A mai napon egy régi társasjátékot hoztam nektek bemutatásra, amiben sem bábuk, sem dobókocka nincs, de ennek ellenére érdekes játékélményt nyújtott egykoron a gyerekeknek.
Ez a játék a Szókincs-kereső lesz, ami az egykori Minerva gondozásában került a boltok polcaira.

A szocialista játékok gyártásánál már többször említettem, hogy a szórakoztatás mellett a játszva tanulás is fontos szempont volt és sok esetben ennek megfelelően is készültek a játékok.
A Szókincs-kereső is lényegében egy játszva tanító játék volt, amit bár nehezen lehetett átlátni és megtanulni, de mégis komoly elég sok mindenre megtudta tanítani a gyerekeket.

Elsőként mindenképpen szót kell ejtenem a játék dobozáról, ami a korra annyira jellemző méretű kartondoboz volt. A grafika nekem személy szerint nagyon tetszik. Olvasható rajta a játék neve és a dekorációnak szánt rajz is igényesen lett elkészítve.

A játékot 2-4 gyerek játszhatta egymás ellen. A tábla félbe hajtva került be a dobozba. Ezt széthajtva vált láthatóvá a játéktér, ami különböző színű körökből állt. A tábla két felső sarkába még egy kis dekorációs rajz is jutott játszó gyerekekről.
A dobozban lapultak még a játékhoz szükséges kellékek. Megtalálható volt a dobozban 161 darab betűkorong és eltérő számú színes kártyák.
De hogyan is kellett játszani a Szókincs-kereső játékkal?

A parti elején a játékhoz tartozó betűkorongok kiosztásra kerültek a játékosok között. 
Ezt követően a különböző számokat tartalmazó színes kártyák is az asztalra kerültek rajzokkal lefele fordítva és máris indulhatott a játék.
A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy értelmes szavakat alkossanak a játéktéren a START mezőtől kiindulva. A gyerekek felváltva rakhattak a rendelkezésükre álló korongokból a táblára, a lényeg az volt, hogy mindig értelmes legyen az általuk kiegészített szó (pl. FŰ, FŰT)
Ha valaki színes mezőre tette a korongját, akkor az adott színű kártyából felhúzhatott egyet, ami valamilyen pontszámot tartalmazott (a fekete minusz pontszámát azért érdemes volt elkerülni).

A játékot végül az nyerte meg, aki előbb összegyűjtött 200 pontot.
Azt hiszem a bemutatóból már Ti is értitek, hogy ebben a játékban mi is volt ami játszva tanította a gyerekeket. Lényegében a gyerekeknek fejlődött a szókincse a társasnak köszönhetően és valamilyen szinten a szavak helyesírásával is megismerkedhettek.
A hozzám került játék nagyon szép állapotban maradt meg, Lényegében a játékhoz tartozó kellékek és a doboz maga is kiváló állapotban van.

Remélem lesz lehetőségem megmutatni nektek ezt a kincset személyesen is, de amíg nincs így addig jönnek a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!