Már számtalan bejegyzésben említettem meg a szocialista korra jellemző játszva tanítani felfogást, ami sok játékban visszaköszön.
Ennek az elvnek köszönhetően készült a Polikresz sorozat vagy a Felelj ha tudsz! játék is, amelyekre még mind a mai napig szívesen emlékszik a 40-es korosztály és bőszen mondogatja, hogy bezzeg az én időmben.

Az Ábrahám Zsolttól kapott Iránytű pontosan ilyen játék. Az Iránytű segítségével a földrajz rejtelmeibe merülhettek el a gyerekek játékos formában. Mivel minden földrész külön játékot kapott, így a felajánlás útján a gyűjteménybe került Ázsiáról szóló dobozt mutatom be nektek.
A játékot Tamási Frigyes egri játékkészítő készítette Szabó Gyuláné földrajztanár segítségével és a Nagykanizsa és Vidéke ÁFÉMSZ forgalmazta.
A játék itthon nem lett különösebben nagy siker és nem vált nagyon ismerté, erre abból is következtetek, hogy a Zsolttól kapott csomagban a bábúk még ki sincsenek nyitva.

Amúgy a dobozban megtalálható a játéktábla (ami egy atlaszlapra hasonlít), az osztálykönyv, négy darab ellenőrzőkönyv, a kérdéseket tartalmazó kártyák és a már említett figurák.
Összesen négyen játszhattunk és egy tanár egymás ellen és az adott földrészhez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni. 
A játékosok az X jelölésű mezőkről indultak és a C jelölésű mező elérése volt a cél. A játékosok egyszerre csak egy mezőt léphettek előre, majd a tanár a kérdéseket tartalmazó kártyák közül húzott egyet és felolvasta a játékosnak.
Ha helyes választ kapott, akkor a játékos maradhatott a mezőt, ha nem hangzott el a helyes válasz a játékosnak vissza kellett lépnie az eredeti mezőre.
A tanár feladata volt a felelet értékelése és ennek eredményét be kellett vezetnie az ellenőrzőbe is. Ha más kérdésére válaszoltunk helyesen, akkor plusz pontot kaptunk, ami szintén bevezetésre került az ellenőrzőbe is.

A játék akkor ért véget ha elértek a játékosok a C mezőbe. A győztes az a játékos, aki a legtöbb pontot szerezte meg. Az osztályozás pedig a kérdésekre adott helyes válaszok eredményeként jött ki minden játékosnál egyénileg.
Érdekes játék lehetett, bár mint mondtam nem volt különösebben népszerű a maga idejében.
Ez is játszva tanított, amit már akkor se szerettünk annyira gyerek fejjel.

Örülök, hogy bekerült a gyűjteménybe és természetesen igyekszem óvni és védeni ezt a ritkaságot. Természetesen a múzeumban ezt is láthatjátok majd, de addig maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!