A mai napon egy újabb társasjátékot mutatok be nektek, amit Szilágyi Imrénétől és családjától kaptam. Ezúttal a 10 éves kortól ajánlott Ki az úr a tengeren? játékot mutatom be nektek.
A játék a XIX.századba repít bennünket vissza, amikor még ádáz csata dúlt a tengereken a szállítmányozás területén és mindenki igyekezett a lehető legrövidebb idő alatt meggazdagodni az áruszállításból.

Természetesen a játék során számtalan veszéllyel szembesülhettek a játékosok. Találkozhattak kalózokkal, viharral, járványokkal és egyéb ismeretlen tengeri veszélyekkel.
A játék célja az volt, hogy ezeket a veszélyeket és a játékostársakat legyőzve a tengeri hajózás legnagyobbjai legyünk.
A bonyolult leírás persze egy viszonylag egyszerű játékot takart.
Lényegében egy dobókockás, feladat teljesítős játékról van szó, ahol még a pénzzel is megfelelően kellett gazdálkodni.

A játékmenet viszonylag egyszerű volt. A résztvevők száma 2-6 fő lehetett, amelyek közül az egyik a bankár teendőit is ellátta, Minden játékos 5000 fontot kapott a játék elején, amiből hajókat kellett vásárolni.
A játékos a megvásárolt hajóhoz szállítólevelet is vásárolt, amin fel volt tüntetve hogy milyen árukat rakodhat a hajójába, mennyiért és hova kell leszállítani és ott mennyi lesz a fizettség.
Természetesen a hajók kapacitása és a pénzünk is véges volt, így óvatosan kellett vásárolni. A hajókra lehetett biztosítást is kötni, aminek előnyeit gondolom nem kell ecsetelnem.
Ha mindennel megvoltunk, akkor ki is hajózhattunk. Összesen három útvonalon indulhattunk el. Visszafordulni nem lehetett csak ha elértünk egy kikötőt - minden kikötő 200 fonttal gazdagított bennünket. Persze a célállomásra kellett koncentrálni, hiszen itt az árut a megfelelően áron átvették tőlünk és máris gazdagabbak lehettünk.
A kirakodást követően máris vásárolhattunk magunknak egy újabb szállítólevelet és a berakodást követően ismét útra kelhettünk.
A táblán bizonyos helyeken "szerencse mezőket" találhattak a játékosok, amire rálépve a jelzett kártyák közül kelett húzni egyet. Ezek közül a kártyák közül persze nem volt mind pozitív a játékosok számára.

A játék addig tartott amíg egyetlen játékos nem maradt csak talpon vagy elfogyott az összes szállítólevél. Ez utóbbi esetben mindenki összeszámolta a vagyonát és az lett az úr a tengeren, aki a legnagyobb vagyont halmozta fel.

Így leírva gondolom egy kicsit érdekesebbnek tűnik a játék, ami sokban hasonlít a gazdasági társasjátékokra (Takarékoskodj, Gazdálkodj okosan). Persze ez nem volt hátrány, hiszen ezzel a játékkal akár már a 8-10 éves gyerekek is tudtak nagyon jókat játszani.
A hangulatot a játék kidolgozása csak fokozta. A pénzek, a biztosítási kötvények, a szállítólevelek és persze a tábla is viszonylag szépen ki lett dolgozva. Ami nekem kicsit furcsa, hogy a hajókra nem fordítottak több figyelmet. Szerintem még jobb lett volna a játék hangulata, ha valóban vitorlásra vagy gőzhajóra hasonlító bábukkal haladhatnánk előre a táblán.
A Petőfi Nyomdában készült játék azonban ezen a területen kicsit elmaradt a Novoplast, a Minerva vagy a más nagyobb cégek által készített játékoktól.

Amúgy a felajánlott játék tényleg gyönyörű állapotban maradt meg. A tábla, a papír kellékek, a bábuk mind-mind nagyon szép állapotban maradtak meg.
Bár gyerekként én már nem találkoztam ezzel a játékkal, de szinte gyermeki odaadással olvastam most el a játékszabályokat és nézegettem a táblát. Gondolom akinek volt ilyen játéka gyerekként az hasonlóan viselkedhetett.
Nagyon örülök, hogy ez a játék is bekerült a gyűjteménybe. Természetesen a múzeumban ezzel a játékkal is találkozhattok majd, de amíg nem tudom személyesen megmutatni nektek ezt a hazai társast maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!