Ha az elmúlt héten a fotózással foglalkoztam, akkor nem mehetek el a filmek mellett sem. A mozgókép rögzítése nem új dolog, de itthon igazából a 70-es években vált elérhetővé a tehetősebb családok számára, hogy emlékeiket ebben a formában is megőrizzék.
A kezdet kezdetén még a szocialista tábor eszközeit használtuk a filmek rögzítésére és megtekintésére, de a határok megnyílásával egyre több nyugati eszköz is beszivárgott hazánkba.

Lássuk akkor, hogy mivel örökítettük meg az emlékeinket és milyen mozgóképekkel szórakoztattuk magunkat az unalmas TV mentes hétfő estéken.

A képen egy LOMO Aurora felvevőt láthattok, ami természetesen a Szovjetunióban készült. Valamiért a szovjet gyártók számítottak ezen a területen piacvezetőnek a szocialista táboron belül és általában ezekhez az eszközökhöz juthattunk hozzá a legegyszerűbben.
Persze nem számítottak a szovjet felvevők sem olcsó mulattságnak, de aki megengedhette magának az örömmel filmezett ilyen eszközökkel.
A gép 4.5 V-os elemmel működött és 2x8 mm-es filmre lehetett rögzíteni a felvételeket.
A későbbiekben persze korszerűbb gépek is készültek a Szovjetunióban, amelyek már korszerűbb technikával modernebb filmekre rögzítettek.

Ahogy említettem a 80-as években kinyíltak a határok és szembe találtuk magunkat a nyugat elképesztő kínálatával. Az első pillanatban mindenki zavarba jött, hiszen lényegében két rendszer vetélkedésébe csöppentünk bele.
Az egyik a SONY által fejlesztett Betamax volt, míg a másik a JVC által támogatott VHS és akkor még a Philips-Grundig által támogatott Video2000-ről nem is beszéltem.
Természetesen mind kamerák, mind pedig lejátszók rendelkezésre álltak mind a három formátumhoz, így ha valaki kicsit tájékozatlanabb volt ezen a területen könnyen mellé tudott nyúlni és tudott olyan formátumot választani, ami néhány év múlva eltűnt a sülyesztőbe.
Ez persze már csak történelem, ahogy az akkor győztesen kikerült VHS rendszer is azzá vált.

 De mégis miért is került ki a VHS rendszer győztesen ebből a csatából. A Video2000 formátum nagyon gyorsan kiesett a versenyből, mivel két kevésbé tőkeerős gyártóra korlátozódott a támogatása.
A Betamax és a VHS azonban évekig öldöklő csatát vívott egymással. A SONY által támogatott és fejlesztett Betamax sokkal jobb minőségű felvételek elkészítésére volt képes, azonban a kazetták hossza erőteljesen korlátozta a lehetőségeket.
Végülis nem is a kamerák, hanem a videomagnó területen szenvedett el vereséget a Betamax, ugyanis a jobb minőség ellenére csak 1 órás felvételek fértek el egy-egy kazettán, ami annyit jelentett, hogy még egy 90 perces focimeccset sem lehetett rögzíteni egy videókazettára.
A Betamax bukásának másik oka az ár volt. SONY az árversenyben is alul maradt, mivel a VHS rendszer kazettáit tömegesen állította elő számtalan gyártó nagy mennyiségben, így ennek köszönhetően olcsón lehetett hozzájutni az akár 240 perces VHS videókazettákhoz is.

A felvett anyagokat persze le is kellett játszani.

Ehhez is a megfelelő eszközökre volt szükség. Szerencsére a 60-as, 70-es évek lejátszóinak piacon a szovjet termékek mellett megtalálhatóak volt a magyar, cseh és NDK gyártmányok is.
Szerintem gyerekként sokan ilyen vetítőgépeken látták elsőként a No megállj csak sorozatot vagy a Gusztáv rajzfilm valamelyik epizódját.
A vetítőgépek közös jellemzője volt a nagy súly, a bonyolult befűzési rendszer, aminek köszönhetően nem ártott egy megfelelő hozzáértéssel rendelkező személy ezeknek a berendezéseknek az üzemeltetéséhez.

Amikor nyugat felé vettük az irányt, akkor a fagyasztók mellett a családok kedvenc terméke a videómagnó volt. Ez volt az az időszak amikor a filmeket még nem szinkronnal, hanem hangalámondással tudtuk megnézni.
Az ezerszer másolt kazetták korszaka, amikor a piacokon és kéz alól vásároltuk a filmeket, de legalább hozzájutottunk olyan filmekhez mint a Terminator, a Star Wars, Mad Max, Forró rágógumi és számtalan horror film.
Az eszközök alkalmasak voltak arra is, hogy a televízióból akár időzítve is rögzítsenek műsorokat, így számtalan focimeccset, szilveszteri műsort rögzítettek szüleink azzal a céllal, hogy majd valamikor megnézik azokat.

Így néztünk mi filmeket egykoron. És most azoknak, akik nem találkoztak hangalámondásos filmmel még soha életükben, itt van egy klasszikus teljes hosszúságban :)