A mai napon ismét egy felajánlás által a gyűjteménybe került régi játékot szeretnék bemutatni nektek. Ezúttal a Labancz Dórától kapott kiváló állapotban megmaradt PIKO Gabriella varrógépet szeretném bemutatni nektek, ami a 70-es években minden lány szívét megdobogtatta.
Már sokszor ragoztam nektek, hogy a szocialista játékgyártás keretein belül markánsan elkülönültek a lányoknak és a fiúknak készített játékok egymástól. Persze nem volt akadálya, hogy egy lány is távirányítós autót vezessen, de egészen biztosan nem tartozott a tervezők által megálmodott célközönségbe.
Szinte az összes gyártóra jellemző volt, hogy jól elkülönültek egymástól a fiúknak és a lányoknak készített játékok. Itt elég csak a Lemezárugyár Géppisztolyára és a Lemezkonyhájára gondolnotok vagy a PIKO távirányítós autóira és a lányoknak készített háztartási gépeire gondolnotok.
Igen, nem viccből említettem a háztartási gép kifejezést, hiszen a PIKO turmixgépet, varrógépet, porszívót, mosógépet, bolti felszereléseket és sok egyéb játékot gyártott.
A varrógépekről is ejtettem már pár szót, de azt hiszem érdemes egy kicsit ismét feleleveníteni ezeket az emlékeket. A PIKO különböző női neveket használt a varrógépek jelölésére. Ennek köszönhetően volt Juanita, Elektra, Michaella, Sybill és a ma bemutatásra kerülő Gabriella is.
Minden varrógép egy kicsit más volt mind formára, mind pedig tudásra. Az Elektra számított a legegyszerűbb típusnak, míg a Sybill a legjobban kidolgozott változat volt a kínálatból.
Felépítésükben szinte teljesen megegyeztek. Mindegyikbe elemeket kellett helyezni, majd vagy pedál vagy kézi kapcsoló segítségével lehetett üzembe helyezni.
A Gabriella varrógép a pedálos változatok közé tartozott. Persze mindegyik varrógéphez lehetett pedált csatlakoztatni, azonban az olcsóbb típusokhoz ez alapból nem volt csomagolva.
A varrógéphez tartozott egy asztal is, ahova a ruhadarabokat kényelmesen fel lehetett fektetni. Ezen kívül kulcs, cérna és tű is megtalálható volt az ízlésesen elkészített kartondobozban.
A játék alsó részébe kellett az elemeket behelyezni, amiből három darab góliátra volt szükség. Ezt követően lényegében már csak be kellett fűzni a cérnát és máris indulhatott a varrás.
Az első ruhácska elkészítéséhez még szabásmintát is mellékeltek a PIKO gyárban, így semmi akadálya nem volt a babaruha elkészítésének.
Igazából ez egy nagyszerű játék volt, aminek segítségével a lányok egy kicsit otthonosabban tudtak mozogni a varrógépek és a szabásminták világában.
A Dórától kapott játék tényleg kiváló állapotban maradt meg. Szerintem soha nem volt használva. Erre utal az érintetlen kiegészítőket tartalmazó zacskó, a bontatlan pedál és a kiváló állapotban megmaradt papírok is.
Nagyon örülök, hogy felajánlotta a gyűjtemény részére, hiszen így a lányoknak egy újabb darabot tudok megmutatni a gyerekkoruk játékaiból.
Természetesen a múzeumban testközelből is megnézhetitek majd a varrógépet, de addig maradnak a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
