A szovjet játékiparnak számtalan remek és kevésbé remek játékot köszönhetünk. Voltak olyan területek, ahol egészen egyedi és különleges formákkal kísérletezett a szovjet játékipar, ez pedig az elektromos játékok területe volt.
Egészen egyedi formájú bolygókerekes űrjárművekkel és távirányítós játékokkal álltak elő, amelyek hol a fantázia kereteit feszegették (IKAR 7E), hol pedig realitásukkal tűntek ki az átlagos játékok közül (Lunohod 2).
A mai napon egy kitalált űrjárművel a Lunnikkal ismerkedhettek majd meg.
Ritkán szoktak nektek hiányos játékot bemutatni, de mivel ez a játék valószínűleg egy idő múlva komplett lesz így bátran ismertem meg veletek ezt a kincset.

A Lunnik sok már régi űrjátékhoz hasonlóan a Straume gyárában készült. A Lettországi gyárban pedig a mérnököknek bőven volt érdekes ötletük, így született meg a Lunnik is, ami érdekes megoldással közlekedett.
A kerekek helyett ezen a játékon talpak kaptak helyet, amelyekből öt darab volt oldalanként egy tengelyre rögzítve. Az öt talp a jármű haladásával forgott és így mindig egy talp a talajhoz ért és ennek köszönhetően haladt előre a jármű.
Természetesen ennek a megoldásnak köszönhetően remek terepjáró képességekkel rendelkezett a távirányítós jármű, ami még persze más extrákat is feltudott vonultatni.
Ezek közül mindenképpen említést érdemel a vezetőfülke, amibe egy körablakon keresztül betekintést is nyerhetünk. Belül az utasteret láthatjuk, valamint a műszerek felfestett rajzait.
Akkoriban mindenki úgy gondolta, hogy ha űrjárműről van szó akkor a sok fény ehhez szinte elengedhetetlen. A Lunnik esetében sem spróroltak ezek a területen, ennek köszönhetően fény került a tetőn található domborított tárcsa alá és a jármű hátsó részébe is.
A működtetéshez két darab 4.5 V-os elemre volt szükség, amit a fülke mögötti tárolóba kellett behelyezni.

A távirányítóra szintén érdemes néhány szót vesztegetni. Az irányító mérete nagyon kicsi, ami annak köszönhető hogy az elemek a játékban kaptak helyet.
A távirányítón egy kapcsoló és két gomb kapott helyet. A kapcsoló bekapcsolásával előre indult el a jármű, amit a gombok benyomásával lehetett kanyarodásra bírni. A sebessége nem volt túl nagy, de ez nem is volt annyira lényeges, hiszen egy felderítő járműről van szó ebben az esetben.

Ahogy említettem a játék közel sem teljes, mivel még van alkatrész ami legyártásra vár. Ez pedig nem más mint a holdjáró hátsó része. Ez egy kihúzható műanyag elem volt, amit a játék aljához lehetett rögzíteni. Ez amolyan támasztó funkciót látott el és a földön húzta a jármű maga után a hosszú műanyag elemet.
Valószínűleg ez az elem az elképzelések szerint cserélhető lett volna, hiszen láttam már kerekekkel szerelt változatot is, sőt olyan képbe is belefutottam, ahol ezen az elemen különböző tartályok kaptak helyet.
Igazából a játékhoz mellékelt alkatrész egy egyszerű műanyag farokrész volt, ami haladás közben a földet súrolta és támasztó funkciót látott el.

A játék amúgy üzemképes állapotban, de kitört kerekekkel és erőteljesen hiányos állapotban került hozzám. Első lépésben az elemtartó fedelét kellett legyártanom 3D nyomtatással, amit valószínűleg a farokrész pótlása követ majd valamikor a közeli jövőben.
Akkor már komplett lesz a játék, amivel bármikor lehet majd egy kört csapni.
Amíg azonban személyesen erre nincs lehetőségetek, maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!