Egészen biztosan a Ti gyerekkorotokban is volt olyan játékhangszer, amivel előszeretettel szórakoztattátok magatokat, a barátokat és a családotokat.
Ez lehetett egy egyszerű lemezből készült nyakba akasztható dob, egy Triola, vagy bármilyen más hangszer.
Mivel a zenei tudások a zéróval egyenlő, így az én gyerekkorom meghatározó hangszerei a különböző ütős hangszerek voltak.
Előszeretettel püföltem a különböző játékdobokat, amelyekből megpróbáltam valami ütemet kicsiholni. A másik ilyen kedvenc hangszerem a cintányér volt, amivel szerintem Ti is találkoztatok gyerekkorotokban.
Ma ennek a hangszernek a gyerekeknek elkészített változatát mutatom be nektek.
A cintányér lényegében készülhetett gyerekeknek, felnőtteknek lényegében minden esetben pontosan ugyanúgy nézett ki. A cintányér fém ötvözetből készülő hangszer, ami tányér formájú és a közepében egy egy lyuk volt található.
A tányérokat vagy dobverővel vagy pedig a tányérok egymáshoz ütésével lehetett megszólaltatni.
A gyerekek készült cintányérok persze jóval kisebb méretben, kevésbé gondos megmunkálással és olcsóbb anyagokból készültek.
Ez bennünket egy másodpercig sem zavart soha és a tanár jelzésére boldogan csaptuk össze a két tányért.
Most egy ilyen nosztalgikus cintányért mutatok be nektek, ami azért egészen meglepő módon egészen szép állapotban élte túl az elmúlt 40-50 évet.
A tányérok 15 cm-es méretéből tisztán látszik, hogy egyértelműen gyerekkézbe lettek szánva. Az anyag valószínűleg valamilyen sárgaréz ötvözet volt. A kialakítás préseléssel történt, ennek volt köszönhető a cintányér jellegzetes alakja.
A komolyabb hangszereken bőrből készült fogóka volt megtalálható a cintányéron, de itt beérték csomóra kötött cipőfűzőre emlékeztető textillel is. A gyerekek ezekbe a fogókba dugták be a kezüket és ezt követően már indulhatott is a móka, ami persze rendkívül idegesítő zajjal járt.
Emlékeimben szebben szólt a gyerekeknek készült cintányér, de ez a változat elég csalódás volt a számomra a hangot illetően. Persze azt gondolom, hogy ez akkoriban egy másodpercig nem érdekelte a gyerekeket, akik valószínűleg remekül tudtak ezzel az ütős hangszerrel is szórakozni.
Amíg nem tudom nektek személyesen is bemutatni a cintányért, addig jönnek most is a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!