50-es, 60-as évek hazai ólomkatonái
2018. május 09. írta: ToyaHSW

50-es, 60-as évek hazai ólomkatonái

20180424_174935.jpg

A mai bejegyzést bár kapcsolódik a játékokhoz a gyűjteményhez sajnos nincs köze. Ezúttal Jánosi Béla képekben bővelkedő gondolatait osztom meg veletek az egykor itthon készült ólomkatonákról.
Az írást kicsit átdolgoztam, hogy olvasmányosabb formában jusson el hozzátok az információ, de a lényeg természetesen megmaradt.

Nézzük akkor közösen, hogy milyen is volt régen a trafikokban megvásárolható ólomkatonákkal játszani.

Az 50-es és a 60-as években volt kaphatóak a trafikokban az ólomkatonák. Jellemzően nagyon vékonyak és csak 2,5-5 cm magasak voltak. Egy sorozatban 4-5 db figura volt (gyalogosok)vagy ha lovas akkor kettő volt együtt, illetve volt olyan is,hogy jármű volt elől (repülő,ágyú,mentőautó) és akkor még 2-3 fős kiszolgáló személyzet tartozott hozzá.
A figurák mindig egyforma nemzetiségűek voltak a sorozatban (indián,mexikói, magyar, német, stb...) és a színük is eltért csomagonként. Készültek színnel festett (kék, vörös, sárgás, stb...), illetve ólomszínű egyedileg festhető változatok is.
A katonák többségét mi festettük ki,hogy egymástól különbözőek legyenek és egyben a rangjukat is jelöltük, amit úgy kaptak amilyen bátran harcoltak.

A játékról és a harcokról könyvet írhatnék de itt kevés a hely. A lényeg:fogtunk egy 2×1,5  csomagoló papírt vagy többet is egymáshoz ragasztva (kellett a hely de mi egy nagypolgári lakásban laktunk és a mi szobánkat átrendeztük a csaták idejére,hogy elférjünk valahogyan). A papírra felrajzoltunk tereptárgyakat és természeti viszonyokat katonai térképről másoltuk át a papírokra. (pl: folyó, hídfőállás, aknamezőt, nyitott vagy rejtett ágyú illetve géppuskafészket ,mocsarat, sűrű vagy ritkás erdőt,sziklát illetve épített erődöt is jelöltük).
Azután milliónyi pontokat raktunk egymáshoz kb. 1-2 cm távolságba, ezek adták a lépések helyét.
A gyalogos 1, a lovas 2, a harcjármű 3-mat léphetett, a szállító harcjármű csak max: 12 db gyalogost szállíthatott. A lépések mint a sakkban egymás után jöttek, így mindenki úgy csoportosította a seregét ahogyan akarta vagy  tudta. Persze voltak más szabályok úgy mint az életben (pl: harcjámű és lovas nem mehetett a mocsaras, ingoványos részre ill.sziklát is kerülnie kellett. Sürű erdős részen is csak a kijelölt úton mehetett. Az akkori megszerezhető harcászati előírásoknak megfelelően ténykedtünk és játszottunk le a háborús lehetőségeket  (pl: átkaroló hadművelet, nyitóék, visszavonulások, helyőrségek felmorzsolása, erőd elfoglalása,stb).
Minden szituációt amit mi olvastunk, hallottunk lejátszottunk - persze hol jobb, hol rosszabb eredménnyel. Szerintem már tizenéves korunkra olyan szakképzett harcászati tudással rendelkeztünk (kivétel a légierőt), amivel már Napóleont is elvertük volna az első csatáiban :)

Lépni és ütni hasonlóan kellett mint a sakkban, de volt más is! Tudtuk lőni is! Kispuska lőszerből csináltunk ágyúkat (főleg tarackot) és a hüvelyből lőttünk ki golyókat az ellenségre (a hüvelyt alul kilyukasztottuk és gyufafoszfort raktunk bele 2-3db gyufafejnyit utána fojtást és apró golyót vagy kavicsot és ezután gyertyán felizzított tűt dugtunk lyukba. Robbanás, füst, kicsi lángcsóva és aki a közelben volt és eldőlt az meghalt. Ez kb. 30 cm távolságba működött. Aki nem dőlt fel teljesen az csak sebesült lett, de már nem vehetett részt tovább az ütközetben.
A foglyokat - itt nem számítótt a Genfi egyezmény elve - kivégzésre vittük. Nekem például volt egy kb. 8 cm magas akasztófám létrával, kampóval együtt, sőt pap is volt hozzá.
Szóval hetekig játszottunk így a nyári szünetben, mert akkor nem nagyon volt TV pláne PC.

A 68-as évben már nem nagyon lehetett kapni ólomkatonát, már más öntvényből (spiláter) készültek a katonák amit már a Hadtörténetí Múzeumban is lehetett kapni. Azok vastag, dundi alakkal, más talpazattal voltak kaphatók.
Tehát a régi ólomkatona milliméteres vastag volt a talpazattal együtt és csak egy kereszt merevítő volt a talpon!

 

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr1413902792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.05.11. 08:13:14

Érdekes és mesélős írás volt, köszi!

ToyaHSW 2018.05.11. 17:49:44

@Könyveslány: Köszi, az érdem nem az enyém :)
süti beállítások módosítása