Néhány hete a Blog TV műsorában már bemutatkozott nektek ezt a játék, de úgy gondoltam mindenképpen érdemes lesz szöveges formában is megismertetni veletek ezt a játékot.
Mint tudjátok a 70-es, 80-as években nagyon népszerűek voltak a különböző sport témájú játékok. Itthon a rugós foci és a csocsó hódított, míg Csehszlovákiában gyártottak jégkorong játékokat és kosárlabdát is, a távol-keleti területekről pedig elektromos játékok formájában érkeztek a különböző sportjátékok.
Természetesen a Szovjetunióban is készültek sportjátékok, amelyek közül ma a rugós kosárlabdát szeretném bemutatni nektek.

A ma bemutatásra kerülő szovjet kosárlabdát viszonylag sokáig gyártották. A különböző időszakok között nehéz különbséget tenni, hiszen a dobozokon kívül csak néhány igazán apró részletében változott meg a játék.
A kezdeti időszakban levehető tetejű kemény dobozban került a boltok polcaira a játék, míg a későbbiekben ezt a kemény karton jóval puhább változatra cserélték. A dobozok grafikáját kb. négyszer dolgozták át az eltelt évek alatt, így ebből is lehet következtetni a játék korára.
A belső részén a játéknak csak a palánkok grafikája és a két csapat neve változott az évek alatt.

A rugós kosárlabdát mint annyi más játékot persze nem a Szovjetunióban találták ki. Évekkel korábban, pontosan 1966-ban a Cadaco adott ki a ma bemutatásra kerülő játékkal megegyező játékot az USA-ban. De mivel ezekről az információkról a vasfüggöny miatt nem hallottunk, így elfogadtuk hogy milyen klassz játékokat találnak ki a Szovjetunióban.

A kosárlabda játék játéktere lemezből készült és ahol a karok a játéktérbe értek egy-egy furat kapott helyet. A játéktér kialakítása olyan volt, hogy az a kialakított furatok felé lejtett. Ez a megoldás hasonló volt mint amivel a rugós focinál is találkozhattunk.
Nagy előnye volt ennek a megoldásnak, hogy a labda az esetek többségében a játéktéren maradt és ez biztosította a zavartalan és folyamatos játékot.
A játéktéren minden furatnál található volt egy-egy kar, aminek a segítségével a labdát passzolhattuk tovább vagy akár rögtön kosárra is lőhettünk vele. A karokat a játéktér oldalán elhelyezett fogantyú segítségével lehetett mozgatni. A lövő karok egy tengelyen voltak elhelyezve, amelyeken egy-egy rugó is helyet kapott. A lövéshez a fogantyút kellett a rugó ellenében elmozdítani, majd elengedni és a játéktér alatt elhelyezett kar ezt követően mozgásba lendült és kilőtte a labdát.
A labdának pedig a palánkon található kosárba kellett beleesnie. Ahogy említettem a palánk is némileg változott az évek alatt, de ezek a módosítások kimerültek a grafikai átalakításokban.
A palánkok kartonpapírból készültek és ezeken helyeztek el a gyűrűk a hálóval. Ezek kihajtható megoldással voltak a kartonlapra rögzítve, ami nagyon ötletes és helytakarékos megoldás volt.
A gyűrűk felett kapott helyet az eredményjelző is. Ezen a kijelzőn két számnak volt hely. A számok két tárcsán voltak elhelyezve 1-től 10-ig, ezeket a tárcsákat forgatva lehetett beállítani az aktuális eredményt.
Az eredményjelző felett volt olvasható a csapatok neve, ami korszakról korszakra változott. A hozzám került változaton a СКА csapott össze a Спартак csapatával.
Készült még Spartak és Dinamos változat, de rálehet akadni olyan változatra is, ahol a palánkon nem kapott helyet a csapatok neve.
A palánk alatt persze nézőket is látni, akik a korhoz illő és annyira jellemző módon lettek megrajzolva. Nekem nagyon tetszik, hogy nem fényképes megoldással oldották meg a nézőket, hanem fektettek energiát a rajzokba is, amik színesek és ízlésesek lettek.

A játékhoz eredetileg tartozott egy műanyag labda is, ami mára a legtöbb játékból elveszett már. Mivel a labdának könnyűnek kell lennie és kellően strapabírónak is, így a pótláshoz legtöbben pingpong labdát választanak.
Nekem szerencsére sikerült itthon egy valamivel nehezebb, de hasonló méretű műanyag labdát találnom, ami szerintem tökéletes a játékhoz.

A játék a szerencsének köszönhetően jutott hozzám. Véletlenül akadtam rá az egyik hazai aukciós oldalon nagyon kedvező áron.
A doboza a játéknak egészen jó állapotban maradt meg, összesen az egyik gyűrűvel kellett egy kicsit dolgoznom hogy ismét eredeti formájába kerüljön és a labdát kellett pótolnom a játékhoz.
Érdekesség, hogy még az eredeti használati utasítás is megmaradt a játékhoz, ami elég ritka dolognak számít.

Természetesen ha minden jól alakul, akkor ezzel a játékkal is találkozhattok majd idővel. Amíg azonban nem tudom személyesen megmutatni nektek ezt a 70-es években készült sportjátékot, addig maradnak a megszokott fényképek ezúttal is.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!