A 70-es években minden gyerek gyűjtött valamit. A lányok általában a szalvétákra voltak rákattanva, a fiúk pedig vagy bélyeggyűjtésre, vagy pedig rágópapírok gyűjtésére adták általában a fejüket.
Persze most nem az iskolákban megvásárolható Takarékbélyegekre gondolok (bár azt is igyekeztünk szorgosan gyűjteni), hanem a valódi postai bélyegekre.

A bélyeggyűjtés egy olyan hobby volt, amit a szüleinktől láttunk általában. Ez a tevékenység a szocializmusban kifejezetten támogatott volt, hiszen az emberek elköltötték a pénzüket és akkoriban úgy gondolták jó befektetés lesz a gyerekek vagy unokák számára az akkoriban fillérekért megvásárolható bélyegekkel megtöltött album.
Ettől nagyobbat nem is tévedhettek volna nagyapáink és apáink, ugyanis mivel több százezer bélyeggyűjtő volt akkoriban az országban így a kiadott bélyegek is ennek megfelelő milliós számokban készültek el, ez pedig ugye erőteljesen csökkentette és csökkenti mind a mai napig azok értékét.

Persze ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy a szülői példát látva mi is belemerüljünk ebbe a hobbyba. Persze mi nem bélyegszakkörökben és klubbokban szereztük be a bélyegeket, nekünk ehhez elég volt egy-egy levél vagy 50-100 darabjával megvásárolható összecsomagolt használt bélyeg is (a posta tiszta fogalmat akkoriban csak hallomásból ismertük).
Emlékszem általában a külföldről érkezett levelekre ugrottunk leginkább és ezekről igyekeztünk megkaparintani a bélyeget, amit gondosan leáztattunk majd pedig lapok között egyenesre is préseltünk.
Akkoriban még nem igazán voltunk tisztában azzal, hogy ez nem igazán használ a bélyegeknek vagy ha tisztában is voltunk vele különösebben nem foglalkoztatott bennünket ez a probléma.

Természetesen ha egy bélyegből több volt, akkor a barátokkal igyekeztünk cserélgetni is azokat több-kevesebb sikerrel.
Bújtuk a különböző értékbecslő könyveket és igyekeztünk meghatározni a filléres bélyegeink értékét. Sokunkat ekkor ért az igazi csalódás, hogy az évek elteltével bizony a gyűjteményünk még a névértékét sem éri.
Ekkor sokan félreraktuk ezt a hobbyt és próbáltunk mást keresni helyette.
A bélyeggyűjtés mára tényleg teljesen kiment a divatból, pedig ezek az aprócska borítékra, levelezőlapra ragasztható papírdarabok hűen tükrözik az adott kor jellemzőit.

Szerencsére az én albumaim megmaradtak, így tudom nézegetni a 70-es, 80-as évek klasszikus bélyegeit, amelyek között szerepelnek az olimpiai sorozatok, a kommunista, a KISZ, a VIT vagy éppen a városokat bemutató bélyegek is.
Egy kis időutazás egy ilyen bélyegalbum elővétele, így arra biztatlak benneteket hogy ha a Ti gyűjteményetek is megmaradt, akkor vegyétek elő és nosztalgiázzatok egy kicsit a régi idők emlékeivel. Szerintem nagyszerű szórakozás lesz a számotokra is.

A gyűjteményem tudom egy forintot sem ér, de azért szerintem dekorációként találkozhattok majd vele a múzeumban az eredeti mára 40 éves albumokban.
Amíg azonban ezeket a kincseket nem tudom személyesen megmutatni nektek, igyekszem fotók segítségével megidézni nektek ezt az időszakot és ezt a hobbyt.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!