Gyerekként a 60-as, 70-es években számtalan dolgot használtunk közlekedési eszközként. Mai szemmel ezeknek a tárgyaknak egy része tökéletesen alkalmatlan volt arra amire mi használtuk őket, de mégis nagyszerű szórakozást nyújtottak nekünk.
Ebben a bejegyzésben ezekből a tárgyakból igyekszem néhány darabot felidézni és visszaemlékezni. Szerintem ezúttal is érdemes lesz velem tartanotok.
Roller, tricikli - Kicsi gyerekként ezzel kezdtük a közlekedést szigorúan szülői vagy óvónői felügyelettel. A rollerezést személy szerint az óvodában űztem a leggyakrabban, ahol egy nem túl nagy kör alakú lebetonozott 'pályán' mehettünk körbe-körbe, az óvoda egyetlen rollerével.
A három kerekű bicikliből nekem egy viszonylag komoly darab jutott gyerekként, ami annyit jelentett hogy a tricikli hátsó részén volt egy billenős rész ahova homokot szórhattam, elvihettem néhány métert, majd ott kiboríthattam :)
Ez elég szórakoztató volt.
Görköri, gördeszka, csapágyas - A három játék nagyobbik részét szerintem Ti is ismeritek, hiszen a görkorcsolyával és a gördeszkával ma is találkozhattok, azonban a csapágyas egy kis magyarázatra szorulhat sokak számára.
A csapágyas egy vastagabb fa lapból és két tengelyből állt. A tengelyek végén egy-egy csapágy kapott helyet és az első tengelyt lábbal lehetett kormányozni. A tökéletes utazáshoz pedig nem is kellett más mint egy nagyobb lejtő, ahol lendületbe jöttünk és boldogan gurultunk lefele az aprócska lélekvesztővel.
A csapágy az aszfalton rendkívüli módon csúszott és a kavicsok is komoly kihívást jelentettek a gurulás során, míg a környéken lakók idegeit a játékunk hangja borzolta.
A homokozó dömpereket is lehetett eredeti funkciójuknak megfelelően használni, de sokkal érdekesebb volt ezekkel a viszonylag nagyméretű játékokkal is lejtőket keresni és a csapágyasokhoz hasonlóan a dömper részben helyet foglalva legurulni.
A hangja a műanyag kerekeknek köszönhetően ennek is észvesztő volt a felnőttek 'nagy örömére'.
Ahogy nagyobbak lettünk, persze azonnal szükségünk volt egy rendes biciklire. Szerencsére már gyerekként megtanultunk kerékpározni vagy mankókerekek vagy pedig egy seprűnyél és némi szülői segítség igénybe vételével.
Ennek köszönhetően szinte teljesen természetes volt, hogy szüleinktől gyakran kaptunk biciklit ajándékba, amivel aztán tavasztól-késő őszig jártunk - nem számított sem eső, sem sár nekünk.
A kerékpár választék viszonylag nagy volt. Sokan kezdtek a Csepel Tacskóval vagy egy Camping biciklivel, de a szerencsésebben BMX-ek nyergében ülve tekerhettek. A nagyobb srácok persze váltós versenykerékpárok nyergében ültek, amelyekből a legismertebbek a Szputnyik, a Fecske, a Pannónia és a Favorit voltak.
A kerékpár után pedig következett a kismotor. Ebből aztán tényleg volt választék. A legegyszerűbb daraboktól, a jóval érdekesebb és különlegesebb darabok is megvásárolhatóak voltak.
A Babetta lényegében a belépő kategória volt, amit itthon a Linda sorozat tett igazán népszerűvé.
Akinek kicsit jobban ment az az én időmben Verhovinán vagy Rigán feszített. A fiatalok körében nem volt igazán népszerű a Komar moped, de ez megváltozott a Romet sorozattal, aminek legérdekesebb darabja a Romet Pony volt, ami aprócska méretével mindenkit megmosolyogtatott.
A legmenőbben pedig vagy Jawa Mustanggal vagy pedig Simsonnal közlekedtek. A Simsonosok közütt is igazán menőnek azok számítottak, akiknek Simson Endurojuk volt.
Persze ezt követően jöttek a nagyobb motorok és az autók, amelyekről szintén lehetne egy bejegyzést írni, de az már távolról sem kapcsolódik a blog témájához.
Ha valamit kifelejtettem volna, akkor kérlek benneteket azt kommentben jelezzétek nekem és a többi látogatónak, valamint megírhatjátok Ti hogyan emlékeztek ezekre a dolgokra.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
