Már voltak ilyen témájú bejegyzések az oldalon, de néhány hete-hónapja egy újabb adag ceruzahegyezőre sikerült szert tennem, amelyeket most ismét szeretnék bemutatni nektek.
A ceruzákhoz készült különböző hegyezők kb. egyidősek magukkal a ceruzákkal, de az igazán érdekes és olcsón előállított hegyezők az 50-es, 60-as évektől kezdve tűntek fel a műanyagok előretörésével.
A szocialista országok persze itt is voltak némi fáziskésésben, hiszen nálunk a különlegesebb formájú hegyezők a 70-es években lettek igazán népszerűek.

Ekkor következett be itthon az olcsó műanyagok előretörése, aminek köszönhetően egy filléres kínai hegyezőre nagyszerű műanyag kereteket tudtak készíteni a gyártók.
Az ötletek tárháza gyakorlatilag végtelen volt és a gyerekeknek ettől nem is kellett több. Egy jól kinéző, klassz színekben pompázó hegyezővel könnyű volt az iskolában is felkelteni a többiek figyelmét. Készültek hegyezők fiúknak és lányoknak is, amelyek sok esetben valami tematikát is igyekeztek követni.

Most tényleg egy komolyabb mennyiségű régiséghez jutottam hozzá, amelyeket persze igyekszem nektek is bemutatni.
Indulásként a háztartási vonalra fekszem rá, amiben számtalan régi használatitárgy tűnik fel ceruza hegyező formájában.
Tartsatok velem és nézzük meg őket egyesével!

Kezdjük a sort egy igazán érdekes régi televízióval. A TV-ket akkoriban még nem uralta 100%-ban a képernyő, hiszen kellett a hely a hangszóróknak és a hangoláshoz szükséges gomboknak is.
Ezt láthatjátok ezen a hegyezőn, aminek érdekessége, hogy hátul egy tekerő segítségével a képet lehetet valóban változtatni rajta és így mindenki ki tudta választani a neki szimpatikus színész arcképét.
Érdekes darab, ami egészen jól ki lett dolgozva.

A második képen látható hegyezőből rögtön két darabot is kaptam, ami jól szemlélteti, hogy műanyagból gyakorlatilag más-más színekben ugyanazt gyártották.
A harmonika szintén egészen jól ki lett dolgozva. A gombok és billentyűk is szépen látszanak és a hangszer is simán felismerhető. A hátfal lepattinható volt és így kiüríthető volt a belül felgyűlő forgács.

A következő darabbal egy kicsit bajban vagyok, mert nehezen felismerhető és beazonosítható a tárgya ami alapján készülhetett. Lehetne egykor a lakásokban megtalálható konvektor is, de én inkább ebben az esetben a rádióra tippelnék. A nagy kör alakú és a három kicsi gomb alapján legalábbis én erre gondolok és engem hangszóró jelölésére emlékeztet a rovátkázás.

A következő hegyezőnél nem vagyok bajban, hiszen egy nagyszerűen felismerhető írógép formát kaptak a gyerekek. Ezt azt hiszem még az is felismeri, aki egy másik kornak a gyermeke.
Érdekes, hogy két színből áll össze az írógép. A billentyűzet és a ház zöld, míg a mozgó szán krémszínű lett. Persze semmi nem mozog az írógépen, de ez teljesen természetes.

A következő számomra szintén azonnal felismerhető volt, de szerintem az olvasók között akad olyan, aki még nem látott kézi gyalut.
A hegyező ezt a fa megmunkálásra alkalmas eszközről lett megmintázva és szerintem azonnal fel is ismerhető. A hegyező itt is két színből áll össze, a markolatok kaptak más színt.
 

Na ez egy igazán érdekes hegyező, ami még ráadásul funkciót is kapott. Manapság már kevesen használnak naptárat, de akkoriban még olyan dolgok is készültek mint az öröknaptár, ahol kézzel lehetett beállítani a dátumot és a napot.
Ezen a hegyezőn ezek a funkciók is tökéletesen működnek.
A hegyező a talapzatban kapott helyet.

Manapság már a turmixgép sem így néz ki, de akkoriban bizony ekkora eszközök kellettek egy gyümölcsturmix elkészítéséhez.
Persze ezt is megmintázták hegyező formájában, méghozzá nagyon igényesen. Láthatjátok a képen is, hogy nem féltek használni a színeket és itt a piros és fehér mellett a turmixpohár valóban átlátszó műanyagból lett elkészítve.

Szinten egy digitalizációval elvesző konyhai eszköz, ez pedig nem más mint a mérleg. Nagymamáink még ilyen mérlegeken adagolták a cukrot és a lisztet a süteményekhez. Az egyik oldalra súlyokat kellett rakni, míg a mérleg másik serpenyőjébe került a megfelelő adag. Ha a mérleg egyensúlyba került, akkor sikerült pontosan adagolni a hozzávalót.
A mérleg hegyezővel is lehetett méricskélni, hiszen tökéletesen működik ez a része is.

Egy újabb olyan tárgy, ami a digitalizációnak köszönhetően gyakorlatilag teljesen elveszett. A képeken egy ébresztőórát láthattok. Ma már megmosolyogtató, hogy az órákat bizony minden este fel kellett húzni, ha pedig ébresztős óránk volt akkor az ébresztőt manuálisan be kellett állítani és a csörgéshez is fel kellett húzni.
Ezt az elmúlt időt idézi vissza a képen látható hegyező, aminek egykoron a mutatói is mozgathatóak voltak.

Most egy olyan tárgy következik, ami azért még a mai fiatalok számára is felismerhető, hiszen csak a design változott.
Ez pedig a vasaló. Lényegében csak kevésbé szép formában és kevesebb funkcióval, de már a szüleink is használták az elektromos vasalókat. A hegyező ezeknek állít emléket. Nagyon szép piros-fekete színkombinációval.

A klasszikus tárcsás telefon. Ez is bizony elveszett. Előbb feltűntek a nyomógombos készülékek a digitalizáció hajnalán, majd ezeket is leváltotta a mobiltelefon.
Szórakoztató belegondolni, hogy az én fiatal koromban még nem lehetett mindenkinek telefonja és sokszor éveket kellett várni a bekötésre, amit az egyetlen szolgáltató vagy megcsinált vagy nem.
A bakelit készülékek viszont egy életre beleégtek a korosztályunk emlékezetébe.

Az asztali rádió fogalma is teljesen idegen a mai korban már, amikor mindenki különböző szolgáltatókon keresztül hallgat zenét. Az én fiatal koromban a rádióknak kiemelt helyük volt a lakásban és bizony nem is felejtették el bekapcsolni azokat.
A Déli Krónika vagy a Ki nyer ma?, Szabó család, a Poptarisznya és a többi rádióműsor szinte kötelező programnak számított. És bizony a rádióink is így néztek ki akkoriban.

És akkor zárjuk a sort egy újabb televízióval, ami valamivel modernebb készülék alapján készült mint az első. Itt is megtalálhatóak még a gombok és a kezeléshez szükséges kapcsolók, hiszen távirányító nem volt.
A kép itt nem állítható mint az első készüléknél, de a hangulat miatt került a hegyező képernyője mögé egy rajz.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!