Igazából a mai napon egy erőteljesen hiányos játékot mutatok be nektek. Ezúttal egy olyan dartsról esik majd szó, ami saját játék volt és mára csak a nyilak maradtak meg belőle.
Igyekszem az emlékeimre hagyatkozni a játék bemutatása során, ami leginkább arról szól hogy a 80-as évek elején mennyire is nem számított a játékoknál a biztonság és a gyermekek védelme.
Persze jogosan mondhatjátok, hogy tudtuk a játékokról mire képesek helytelen használat esetén és ezért igyekeztünk nem ártani egymásnak a játék során.
Szerintem egyszer majd valamilyen formában felidézem nektek, hogy én milyen játékokat játszottam a barátaimmal gyerek fejjel. Komolyan szinte csoda, hogy egyikünknek sem lett soha semmi baja.
Szóval a dartsról. Valamikor a 80-as évek elején kaptunk öcsémmel közösen egy dartsot. Több változata is létezett akkoriban a dartsnak, ezek közül a legkedveltebbnek a tapadókorongos, műanyag táblás változatok számítottak, amelyekből létezett dobálós, sőt fúvócsöves változat is.
A szüleink úgy gondolták ettől már komolyabb játékot érdemlünk, így vettek valódi nyilakkal szerelt papír táblával rendelkező változatot. Ez részükről elég nagy bátorságra vallott, ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra.
A papírből készült tábla fekete fehér színű volt és lényegében olyan volt mintha valami szalag lett volna ragasztóval nagyon szorosan feltekerve.
Persze egy idő után használhatatlan lett, de azért ehhez elég sokat kellett célba dobálnunk hozzá.
A tábla elkopása különösebben nem zavart bennünket, mivel dobáltuk a nyilakat ezt követően magunk által rajzolt céltáblába, sőt ajtófélfába is a szüleink nagy örömére, mivel sikerült sok apró lyukat ütnünk a fa dolgokba.
Erről persze a nyilak tehettek amire külön szerettem volna kitérni.
Ha megnéztek egy gyerekeknek készült mai dartsot ott műanyag nyílvégeket vagy mágneses megoldásokat láthattok első sorban. Nos ez a 80-as évek elején nem volt így.
A mi nyilaink fröccsöntött műanyag szárnyakkal és fémből készült végekkel rendelkeztek. A nyíl és a szárny rész mentes megoldással kapcsolódott össze.
A nyilak hegyesek és nehezek voltak, ami azt jelentette hogy nagyon könnyen beleálltak bármibe és különösebb erőfeszítés sem kellett egy nagyobb erejű dobáshoz.
Érdekes, de soha nem történt baleset amikor a darts nyilakkal játszottunk, mert tudtunk hogy tényleg veszélyes és komoly sérüléseket is okozhat.
A mai gyerekeknek ilyesmit már nem mernék a kezébe adni én sem, de azóta eltelt több mint 30 év :)
Természetesen a múzeumban láthatjátok, sőt kézbe is foghatjátok majd a nyilakat, de addig maradnak a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!