Ezúttal néhány igazán érdekes elektromos játékot szeretnék bemutatni nektek, amelyeket az egykori szocialista blokk országaiban készítettek. Ezek a legritkább esetben alapultak saját ötleten, ennek ellenére a vasfüggönynek köszönhetően jó sok pénzért egy kis nyugati hangulatot csempésztek a gyerekek világába.
Tudom elektromos játéknak számítanak a távirányítós autók is, azonban ebben a bejegyzésben inkább a tényleg különleges játékokat mutatom be nektek.
Hogy milyenek is voltak a mi játékaink? Ismerjétek meg őket!
A szovjet Elektronika cég volt lényegében a szocialista elektromos játékipar egyik fellegvára. Itt készültek a legkülönlegesebb játékok, amit ebben a bejegyzésben is láthattok majd.
A sort az Elektronika IM-27-essel kezdem. Az IM-27 lényegében egy nagyon durva Tomytronic koppintás. A játék egy sima LDC kijelzős szerkezet, amit a két lencsén keresztül tudtunk nézni. A játék irányításához szükséges gombok a játék tetején voltak megtalálhatóak.
Lényegében az egész olyan volt mintha egy távcsőbe néztünk volna. Persze ez egy viszonylag nehéz játék volt elemekkel, így kiválóan fejlesztette a karizmokat is.
Az IM-27-es egy űrhajós, lövöldözős játék volt amit akkoriban 60 rubeles áron lehetett megvásárolni. Manapság 1000 dollár körül lehet találkozni egy darabbal az Ebay-en, ami a ritkaságát is jelzi. Összehasonlításnak a Tomytronic ára olyan 12.000 Ft az Ebay-en.
Egy újabb nagyon durva koppintás vagy csak egy Elektronika IM12 név alatt forgalmazott Nintendo Panorama Screen játék. Ha rákerestek a Nintendo játékára, akkor az Elektronika hasonló játéka kísértetiesen hasonlít az ismert gyártó játékára.
Tükrös megoldású kijelző és egy Winnie the Pooh játék járt hozzá. Mára ez is egy különleges játéknak számít, aminek az ára a csillagos eget súrolja (1500 dollárért találtam a képen látható darabot).
Ha már itt tartunk, akkor nem mehetünk el a kézi LDC játékgépek mellett sem szó nélkül. Természetesen a szocialista blokkban ezekért is az Elektronika cég volt a felelős.
A játékok az IM sorozat darabjai voltak (Игра Микропроцессорная) és ennek megfelelő számozást kaptak. Természetesen itt is a klasszikus játékok orosz változatait kaptuk meg, így általában a Nintendo klasszikusok kerültek lenyúlásra (a Nu Pogodi! történetesen a Nintendo EG-26 Egg lenyúlása volt).
Manapság már a szovjet LCD kézi játékgépekért is elég komoly összegeket kérnek az aukciós oldalakon.
Természetesen ha elektromos játékokról van szó, akkor nem maradhatnak ki a TV játékok sem a sorból. Ezek a játékok is készültek a Szovjetunióban, de itthon inkább a hazai változatok voltak használatban.
A Videoton készülékeivel nagyon sokan találkozhattatok, de a Híradástechnikai Szövetkezet is készített hasonló játékot, ez volt a képen látható HT TG1-es.
Hogy ne maradjatok ma sem NDK játék nélkül, ezért bemutatom nektek a PIKO Dat szerkezetet. Ezt a számítástechnikai alapokra tanító szerkezetet a gyár 1968-ban készítette és annyira jól sikerült játékról volt szó, hogy 1969-ben a lipcsei vásáron két díjat is nyert.
Az ára majdnem 70 márka volt, ami elképesztően drágának számított.
13 darab égő, pár kapcsoló, sok-sok drót és pár papír az égők elé és máris indulhatott az egyszerű jumperes programozás. Összesen 29 program készült a PIKO Dathoz, amelyek között a jégkorong, a matematika és kresz is megtalálható volt.
Szerencsére ebből a játékból még a német Ebay-en mindig találni működőképes példányokat 40-50 eurós áron.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
