A mai napon ismét egy érdekes és a 80-as évekre nagyon jellemző játékot szeretnék bemutatni nektek. Ez nem lesz más mint a pedálos gokart, ami annyira hozzátartozott a játszóterek képéhez mint a Csepel BMX vagy a pedálos Moszkvics.
Természetesen ezekből a játékokból is több változat készült és a szocialista blokk több országában is gyártottak pedálos gokartokat. Ezúttal véletlenül akadtam rá egy elég leharcolt darabra, azonban nem hagyhattam ott a Csehszlovákiában készült játékot, hiszen annyira kedvező volt az ára.
Sokat gondolkodtam, hogy fellelt állapotában kerüljön-e be a gyűjteménybe vagy pedig egy kicsit vegyem kezelésbe. Végül az utóbbi megoldás mellett döntöttem, amit szerintem megértetek, ha meglátjátok a játékról készült eredeti fotót.

Így nézett ki amikor megvásároltam

Már a játék átvétele is kicsit kalandos volt, mivel az eladó a postázást a költségek miatt nem igazán akarta erőltetni, így végül személyes találkozás mellett döntöttünk.
Erre a havonta megrendezésre kerülő egri régiségvásáron került sor, ahol átvehettem a rozsdás, koszos és kicsit kopott játékot. Kicsit mókásan festhettem vele az Agria Park csillogó-villogó boltjai között sétálva - lévén csak itt találtam parkolóhelyet.

Hazaérve egy kicsit pihentettem a projectet, lévén már elég közel volt karácsony. Az ünnep után viszont elkezdtem a szétszerelést. Az már az első percben látszott, hogy minden csupa rozsda és mindent csiszolni kell.
Első lépésben az ülést vettem le és takarítottam meg alaposan és ezzel együtt az ülés keretét is lecsiszoltam. 
Ezt követően a kerekek kerültek le a gokartról, majd az első fogaskerék tartóját bontottam meg. Erre azért volt szükség, mivel a hátsó tengelyt és a láncot csak így tudtam leszerelni.
A következő lépésben a kormány, az első takaróidom és a kerékösszekötő rúd került leszerelésre.
Ezek után már csak a csupasz váz volt előttem.

Persze közben számtalan egyéb művelet is zajlott. A csavarokat és a láncot Coca-Colába áztattam be. A csavarokra is ráfért az áztatás a rozsda miatt, de a láncszemek lényegében nem mozogtak.
Amíg a rozsdás alkatrészek áztak, addig a kerekek és a pedál takarítást kapott, a fém alkatrészek pedig átestek egy komoly csiszoláson, amit alapozás követett.
Az alapozó száradását követően a színt is megkapták a fém alkatrészek. A piros színt választottam, ami némileg eltér az eredeti bordótól, de mégis hasonlít rá egy kicsit.

A festetlen fém elemek (első kerékösszekötő, kormány és a kormányrúd) is megkapták a csiszolást, amit kézzel fejeztem be. Ez alatt a Coca-Colában ázó csavarok és lánc kapott még egy WD40 fürdőt is, így tényleg tökéletes állapotba kerültek.
A gumik és a felnik és a pedálok alapos mosáson estek át, így kezdődhetett az összeszerelés.

Ez már viszonylag könnyedén ment. Néhány csavart kellett csak pótolnom. A játék újra menetkész állapotban van, bár még finomítani lehetne rajta, de már egy kisgyerek bátran tekerhet vele egy-két kört ha úgy tartja kedve.
Természetesen erre ha a hely úgy adja majd ki a múzeum mellett lesz is lehetőség, de addig maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!