A mai napon egy olyan társasjáték szeretnék bemutatni nektek, ami bár az én gyerekkoromban volt igazán népszerű az életemből valahogy mégis kimaradt.
Tudom ezen most sokan felhördülnek, de a Novoplast társasjátékok közül nekem a Police07 volt az igazi sláger és Az Ezüst-tó kincse valahogy elkerült az elmúlt 40 évben.
Bizony 40 év, mert ha így belegondoltok ez a játék is hamarosan eléri a negyedik x-et korban :)
Az Ezüst-tó kincse valamiért igazi kultusz játék lett és ez a státusz a régi játékok árában is visszaköszön általában. Az elmúlt években megtanultam, hogy nem szabad azonnal lecsapni egyes játékokra és néha érdemes várakozni akár éveket is, ezzel ugyanis elég sok pénzt lehet spórolni.
Így voltam én is ezzel a társasjátékkal, amit elfogadható áron már évek óta nem láttam, de legutóbb egészen véletlenül szembejött velem egy szép állapotú doboz némi hiányossággal, így azt gondoltam ezt már nem szabad elengednem.
Ennek köszönhetően tudom most nektek bemutatni ezt a klasszikus magyar társasjátékot.
Az Ezüst-tó kincse a csodálatos vadnyugatra vezet el bennünket és bőven merít a Karl May által írt regényből. A feladat viszonylag egyszerűnek tűnik a játékban. A játéktáblán ötször-hatszor végighaladva a lehető legtöbb bányászati, vadászati és halászati területet megszerezni a vetélytársak előtt.
Persze ez a feladat csak első tűnik egyszerűnek, hiszen minél többen játszották a játékot ez a feladat annál nehezebb lett. A játékot 2-6 játékos játszhatta és úgy lett elkészítve, hogy a 9 éves korosztálytól a 99 évesig mindenki számára élményt jelentsen.
A játék úgy zajlott, hogy a játékosok 1000 dollár kezdőtőkével vágtak neki a vadnyugatnak. A kaland New Orleans városából indult és kockadobásokkal kellett előre haladni.
A mezőkön előre haladva a játékosok találkozhattak halászati, vadászati és bányászati területekkel. Aki elsőnek lépett ilyen mezőre annak lehetősége nyílt a terület megvásárlására, ha ezt anyagilag is megengedhette magának. Ha sikerült egy-egy ilyen mezőt megszerezni, akkor a többi játékos a mezőre rálépve 'használati díjat' volt kénytelen fizetni. Persze a díjat megfizető játékosnak lehetősége volt valóban használni ezeket a mezőket, így bányászhatott, halászhatott vagy éppen vadászhatott az adott mezőn amivel valamennyi pénzt visszaszerezhetett a használati díjból szerencsés kockadobással.
Ezen kívül piros körökkel jelzett mezőkkel is lehetett találkozni a táblán, amire rálépve egy-egy szerencsekártyát húzhattak a játékosok a táblára helyezett pakliból.
Persze mit sem érne a játék, ha nem lenne aranyrög a vadnyugaton. Az aranyröghöz úgy juthattak hozzá a játékosok, ha az Ezüst-tó kincsét rejtő mezőre sikerült rálépniük. Az aranyrög értékét természetesen a Bank kifizette a játékosok számára, akik így újabb mezőket tudtak megvásárolni.
A játék több módon is véget érhetett. Az egyik lehetőség az volt, hogy az egyik játékos egyedül maradt. A többiek minden pénzüket elvesztették és már képtelenek voltak tovább üzletelni a vadnyugaton.
A másik lehetőség pedig az volt, hogy megbeszélt számú kör megtételét követően a játékosok New Orleans városába visszatérve összeszámolták a megszerzett vagyonukat és a nagyobb összeg birtokosa nyerte meg a játékot.
Alapvetően egy érdekes dobókockás játékot kaptak a gyerekek, ahol egy kicsit elmerülhettek a vadnyugat csodálatos világában.
Ehhez nagyszerű lehetőséget biztosított a játék, ahol a Novoplast mindent megadott ehhez az átszellemüléshez. A gyerekeket egy hat részbe hajtott gyönyörű grafikával elkészített játéktábla várta, ami széthajtva 46x98 cm-es lett.
A további részletek is hasonló gondossággal lettek kidolgozva. A figurák bár formájukat tekintve rendkívül egyszerűek, de mégis cowboyt idézőek.
A szerencsekártyákon a szöveghez illő rajzokkal találkozhattak a gyerekek, míg a pénzek viszonylag szokatlan módon mind a két oldalon kaptak nyomtatást és a szép kidolgozás visszaköszön a különböző engedélyeken is.
Ilyen körítés mellett pedig tényleg öröm lehetett a játék. Talán a szép kidolgozásnak és az érdekes tartalomnak köszönhető, hogy a játék mind a mai napig nagyon népszerűnek számít. Összetettségében persze nem veheti fel a versenyt a modern társasjátékokkal, de a 80-as évek játékpiacon a Novoplast játékai kiemelkedtek a tömegből és játékélményben messze a legtöbbet nyújtották.
A hozzám került játék persze közel sem volt teljes. Az aranyrögök megvannak, de a figurák egy része hiányzott (pontosan négy darab) és a pénzekből is elveszett az évek alatt néhány darab.
A figurákat szerencsére viszonylag egyszerűen sikerült lemodelleznem és 3D nyomtatással elkészítenem, de a pénz hiánya valószínűleg senkinek nem tűnik majd fel.
Így nyugodtan mondhatom, hogy az Ezüst-tó kincse társasjátékot szívesen mutatom majd be nektek ha lehetőségem nyílik rá.
Addig pedig fogadjátok szeretettel a játékról készült fotókat tőlem.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
