Mivel péntek van, így folytatom a régi Szever expedíciós jármű felújításával kapcsolatos sorozatot. Ahogy azt megszokhattátok az elmúlt hónapokban, minden héten pénteken egy-egy régi játék felújításáról számolok be nektek.
A mostani sorozatban egy régi szovjet távirányítós játékot igyekszem vállalható állapotúra hozni.

Az első részben a hibákat mértem fel, a második részben a hiányzó hűtőrács került pótlásra, a harmadik részben a törött műanyag alkatrészekre és az egyik oldali meghajtott fogaskerékre fordítottam figyelmet, a negyedik részben a távirányítót igyekeztem elfogadható és működőképes állapotba hozni, míg az ötödik részben a hernyótalpak hiányát igyekeztem orvosolni.
A mostani fejezetben a platót takaró lemezből készült fedelet igyekszem megfelelő állapotba hozni.

Első lépés a bontás volt, ami ebben az esetben nem volt különösebben nehéz feladat. A karosszériához néhány fém füllel volt rögzítve a takaró elem, amit a fülek kiegyenesítésével tudtam leszedni.
Ha ilyesmire szánjátok magatokat, akkor érdemes óvatosan és lassan dolgozni, ugyanis ezek az alkatrészek nagyon vékony lemezből készültek és nagyon könnyen adják fel a harcot és törnek le a helyükről. Ehhez elég néhány felesleges hajlítás és máris a kezünkben maradt az egyik rögzítő fül.
A bontás során érdemes törekedni arra, hogy a fülek egyenesen álljanak, de nem kell ezzel túlságosan sok időt tölteni. Erre majd a visszaszerelés előtt érdemes figyelmet fordítani, hogy a fémből készült fülek könnyebben becsússzanak a résekbe.

Miután a fém alkatrész a kezembe volt az ajtókat vettem első körben szemügyre, amelyek alapból nagyon furcsa szögben álltak és nem is igazán lehetett bezárni az ajtókat.
Az ajtókat két fémből készült 2 mm vastag acél tengely tartja a helyén, amire rá van hajlítva lényegében az ajtó és a platótakaró lemeze is kör alakban. A lötyögés pedig annak köszönhető, hogy az amúgy pontosan tengely méretére formázott zsanérok az évek alatt szétnyíltak.
Ezeket kellett óvatosan megfelelő méretűre formáznom. Ehhez fogót használtam, amivel sokkal jobb eredményt lehet elérni mint egy kalapáccsal. A formázás ideje alatt a tengelyt beraktam a helyére és igyekeztem úgy elvégezni a műveletet, hogy a kotyogást a tengely és a zsanér között minimálisra csökkentsem.
Ezt követően még a zárra kellett egy kevés figyelmet fordítanom, ami az évek alatt egy kicsit meghajlott kifele, így ezt is egy egyszerű mozdulattal tudtam visszaegyenesíteni a megfelelő szögbe.
Ezután az ajtók visszakerültek a helyükre és lényegében már csak arra vár a Szever szerintem legszebb része, hogy felkerüljön a platóra.
Persze ehhez még előtte néhány egyéb műveletet is el kell végezni, de erről majd a következő részeben.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!