Bár most tél van és hideg, de gondolom Ti is szívesen emlékeztek vissza gyerekkorotok nyaraira. A játszótéren eltöltött időre és gyerekkorunk kedvenc játékaira.
Akkoriban még nem volt esést elnyelő burkolat és a játékok sem feleltek meg egyetlen szabványnak sem, de mi mégis remekül tudtunk szórakozni velük.
A mai bejegyzésben ezeken a játszótéri játékokon igyekszem végigmenni és bemutatni nektek.
A mászókák minden játszótér elmaradhatatlan kellékét képezték. Teljesen elvetemült ötleteket valósítottak meg, persze szigorúan vas csövekből.
A klasszikus rakéta mászóka a fiúk kedvence volt, míg a cicáson inkább a lányok töltötték az idejüket. A háromszög alakú és a gömb mászóka pedig igazából mindenki számára kedves volt.
Én nem szerettem különösebben a mászókákat. Különösen utáltam a gömböt, ami számomra kívülről mászva félelmetes volt, belülről függeszkedve mászni pedig veszélyes.
Ahogy említettem a bevezetőben is, különösebben nem foglalkoztak vele a tervezők hogy mire esünk így balszerencsés esetben aszfaltozott, szerencsésebb esetben kaviccsal felszórt részre kerültek a mászókák.
A csúszda ahogy ma is, minden játszótér része volt. Az első időkben még lemezből és betonból készítették az egyszerűbb csúszdákat, de görgős csúszdákkal is lehetett találkozni.
Persze a későbbiekben megjelent a műanyag csúszda is, de aki egyszer leengedte magát egy görgős csúszdán az soha nem felejti el az élményt.
Nyaranta elég sok időt töltöttem Tatabányán, ahol a Jubileum Parkban két ilyen csúszda is volt. Hosszú és hangos volt és fájdalmas dolog volt rajta lecsúszni, de ennek ellenére ki nem hagytuk volna soha.
A mérleghinta is elmaradhatatlan kelléke volt a 60-as, 70-es és 80-as évek játszótereinek. Néhány vas cső, középen egy tartó, a csövek végére pedig egy egy deszka volt rögzítve.
Ez volt a mérleghinta, ami sok mókának volt az okozója a játszótereken, lévén nehéz volt két egyforma súlyú gyereket találni. Nagy poén volt, ha valaki felemelve hagyta a másikat, de gyakran szórakoztunk a mérleghintával úgy, hogy valaki középre állt rajta.
Már az előző képeknél feltűnt a mókuskerék játék, amivel igazán jól a hiperaktív gyerekek tudtak szórakozni. Két kapaszkodó, egy falécekkel burkolt tengellyel ellátott henger és máris ugorhatott rá a gyerek futni.
Lényegében olyan volt mintha a futópadot már akkor feltalálták volna nekünk gyerekeknek.
A komolyabb játszóterek elengedhetetlen kelléke volt a betonból készült pingpong asztal és sakkasztal is. A pingpong asztalra csak a hálót kellett rögzíteni és máris indulhatott a mérkőzés vagy a forgózás.
A beton minősége persze nem felelt meg a követelményeknek, de így legalább nehezebb volt kiszámítanunk hova is pattan majd a labda.
A sakkasztaloknál leginkább a felnőttek töltötték az idejüket, akik az asztalokhoz tartozó padokhoz ülve mérték össze tudásukat. Persze az sem számított szentségtörésnek, ha a sakkasztaloknál őrült kártyapartik alakultak ki.
Nem is volt játszótér, amin nem volt egy becsületes adag hinta. A hintán nappal a kicsit, este pedig a nagyok foglaltak helyet.
A hintán a többi játékhoz hasonlóan vasból készültek és összesen az ülőlap készült fából rajtuk. Előszeretettel kerültek ezek a játékok is betonozott részre, ami megnehezítette a hintából kiugrás feladatát, amit a hinta előtt és mögött elhelyezett védőkorlát még veszélyesebb mutatvánnyá tett.
A kicsiknek láncot is raktak a gyártók az ülőkékre a kiesés ellen, de a nagyok már bizony állva hintáztak ezekben a játékokban.
Az elmaradhatatlan körhinta, amibe egyszerre több gyerek is elfért és csak valakinek el kellett kívülről indítania és máris indult az 'űrhajós' kiképzés.
Nincsenek jó emlékeim erről a játékról, ugyanis egészen kicsi fejjel sikerült egyszer annyira rosszul lennem rajta annak a végeredményét inkább nem ecsetelném :)
Nagyobb fejjel azonban kifejezetten élveztem és a barátokkal igyekezünk a lehető legjobban bepörgetni ezt a játékot, hogy azután jókat röhögjünk a szédelegve leszállókon.
Remélem tetszett a múltidézés és sikerült eszetekbe juttatnom néhány gyerekkori kellemes emléket nektek is.
Ha vannak olyan emlékeitek amiket szívesen megosztanátok az olvasókkal, akkor azt hozzászólásban megtehetitek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!