Lemezárugyár Holdrakéta
2024. február 29. írta: ToyaHSW

Lemezárugyár Holdrakéta

img_2480.JPG

Nagyon régen nem mutattam nektek igazi hazai játékot, de most végre változik a helyzet, hiszen most a 60-as, 70-es évek egyik klasszikusát a Lemezárugyár által gyártott Holdrakétát mutatom majd be nektek.
A Holdrakéta a gyártás ideje alatt számtalanszor változott, amit majd igyekszem meg is osztani most veletek.

A Holdrakéta első változata 1965 karácsonyán került a boltok polcaira és a megoldásainak és kidolgozásának köszönhetően azonnal hatalmas sikert is aratott. Ez a siker pedig kitartott a 80-as években is, amikor a Lemezárugyár helyett az utolsó változatát a játéknak már a Polimetál Rt. gyártotta le.

Alapvetően egy lendkerekes hajtással rendelkező rakétát kaptak a gyerekek, ami a guruláson kívül extra dolgokra is képes volt.
Az űrhajó teljes egészében lemezből épült fel és az évek alatt elég sokat változott - de csak dekorációban.

A rakéta formája tökéletesen visszaadta a rakéták vonalait. Az űrjármű hátsó részén három szárny és a stilizált hajtómű volt megtalálható, majd előre felé haladva egy nyílást találhattak a járművön a gyerekek, majd a rakéta egy hegyes csúcsban ért véget.
A méreteit tekintve a játék durván 40 cm hosszú, így elmondható róla, hogy egy igazán karcsú lemezjátékról van szó.
A játék alsó részén volt megtalálható a lendkerekes szerkezet, valamint a guruláshoz egy orrfutóművet is kapott a rakéta.
Ahogy említettem az évek alatt leginkább a dekoráció változott a játékon.

Az első időkben a Holdrakéta fehér színben pompázott, amit később az ezüst vagy szürke színű változat váltott fel, míg a gyártás lezárásánál már arany színben pompázott a rakéta.
A festést is gondosan kidolgozták az alapszín mellett a játékon. A szárnyak között rajzolt hajtóművek voltak láthatóak, a rakéta oldalán a Holdrakéta felirat volt olvasható, az arany színű változaton pedig az Interkosmos és CCCP feliratokkal találkozhattak a gyerekek.
A nyílás felett az első időben egy lámpaszerű valami volt odarajzolva, azonban a későbbiekben ezt felváltotta az Interkozmosz logó.
A már említett fedél mögött egy űrhajós rajza volt látható, aki attól függően fehér vagy kék ruhában volt hogy melyik gyáregységben készült a játék.

Az Interkozmosz a Szovjetunió és a kelet-európai országok közös űrkutatási programja. Az Interkozmosz (röviden IK) Együttműködés hivatalos neve: "A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában". Az aláíró tagországok: BulgáriaCsehszlovákiaKubaLengyelországMagyarországMongóliaNémet Demokratikus KöztársaságRománia és Szovjetunió. Később csatlakozott Vietnám. Magyarország a többi szocialista országgal együtt 1967-benírta alá az együttműködési szerződést. A programot1970-től nevezték Interkozmosznak. A szerződés a kölcsönösen érdekelt, egyesített kutatási területek vizsgálatára jött létre, számolva a résztvevő országok geofizikai és csillagászati megfigyelő állomásai által létesített rakéta- és mesterséges hold-megfigyelő állomások működésével. Ezen szerződés előtt is volt szovjet űrkutatási együttműködés az egyes országokkal. 1971november 15-től a szervezetbe a világ bármely állama kérheti a felvételét. A kutatás fő iránya ezekben az években: kozmikus fizikai kutatások, űrbiológia, az orvosi kutatások és az űrtávközlés. 1974-től Vlagyivosztoktól Havannáig üzemszerű és folyamatos hírösszeköttetést biztosított. A program 1975-től a tagországok népgazdaságai számára erőforrás-kutatási tématerülettel bővült. 1976-ban kezdték meg az űrhajósokkal végrehajtott szovjet és nemzeti programokat.

