A gyerekkorom szerves részét képezték a hatalmas úgynevezett homokozó dömperek, amelyek közül egy kicsit kisebb darabot már bemutattam nektek a blogon régebben.
Ezúttal egy valamivel nagyobb, de ugyanannyira ismert darabot sodort az utamba az élet, amit nem tudtam otthagyni. 
Az én gyerekkoromban ezek a dömperek fontos szerepet töltöttek be a játszótéri hierarchiában. Akinek homokozó dömpere az igazi császárnak számított, hiszen egy olyan játékról volt szó amibe bele lehetett ülni és akár nagyobb lejtőknek is nekiveselkedtünk a platón ülve.

Bújkált bennem a kisördög, hogy megkeressem gyerekkorom rémisztő dombját, ahol megfelelően kialakított pályán engedtünk le kisautókat vagy gurultunk le hasonló homokozó dömperekkel.
Ifjúságom nyarait Tatabányán a Dózsakertben töltöttem a nagymamámnál, aki egy lakótelepen kapott lakásban élte a hétköznapjait. A nyarait öcsémmel ketten tettük neki színesebbé és izgalmasabbá.
Szerencsére a Google ebben az esetben is barátom volt és sikerült rátalálnom gyerekkorom meredek lejtőjére, ahol megfelelően kialakított pályán próbáltunk túlélni egy-egy ilyen gurulást.
Az eltelt évek persze jócskán megkoptatták és átalakították a dombot, de azért még mindig a játszótér szerves részét képezi.
Igaz az én gyerekkoromban magasabb volt és fából cölöpök voltak a dombon körbe, amin az ügyesebb gyerekek simán körbe mentek, de a betonelemekből kialakított pálya még mindig megtalálható rajta.

Kellemes emlékek ugrottak elő a Google Maps térképén virtuálisan sétálva, hiszen nagymamám, a barátok és barátnők egykori ablakait is láthattam.
Talán az egykori játszótársak közül is olvassák néhányan ezt a bejegyzést és hasonlóan szép emlékek jutnak eszükbe az együtt töltött nyarakról nekik is.

De ennyi emlékezés után vissza a homokozó dömperek világába. Szóval az én gyerekkoromban leginkább három változata volt megvásárolható ezeknek a játékoknak - leginkább kettő, de szerencsés esetben a ma bemutatásra kerülő darab is kikerült a boltok polcaira.
A leggyakrabban a szerintem MAZ teherautóra hasonlító változatot lehetett megvásárolni, azonban ez méretében kisebb volt mint a másik két játék, ennek megfelelően kevésbé is szerettük.
A leggyakrabb homokozó dömper a Tatra 148-as alapján készített csőrös teherautó volt, amit összesen narancssárga színben lehetett megvásárolni. A Tatra nagyon népszerű volt a gyerekek körében, hiszen méretében és kidolgozásában is megfelelt a támasztott elvárásoknak.
A Tatra gyártásának fejlődése aztán magával hozta az újabb homokozó dömper típust is, ami már a szögletes Tatra 815-ös alapján készült valamikor 1983 körül.
Az alapkoncepció ebben az esetben sem változott, hiszen a strapabíró műanyagok, erős tengelyek és könnyű tisztíthatóság megmaradt ennél a játéknál is.

Szerencsére ennél a játéknál már a színválaszték is bővült. A teherautó megvásárolható volt piros, kék, sőt még rózsaszín fülkével is és a platók színe is kék vagy zöld volt.
A játék külsőre tökéletesen visszaadta a Tatra 815-ös formáját és még a laikusok számára is azonnal felismerhető a teherautó. A jellegzetes lámpák, a hűtőrács és a karosszéria jellegzetes vonalai sokak számára azonnal ismerőssé teszik a teherautót, még ha a pontos márkát nem is ismerik.
A teherautó úgy hiszem méretében megegyezett a 148-as típussal. A hosszúsága 73 cm, a szélessége 28 cm, míg a magassága 35 cm volt.
Az alváz persze kidolgozásában eltér a két játék esetében, de ez az egyes típusok sajátosságainak tudható be.
A 148-ashoz hasonlóan a 815-ös is három tengelyes játék volt. Kiváncsiságból megmértem a tengelyek átmérőjét, amelyek 6-os köracélból kerültek legyártásra. Ezekre a tengelyekre kerültek rá a 115 mm-es átmérőjű műanyag kerekek. Ennek a megoldásnak köszönhetően a teherautó akár még a 100 kg-os terhelést is elviselte.

Talán a jó műanyagoknak és az időtálló kidolgozásnak köszönhető, hogy mind a mai napig feltűnnek hasonló régi játékok a hazai aukciós oldalakon. Nagyon régóta keresek már elviselhető áron egy Tatra 148-ast, de az valahogy sokkal ritkábban jön szembe, pedig úgy gondolom itthon egykoron abból adták el a legtöbb darabot.
Manapság újra nagy kultusza van ezeknek a régi játékoknak, amit természetesen az egykori gyártó is felismert és újra elkezdte gyártani ezeket a műanyag teherautókat a mai gyerekek és felnőttek nagy örömére.
Persze én modern darabot nem szeretnék a gyűjteménybe, így szépen kivárom amíg egy szépen megöregedett Tatra 148-as nem jön szembe velem.

Ha nektek csak nosztalgiázásból kell egy ilyen játék, akkor azt javaslom nézzetek szét az online áruházak kínálatában, ahol bőségesen találhattok ezekből a homokozó dömperekből több méretűt, színűt és típusút is.

A múzeumban persze majd ezzel a régi játékkal is találkozhattok, de amíg nem tudom közelről megmutatni nektek ezt a hatalmas játékot, maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!