A magyar gyártású diavetítőkről már igyekeztem képet adni nektek, így úgy gondoltam különösen aktuális lesz ha a most szerzett szovjet vetítőt is bemutatom nektek.
A hosszú téli hétfő estéken került általában elő a gyerekkoromban a diavetítő, amin mesefilmeket néztünk öcsémmel. Lehet az az Öreg néne őzikéje vagy akár Gulliver valamelyik utazása, mi egyformán élveztük mind a kettőt.
Mivel nekünk a jó öreg Lemezárugyárban gyártott púpos volt, így igazából más típussal nem is találkoztam amíg játékgyűjtésre nem adtam a fejem.

Azóta számtalan diavetítőt láttam már és sokra rá is kerestem, de amivel hétvégén találkoztam Debrecenben a Zsibin olyan eddig még nem jött szembe velem.
Az egyik eladónál láttam egy TV-re emlékeztető készüléket, ami mellett sokan elsétáltak. Én kíváncsi voltam és egy kicsit közelebb mentem, ekkor láttam meg a műanyag test tetején a nyílást, amiből gyorsan lejött nekem, hogy egy diavetítővel van dolgom.
Az alkudozás rövid volt. Megkérdeztem működik-e a szerkezet és mikor igenlő választ kaptam az árat hallva nem is kezdtem alkudozásba (ez amúgy sem nagy erősségem).
Itthon aztán némi kutatómunka várt rám, mivel nem tudtam a betűkből kitalálni hogy milyen márkájú diavetítőről van szó és így a gyártó országot is homály fedte egy rövid ideig.
Persze gyorsan ráakadtam, hogy egy egy DEFI vetítő amit a Szovjetunióban gyártottak a 80-as évek végén és a 90-es évek legelején.

A diavetítő felfogásában és kidolgozásában lényegesen eltért az általában ismert típusoktól, ugyanis itt nem a falra vagy fehér vászonra került kivetítésre a kép, hanem egy képernyőre.
Ennek köszönhetően némileg kisebb méretben volt látható a dia, de jóval személyre szabottabb volt a vetítés.
A vetítőt különböző színekben gyártották, ami annyit jelentett, hogy a műanyag burkolat más-más színekben pompázhatott. Készült piros, zöld, sárga, kék és sötétkék színekben is és mint említettem már leginkább egy televízióra hasonlított.
Ezt a hatást erősítette az oldalt elhelyezett tekerő, valamint a képernyő is.
Persze a képernyős megoldásnak köszönhetően valamivel bonyolultabb szerkezet kapott helyet a belső részben mint amit általában itthon megszoktunk. A szokásos diafilm adagoló mögött a belső részben különböző lencsék és egy rettenetes erős 12 V-os, 30 W-os fényforrás kapott helyet.
A diavetítő alsó részén egy tekerő is megtalálható volt, amivel a kép élességét lehetett szabályozni. A film felül került be a gépbe és alul jött ki, mivel azonban alul nem volt hely a tekercs tárolására, így azt ki kellett vezetni a gép elé, ahol szépen tekercsbe csévélődött.
Összességében egy nagyon érdekes szerkezet, ami a maga nemében egészen különleges látványt nyújt.
Engem mindig emlékeztet a szovjet Elektronika televíziókra és gondolom ez nem a véletlen műve.

Természetesen a múzeumban is láthatjátok majd ezt a különleges diavetítőt, aminek nagyon örülök jelenleg. Ha úgy tartja kedvetek akár egy filmet is betekerhetünk majd, de addig maradnak a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!