A Blog TV legutóbbi adásában már bemutattam nektek a távirányítós Challenger űrrepülőgépet, de azóta némi változás történt a játékkal.
Már a videóban is említettem, hogy tervezem bizonyos alkatrészek legyártását a játékhoz (ami meg is történt), ennek köszönhetően a bemutató cikkben már javított változatát láthatjátok a játéknak.
Aki nem látta a Blog TV műsorát annak egészen biztosan sok újdonságot fogok most leírni, amit remélem szívesen olvastok majd.
Mielőtt a játék bemutatójába belemerülnék néhány szót kell ejtenem az amerikai űrhajózás tragikus sorsú űrrepülőgépéről a Challengerről is.
A Challenger (NASA Orbiter jelzése: OV-099) a második amerikai űrrepülőgép volt a Columbia után. Az űrrepülőgépet a Rockwell International gyárban építették a kaliforniai Downeyben.
1983 áprilisában hajtotta végre az első repülését. A Challenger hamar igáslovává vált a NASA űrrepülőgép-flottájának: 1983 és 1985 között több küldetést hajtott végre, mint a Columbia. A Challenger 85%-át repülte a Space Shuttle küldetéseknek. Eközben csatlakozott az űrrepülőgép-flottához a Discovery és az Atlantis. A Challenger maradt a túlzott használatra, amellyel három küldetést repültek évenként 1983 és 1985 között.
A Challenger űrrepülése alatt repült az első amerikai nő, az első afro-amerikai nő és az első kanadai űrhajós. Három Spacelab-küldetést végzett el, az első éjszakai indítást valamint az első éjszakai landolást.
1986. január 28-án, az STS–51–L küldetésen fedélzetén hét űrhajóssal, az indítás után 73 másodperccel megsemmisült. A balesetet követően két és fél évig szüneteltették az űrsiklóflotta használatát, az újraindulás 1988-ban folytatódott az STS–26 küldetéssel, amit a Discovery hajtott végre. A Challengert az Endeavour helyettesítette, amit először 1992-ben indítottak útjára. Az Endeavourt tartalék alkatrészekből építették meg.
Természetesen az 1983-as bemutatást követően a játékgyártók is felfedezték maguknak a Challengert, amit számtalan formában szállítottak a játékboltok polcaira.
A ma bemutatásra kerülő játék távirányítós volt és a nagyobb gyerekeknek készült. Erre a következtetésre a játék méreteiből jutottam. A műanyagból készült játék kicsit több mint 50 cm hosszúságú és a fesztávolsága is eléri a 30 cm-t.
Az ekkora méretű elemes játékoknak már súlyuk is van és ez nincs másképp a Challenger esetében sem, ami megközelítőleg 1 kg körül mozog elemekkel. Ebből már könnyedén kikövetkeztethetitek, hogy az elemeket a játék alsó részén található tartóban kellett elhelyezni - szám szerint 3 db 1.5 V-os góliát elemnek lett hely kialakítva.
A játékhoz viszonylag rövid kábelen csatlakozik a távirányító, amin egyetlen tolókapcsoló található. Ennek segítségével tudták a gyerekek eldönteni, hogy az űrrepülőgép előre vagy hátra induljon el.
Irányításra nincs lehetőség, ezt a funkciót az első futómű látja el, ami a szakadékjátékokhoz hasonló elven működik. Az előre haladó űrrepülőgép egyenesen megy, míg hátramenetben kapcsolva a távirányítós játék elfordul.
Ez persze csak elvileg van így, ugyanis nekem mind a két irányba leginkább egyenesen igyekezett haladni a Challenger. Ez persze a motor által meghajtott kerekeknek is köszönhető, amelyek kellően szélesek és nehezítik a fordulást.
A számomra ismeretlen gyártó érezhette, hogy ennyi alapból kevés lesz a játék sikeréhez, ezért igyekezett feldobni az űrrepülőgépet különböző extrákkal.
Ezek közé tartozik a matricázás is. A gép testén a NASA-ra és az USA-ra utaló matricákat találhatunk.
Ezen kívül a két szárny végén jelzőfények kaptak helyet, amelyek a játék működése közben világítottak.
Az igazi érdekesség azonban a raktár, amit a játék tetején található kék gomb elmozdításával tudunk nyitni. Az elmozdítás után a raktérfedél felpattan és azonnal láthatóvá válik a raktér, amin belül egy hatalmas tartályt és az űrrepülőgépek kellékét a robotkart láthatjuk.
A robotkar több irányba forgatható és állítható - persze szigorúan kézzel. Ennek a karnak a segítségével a gyerekek lényegében bármit berakhattak a raktérbe és elszállíthatták azt máshova.
Amúgy alapvetően egy érdekes és szépen kidolgozott játékról van szó, ami hűen adja vissza a Challenger formáját és tökéletesen alkalmas a múltidézésre és a játékra.
A méretei miatt még felnőtt fejjel is impozáns darabnak tűnik és szinte mindenkit azonnal levesz a lábáról a játék.
Sajnos a gyártót mind a mai napig nem tudtam kideríteni, de ha nektek van tippetek vagy ötletetek azt szívesen veszem.
A nálam megtalálható darab elég hiányosan került hozzám. Ezekre a Blog TV aktuális adásában ki is tértem, hiszen többek között a három főhajtómű és a függőleges vezérsík is hiányzott a játékról.
Ahogy a videóban ígértem a szöveges bemutatásnál már pótolt alkatrészekkel mutatom majd be nektek a játékot. Ezeket az elemeket le is gyártottam és igyekeztem is azokat a játékhoz igazítani - szerintem egészen jól sikerült.
Ennek köszönhetően most hiánytalan állapotban van a játék, amit természetesen a múzeumban majd Ti is kipróbálhattok. Amíg azonban erre nincs lehetőség, maradnak a jól megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
