A blog történetében többször előfordult már, hogy valaki felismerte a saját játékát a gyűjteményben és szívesen mesélt is róla hogyan került hozzá és mit csinált vele gyerekként.
Ehhez néha elég egy matrica, amit ő ragasztott a játékra de néha még ennyi sem kell. Most Lábas Attilától kaptam emailt, aki az ezüst festésről és két kifúrt furatról ismerte fel egykori játékát. Megírta nekem a történetét, amit az ő engedélyével most én is megosztok veletek.
Szerintem egy kicsit mindannyian magunkra ismerünk az általa leírt történetben, hiszen mindannyian szedtük szét a játékainkat és alakítottuk át saját ízlésünk szerint.

A nevem Lábas Attila, és a blogodat olvasva ráakadtam a régi gyerekkori játékomra. Mit mondtam ezer közül is megismerném, mert öcsémmel mi fújtuk le az elejét kályhaezüsttel és a 2 db furatot is én készítettem az elejére.

Ha jól gondolom nem volt egy túl gyakori darab itthon, talán 1992, vagy 1993 késő őszén vette nekem az anyukám a miskolci zsarnai piacon. Ott voltam akkor én is és amikor megpillantottam ezt a teljesen új játékot a saját doboza tetején egyből akartam. Ekkoriban rengeteg lengyel, orosz és ukrán járt a zsarnaira, de az eladó nem volt ott. Mivel a Shilka dobozára rá volt írva az ára, ami talán 300 Ft volt, így kifizettük az árus szomszédjának, aki vigyázott a portékákra és vittük is.
VHS kazettákon nevelkedtünk és kedvencem volt a Kelly hősei. Mondanom se kell, hogy egyből a Tigris vezetőjének képzeltem magamat és mindenen átgázoltam a Shilkával. Rengeteg időt játszottunk vele. Édesapám légvédelmi  rakétás tisztként dolgozott előbb Tardonán, majd Miskolc-Pingyomtetőn. Egyből felismerte a típust elnagyolt méretei ellenére és ismertette a jármű műszaki paramétereit, pontos típusát.
Mint mondtam rengeteg időt játszottunk vele, így amortizálódott is. A láncmeghajtó motorok tengelyvégein műanyag fogaskerekek voltak, azokat többször cseréltük, mert szénacél lemez fogaskerekek megették. A közvetlen lánckerék meghajtó tengely végén pedig alu vagy vasöntvény fogaskerekek voltak az egyik el is kopott. Igazàból ekkor lett belőle szobadísz, mert gyerekként nem tudtuk kicserélni. Emlékszem szétszedtünk egy zseblámpát és világítást fabrikáltunk az elejére. A drótok kivezetéseinek ekkor fúrtam a 2 db furatot. Az elemtároló bent volt a testben. Így lehetett a sötét szobában is játszani vele.

Miután a meghajtás megadta magát, a távirányító kábeleit lekötöttem róla és szobadísz volt. A távirányítót elraktam. Később megint megpróbáltam megcsinálni, akkor visszaforrasztottam. A kábelek eredetiek, gyárilag meg volt sodorva, utómunkánál viszont csak összecellukszoztam. A kályhaezüstre már nem emlékszem, hogy milyen indíttatásból került rá. Talán ahogy idősödött a kasztni úgy kezdett besötétedni a műanyag és lassan elvesztette az eredeti fémes szürke színét. Ennek kompenzálására csinálhattunk festés próbát ami végül abba maradt.
Amikor kiköltöztünk Miskolcról Sajóvámosra egy idő után a házból kikerült a garázsba, ahol egy szekrényben töltött éveket. Majd amikor a párommal eldöntöttük, hogy kertes házat akarunk venni nehéz szívvel, de az eladás mellett döntöttem az ára pedig hozzácsapódott ahhoz a megtakarított pénzünkhöz, amiből a jelenlegi családi házunkat vettük. Akkoriban sok mindent eladtam.

Amikor eladtam mèg megvolt az elemfedél. Hiányosság még a lokátor antenna. Szerintem egy borulásnál eltört az állványa, de a parabola megvolt. Nem emlékszem, hogy adtam-e vele. Ha kezembe kerül szólok. A vaterán adtam el, de valami nepper vehette meg, mert utána sokáig láttam hirdetve, mondanom se kell horribilis összegért. Hogy utána mi  lett vele már nem tudom.