ennyi baja volt összesen a játéknak.
Az ernyő teljesen ép, a figura szinte tökéletes állapotban van és bár az orsó egy kicsit deformált, de ennek a gyenge anyagminőség az oka.
A dobozban még a játékhoz mellékelt eredeti kezelési utasítás is megvan, ami azért egészen jó dolog.
Reményeim szerint az Irisa ejtőernyős mellett ezt a játékot is láthatjátok majd, de amíg nem tudom személyesen megmutatni, addig jönnek a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
