Ezúttal ismét egy érdekes és rendkívül különleges magyar játékot hoztam nektek, ami gyakorlatilag a hazai számítástechnika egyik alapjának is számít.
Ez pedig nem lesz más mint a Mikromat kibernetikai építőkészlet.
Tudom sokan most egy kicsit értetlenül néznek ki a fejükből, hogy nem egy ZX81 vagy egy ZX Spectrum kerül bemutatásra, de az otthoni számítástechnika alapjait jóval régebben lerakták itthon.
A történetünk az 1958-59-es tanévben kezdődik, amikor Kovács Mihály szerzetes a Piarista Gimnázium tanárának vezetésével az iskolában megalakul a kibernetikai szakkör.
A szakkörben a gyerekek gyakorlatilag megismerkedhettek a modern számítástechnika alapjaival és lehetőségük nyílt az ötleteiket megvalósítani.
Ilyen ötlet volt a Mikromat is, aminek első példányát Woynarovich Ferenc készítette és a jelfogók ciripelő hangja miatt Tücsöknek nevezett el.
Persze a Mikromat nem volt teljesen egyedi ötlet. A Minivac-601-est tanulmányozva fejlesztették ki ezt az informatikai eszközt, ami annak egyszerűsített változata volt. Érdekessége volt a Mikromatnat, hogy itt már nyomtatott áramkört használtak, ami hatalmas előrelépés volt a Minivan-601-hez képest.
A Mikromaton kívül még olyan elektromos játékokat fejlesztettek akkoriban a Piarista Gimnáziumban mint a Csodamalom játék, ahol a gép ellen lehetett játszani vagy a Didaktomat feleltetőgép.
A Mikromat akkoriban felkeltette a Budai Járási Háziipari Szövetkezet figyelmét is, akik a Didaktomattal együtt gyártásra alkalmasnak találták az eszközöket.
Ennek köszönhetően 1967-ben megjelent a boltok polcain és egészen a 70-es évek elejéig megvásárolható volt a Mikromat, aminek segítségével a gyerekek egy kicsit belekóstolhattak a számítástechnika világába.
A játék eredetileg egy kartondobozba került a boltok polcaira, amin egy kisfiú játszott a játékkal, míg a háttérben egy informatikus látható egy hatalmas URAL-2 számítógép előtt.
A játék részletes útmutatóval került a boltok polcaira, majd egy évvel a megjelenést követően a Piarista Gimnáziumban készült programok egy könyvben váltak megismerhetővé. A könyv Néhány kibernetikai játékgép címmel került a boltok polcaira a Tankönykiadó Vállalatnak köszönhetően és nem csak ismertetőket és oktató anyagokat tartalmazott, hanem komplett kapcsolási rajzokat is a játékok 'programozásához'.
A programozás szót nem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis itt még gyakorlatilag nem kódolást kellett végezni, hanem manuálisan vezetékek megfelelő csatlakoztatásával lehetett a programokat kódolni.
Ezt követően pedig be kellett kapcsolni a gépet és máris indulhatott a játék, a gép pedig fények felvillantásával válaszolt a programnak megfelelően.
A Mikromat ennek megfelelően összesen 8 lámpából, kapcsolókból és jelfogókból állt össze és az egész működtetéséhez egy 4.5V-os elemre volt szükség.
Ahogy a Mikromatról is készült fotókon láthatjátok különböző aljatok voltak megtalálhatóak a játéktáblán, amelyek feliratokkal is el voltak látva.
Ezekbe az aljazatokba kellett bedugni a játékhoz mellékelt különböző színű vezetékeket, ami gyakorlatilag a programozásnak felelt meg.
Miután a gyerekek minden vezetéket bedugtak a megfelelő helyre a bekapcsoló gomb segítségével el is lehetett indítani a programot, ami a 8 égő felvillanásával válaszolt a programozónak.
Igazából mindig is izgatott a számítástechnika, hiszen a ZX81-el és ZX Spectrummal ismerkedtem meg az informatikával, de soha nem tartozott a gyűjtemény fő profiljába a régi számítógépek megszerzése (és ez lássuk be reménytelen vállalkozás is lenne.
Persze amikor megláttam a Mikromat gépet, akkor azonnal tudtam hogy ennek a gyűjteménybe a helye. Már csak a ritkasága miatt is, hiszen mindössze 3000 darabot készítettek belőle akkoriban és mennyi maradhatott meg épségben az már teljesen titok.
A hozzám került Mikromat viszonylag kevés kábellel, hiányzó égőkkel és hiányzó búrákkal került hozzám.
Az égőket gyorsan sikerült beszereznem (bár manapság már egyre nehezebb eredeti menetes zseblámpaégőket venni és a búrákat is kinyomtattam 3D nyomtató segítségével.
Még a vezetékek pótlása van hátra, de ez szerintem már egyszerű feladat lesz.
Reményeim szerint működik is a szerkezet, de ha nem akkor is egy igazán érdekes darab, ami az egykori hazai játékgyártás és informatika hőskorából származik.
Ha minden jól alakul, akkor ezzel a kinccsel is találkozhattok majd személyesen, de amíg nincs lehetőségem megmutatni, addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