Ahogy említettem a rakéta lendkerekes játék volt, de az egyszerű gurítgatáson kívül tudott még extra dolgokat. Az első futómű egy lemezből készült karon kapott helyet, ami alap állapotban be volt akasztva a jármű aljába. Ez egy rugós szerkezethez kapcsolódott, így gyakorlatilag a bezáráskor megfeszítésre került a rugós szerkezet és a futóművet egy apró retesz tartotta a helyén.

A működés elsőre egyszerűnek tűnik, de azért elég bonyolult megoldásokkal kellett operálni a tökéletes működéshez.
A gyerekek meglökték a Holdrakétát, ami a lendkerekes szerkezetnek köszönhetően előre gurult. Ha valaminek nekiütközött az orrával, az orr benyomódott és kioldotta az addig rögzített első futóművet.
A futómű a rugós szerkezetnek köszönhetően szépen lassan elkezdett távolodni az eredeti pozíciójától, aminek köszönhetően a rakéta szépen lassan elkezdett emelkedni, ez az emelkedés egészen addig tartott amíg a rakéta függőleges helyzetbe nem került.
Ekkor egy retesz kinyitotta az ajtót, ami mögött egy behajtott rámpa volt megtalálható és ez a rámpa a nyitás után szépen kinyílt és láthatóvá vált az ajtóban álló űrhajós, aki éppen a bolygó meghódítására indult szkafanderben.

Miután a gyerekek kigyönyörködték magukat a kinyílt ajtóban és az űrhajósban, a rámpát vissza lehetett hajtani, az ajtót be lehetett csukni, majd a rugós szerkezet ellenében eredeti pozíciójában lehetett rögzíteni és indulhatott újra a móka.

Összességében egy nagy klassz játék volt a Holdrakéta, ami azonban nem volt éppen a tartósság csúcsa. A gyerekek kezei között gyorsan tudott amortizálódni a játék, amelyen előbb a horpadások jelentek meg, majd a későbbiekben a szárnyak és az ajtó esett le a helyéről vagy éppen a benyomód csúcs hajlott el a fokozott igénybevételnek köszönhetően.
Manapság még rá lehet akadni jó állapotú darabokra, de ehhez már azért szerencse is kell. Sokszor érdemesebb roncsokból összerakni egy működő változatot és azzal újra felidézni a gyerekkori emlékeket.

A hozzám került játék szerencsére viszonylag egészben van. Tökéletesen gurul, feláll a talpára, lenyílik a rámpa és ehhez csak pár elemen kellett egy-egy kicsit hajlítanom.
A működő játékot majd Ti is láthatjátok a múzeumban, de amíg nem tudom bemutatni nektek ezt a kincset, addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr5518342805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2024.03.03. 14:42:41

Nekem volt ilyen, még az Interkozmosz előtti időkből, lehet, hogy az első szériából. Valami okból már kisgyerek koromtól űrmániás voltam, akkoriban nagyon élénk volt az űrhajózás sajtószereplése, nagy volt a lelkesedés. Szerettem ezt a játékot, szerintem jó az ötlet, a koncepció, pont annyira összetett a mutatvány, hogy egy kisgyereket elbűvöljön. Még hallom a fülemben a hangjait, a lenderék nyöszörgését, a lenyíló létra zörgését. Teljesen igaz, a rakéta farokelemei egy idő után a nyomorgatástól meglazultak, kicsit lifegni kezdtek, ezen csak úgy lehetett volna segíteni, ha az egészet szétbontja, mondjuk, a nagypapám, és helyére nyomogatja a rögzítő füleket, de nem volt rá szükség. Viszont a kart feszítő rugó az idők során meggyengült, így míg új korában elég határozottan emelte fel és zökkentette a farkára a rakétát, később már nem tudta befejezni a műveletet, az utolsó centiken már kézzel kellett segíteni neki.

Köszönöm a képeket, kedves emlék.
süti beállítások módosítása