Ahogy néhány napja említettem nektek akad itthon a Gyenes Zsuzsannától játékok között néhány strandokon előszeretettel használt felfújható játék is.
Elsőként egy felfújható vitorláshajót mutattam be nektek, de most egy kicsit más területre evezünk a felfújható játékok világában, ugyanis most egy állatos játékot mutatok be nektek.

A felfújható strandos játékok igazán a műanyagok előretörésével tettek szert igazán komoly népszerűségre, ugyanis ekkor lehetett a legmegfelelőbb anyagból, a legkedvezőbb áron, a lehető legváltozatosabb játékokat készíteni a gyerekek számára.
Kezdetben minden gyártó úszógumit, karúszót és labdát készített, de egy idő után igény mutatkozott érdekesebb és különlegesebb játékok iránt is és ez beindította a piacot és sorra jelentek meg az érdekesebbnél-érdekesebb játékok.
Ezeket a játékokat leginkább a strandok bejáratánál vásárolhatták meg a szülők a hangoskodó gyerekeknek, a gyerekek pedig legalább a vízpart mellett töltött néhány órában játszottak is ezekkel a játékokkal, ami nagyban megkönnyítette a szülők életét.

A vitorlás után most egy kacsát szeretnék mutatni nektek a múltból. Ez is egy klasszikus felfújható gumijáték, amit jellemzően a szülők töltöttek meg levegővel az aprócska szelepen keresztül.
Persze tudom tévesen írom, hogy szelep mivel ekkor még a gyorsaságnak komoly szerepe volt abban, hogy apuka mennyire keményre tudta felfújni a játékot, ugyanis a befúvónyílásban nem volt szelep elhelyezve, így amint abba maradt a fújás a zárás ideje alatt sok levegő tudott kiszökni a játékból.

A kacsával pedig egészen biztosan meggyűlt a szülők dolga, ugyanis én sem tudtam megfelelően felfújni a fotózáshoz a régi játékot. A játék amúgy összességében formára valóban egy kacsára emlékeztet és a festés is idézi a kerti kisállatot.
Persze valahogy meg kellett oldani, hogy valamennyire megálljon a játék lábak nélkül, így ezért alulra egy jobbra és balra kiálló íves 'párna' került, aminek köszönhetően valamennyi ideig megállt a lábán a kacsa.
Ehhez azért nem ártott megfelelő keménységűre fújni a játékot, ami maga lehetett a művészet. Ahhoz, hogy a  viszonylag kis méretű játék minden részébe jusson megfelelő mennyiségű levegő elég komoly nyomást kellett létrehozni belül és nem volt az a gyors kéz ami a dugót annyira gyorsan be tudta volna dugni az aprócska furatba, hogy a levegő ne szökjön ki.

Én tényleg próbálkoztam a fotózás kedvéért, de egyszerűen reménytelen volt a feladat. Persze ennek ellenére azért majd találkozhattok a játékkal a múzeumban és megnézhetitek azt, de amíg erre nincs lehetőség addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!