Igazából ez is egy családi örökségnek mondható, hiszen emlékszem erre a figurára gyerekkoromból és szüleimnél leltem rá a padláson.
Gyerekként sokáig az öcsémmel közös szoba falát díszítette ez a tengerész az evezőlapáttal, de most a gyűjteménynek a dekorációs részét bővíti.
A 60-as, 70-es években nagy divat volt a dekoráció. Egyaránt alkalmazták autókban vagy lakásokban díszítésre a különböző ma már giccsesnek számító dolgokat. Elég ha csak a műanyagból készült fali dekorációs célokat szolgáló Frédi, Béni figurákra gondoltok vagy más hasonló dolgokra.
Az autóknál is divat volt a visszapillantóra akasztott díszítés. Legalább annyira mint a bólogató kutya vagy a lecserélt váltógomb.
A felakaszthatós figurákat persze nem csak az autóban lehetett használni, hiszen kiválóan alkalmasak voltak a gyerekszoba díszítésére is, ha a témájukban oda illettek.
A ma bemutatásra kerülő tengerész figura pontosan ilyen darab volt. Az anyaga egyértelműen műanyag és bár engem erőteljesen emlékeztet a régi vezetékeket borító műanyag szigetelésre, szinte biztos vagyok benne hogy nem otthon elkészített dekorációról van szó.
Erre utal a figura kidolgozása és részletessége is. A lábak és az öltözet a már említett műanyagból lett kialakítva egészen ügyesen. Még a műanyag megvágásával az ing gallérja is kialakításra került. A fej egy műanyag labda, ami kapott füleket és felfestésre kerültek rá a szemek, az orr és a száj is. A száj sarkában valószínűleg régen egy pipa is volt, de erre pontosan nem emlékszem, ma meg már nincs ott :)
A fejre került még szakál és haj is, míg a fejtetőre egy tengerészsapka lett biggyesztve. Itt van kialakítva az akasztó is, ami stílusosan vékony drót szigeteléséből lett megkötve.
Ahogy a fotókon láthatjátok a karok egy evezőt szorongatnak, ami fából készült.
Igazán ötletesen elkészített munka és minél többet nézem annál bizonytalanabb vagyok a keletkezését illetően. Lehetséges, hogy mégis maszek munkáról lenne szó.
Talán Ti segíthettek ennek a kérdésnek az eldöntésében. Ha van ötletetek, akkor azt hozzászólásban megírhatjátok.
A bejegyzést megírását követően kaptam egy levelet Jánosi Bélától, amiben érdekes információk vannak a játékkal kapcsolatban. Most ezt osztom meg veletek.
Aki ezeket készítette:Mike Györgyné, aki a Budapesten a XIII.kerület Victor Hugó u.24/b.I.emelet 2-ben lakott. Ezt csak azért tudom mert mellettünk lakot"a szomszédunk volt" Mi az egyes lakásban laktunk.Bátyáimmal néha átmentünk megnézni a "figurákat" Ez a 60-as és a 70-es évek között volt.Egy szoba teafülkés lakásban gyártotta a bábukat aminek a fejét,lábfejét"cipő"és a kezét egy KTSZ szállította neki,rengeteg dróttal és különböző szövet,vászon,csipke,tüll maradékokkal amiből Ő megteremtette a figurákat.Volt matróz,mexikói,indián,ördög,angyalka,stb is.Én kaptam tőle egy angyalkát ami a mai napig is a karácsonyi díszek között van.Az angyalka haja és a ruhája tüllből van,imádkozó pózban,két műanyagszerű cipő van rajta"fröccsöntés"és a keze"kézfeje" is műanyag.Ezeket tűzte fel drótra és formálta meg őket. Volt egy nagy asztala rajta egy 50-es műszerész satuval és egy tucatnyi fogóval együtt.A férje meghalt egy német lágerben és ezzel egészítette ki a kis nyugdíját. Havonta kb. 10-15 db figurát csinált. Róla csak annyit,hogy végtelenül aranyos kedves nő volt és minket nagyon imádott mert neki nem volt gyereke.Ezt az Ő emlékére írtam neked,hogy kiegészítsem a cikkedet.
A fotók egészen biztosan nem adják majd vissza milyen érdekes kis tárgyról van szó, de remélem előbb-utóbb személyesen is megtudom mutatni majd nektek ezt a kincset is.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
