Műanyag frizbi gyerekkorunkból
2019. szeptember 07. írta: ToyaHSW

Műanyag frizbi gyerekkorunkból

frizbi_1.JPG

Gyerekkorunk fontos részét képezte a nyugatról beözönlő kultúra és az ezek által hozzánk eljutott játékok. Elég ha csak a BMX Banditák című filmre gondoltok a főszerepben a rettentő göndör Nicole Kidmannel és az ehhez kapcsolódó Csepel BMX kerékpárokra.
Persze más játékok is a nyugati kultúra részeként kerültek be itthon a köztudatba. 
Ilyen játék volt a frizbi is, amire a hazai kisipar a könnyű előállítás miatt szinte azonnal ráugrott. El tudom képzelni, ahogy a játék előbb feltűnt az amerikai filmekben, majd pedig sikerült beszerezni az első játékokat a hazai minta legyártásához.

Persze mielőtt nagyon rátérnék a ma bemutatásra kerülő játékra, azért néhány szóban magáról a frizbiről is beszélni kell. Mint annyi minden ez a játék is az Egyesült Államokból indult világhódító útjára.
A frizbi története viszont igazán érdekes. 1871-ben William Russel Frisbie Bridgeport városába költözött és ott nyitott egy pékséget.
A pékség a naponta legyártott 80000 darab süteményt kerek alakú fém tálcákon szállította, többek között a közelben található Yale egyetemre is. 1920-ban a diákok már csak viccből is elkezdték egymásnak dobálni a korongalakú tálcákat, amelyek rendkívül jól repültek.
A fiatalok persze hamar rájöttek, hogy az alumíniumból készült tálcákat dobálni és elkapni elég veszélyes dolog, így elég gyorsan műanyagra váltottak és így alakult ki a mai napig használt frizbi.
A későbbiekben több változata is elterjedt, így többek között a freestyle, az ultimate és más változatok is, de az emberek előszeretettel szórakoztatták a játékkal magukat a strandokon vagy a parkokban is.

Ahogy már említettem ezek a játékok ahogy feltűntek a nyugati filmekben, szinte azonnal megmozgatták a hazai műanyagipar apróbb szereplőinek fantáziáját, így el is kezdődött az itthoni frizbi gyártás.
Persze nem kell különösebben változatos kínálatra számítani, mivel a játék elégé behatárolta a játékgyártók lehetőségeit. Lényegében a forma adott volt, így csak apróbb módosításokkal lehetett érdekesebbé és jobban eladhatóvá tenni a szinte egyforma játékokat.
Persze azért mind méretben, mind pedig kidolgozásban valamennyi eltérés belefért, így készültek hagyományos tányér formájú játékok, de évekkel később feltűntek a gyűrű alakú változatok is.
Ezúttal egy tányérhoz hasonlító játékot mutatok be nektek.
A frizbi dekorálását a nyugati ipar egészen magas szintre emelte, de itthon ezt a trendet nem követték a kisipari eszközökkel dolgozó GMK-k és vállalkozók.
Nálunk a frizbi dekorálása kimerült az elkapást megkönnyítő recézett felületben és a matricázásban. Általában a gyártók ezen a területen is tértek el egymástól a színeken kívül.

A frizbi anyag minden esetben műanyag, azonban itt különösen rugalmas és törésbiztos anyagot kellett választani, ugyanis egy gyakran leeső vagy ütköző játékról van szó, aminek nem volt szabad eltörnie.
Mivel nem vagyok vegyipari szakember, így a használt anyag pontos megnevezését sem tudom, de azt saját tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon ritkán találkoztunk gyerekként eltört frizbivel.
A ma bemutatásra kerülő darab is ebből az anyagból készült, mégpedig kék színben. A felületén több helyen lehet találkozni a recézéssel, míg középen egy matrica található.
Ebben az esetben Yamaha TX750 matrica van a játék közepén, ami szerintem még gyártás során került oda. Hogy mi köze van egy motorkerékpárnak a frizbihez azt nem tudom, de mivel a TX750-et a 70-es évek közepéig gyártották, így a matrica is ebből a korból származhat - de mivel valami megmaradt levonó kerülhetett a játék felső részére, így szerintem ez a frizbi inkább a 70-es évek végén készülhetett.
Persze ennek ellenére kiváló állapotban van. Ez első sorban a jó anyagválasztásnak köszönhető. Bár látszik a játékon, hogy többször nekirepült valami keménynek és gyakran landolt is a betonon, ennek ellenére nem mondanám rossz állapotban megmaradt játéknak.

Szerencsére a frizbi azon kevés játékok egyike, amivel mind a mai napig lehet találkozni és bár a népszerűsége valamennyit kopott már, de mindenki számára ismerős ennek ellenére is.
A múzeumban majd ez a régi darabot is kézbe vehetitek, de amíg erre nincs lehetőség maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr5215048758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pepejoe 2019.09.07. 21:06:13

Polietilénből, esetleg polipropilénből gyártották ezeket. A PP is rugalmas valamennyire de a PE még nehezebben törik, ami jó pont egy játék esetében. Meg ha törik, akkor sem szilánkosan.

ToyaHSW 2019.09.07. 22:56:22

@Pepejoe: Köszi az infót, igyekszem megjegyezni, de ezekkel a műanyagokkal mindig bajban vagyok. A 3D nyomtatásnál már a PLA-t és az ABS-t megtudom különböztetni és nekem ez is valami :)

VogelZsigmond 2019.09.08. 12:13:07

Akkor a Vissza a jovobe 3 pite tanyeros dobalasa nem csak kitalalt dolog ?! :)

Crip Lee 2019.09.08. 13:40:35

Narancssarga szinben volt nekem is ugyanilyen csak Jugo nyaralas soran vettuk. Sztem az ontoforma mindenhol ugyanaz lehetett

Pepejoe 2019.09.08. 15:29:43

@ToyaHSW:
Műanyagokat hegesztek, csak onnan vagyok ilyen "okos". :D
Az ABS jó anyag, alaktartó és kemény, viszont némely oldószer megoldja és mivel sztirol-származék, van benne elég sok mérgező cucc, szóval rágcsálni és meggyújtani nem ér. :)
A PLA ahogy utánaolvastam igen környezetbarát. Pont ezt nem ismertem de sajnos eddig kevés olyan környezetbarát, esetleg újrahasznosított műanyaggal találkoztam, ami hozta a környezetkárosítónak mondott (persze az is) műanyagok kitűnő műszaki teljesítményét, élettartam, törés-kopásállóság, stb. terén, szóval van mit fejleszteni és muszáj is, ahogy a világ áll.