A zene mindig része volt az életünknek. A 70-es, 80-as években még sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségeink mint manapság a Spotify és a YouTube korában, de azért mi is megoldottuk hogy hozzájussunk a nekünk tetsző zenékhez.
Ehhez segítségünkre volt a rádió és az abban hallható könnyűzenei műsorok (Poptarisznya, Vasárnapi koktél, stb...), a lemezek (amelyeket itthon, míg a ritkább darabokat Jugoszláviában lehetett megvásárolni) és természetesen sokszor átmásolt magnókazetták is.

Úgy gondoltam megmutatom nektek, hogy milyen eszközökön hallgattuk a slágereket régen.
Tartsatok velem ezúttal is, amikor egy kicsit eltávolodunk a régi játékok világától!

Elsőként mindenképpen érdemes beszélni a rádiókról, amelyekből számtalan változat volt megtalálható az otthonokban, de leggyakrabban mégis a Sokol-403-as készülékkel találkoztunk.
Jellegzetes hangjával és a hátára házilag felapplikált 2 db 4.5 V-os eleméve a háztartások mindennapos kelléke volt. Jellemzően ezen hallgatta a család reggel indulás előtt a rádiót és délután vagy este is ez szólt leginkább az otthonokban.

Persze a lemezjátszók is fontos szerepet játszottak abban, hogy hozzájussunk kedvenc zenéinkhez. Akkoriban még a könyvesboltokban hanglemezeket is forgalmaztak, sőt néhány kiskereskedőnél 'nyugati' lemezeket is be lehetett szerezni.
Lehetőség volt akkoriban Jugoszláviában is lemezt vásárolni, ahol akkoriban sokkal nagyobb választék várta az odalátogató magyarokat a hanglemezek területén is.
A lejátszáshoz sok háztartásban még a szülők régi nagyméretű rádióval egybeépített szekrény méretű lemezjátszói voltak adottak, de sok háztartásban már a betört az én gyerekkoromban a modern technika és lehetett vásárolni szovjet, NDK, Csehszlovák, sőt magyar lemezjátszókat is (a képeken ezek közül láthattok néhányat).

A technika fejlődésével persze egyre többen váltottak a lemezről a magnókazettára. Az orsós magnókat most kihagyom a bemutatásból, hiszen azok azért igazából annyira nem voltak elterjedtek.
A hazai piacon itt is több szereplő versenget, amelyek között megtalálhatóak voltak olyan gyártók mint a Videoton, a BRG, az Unitra, az ITT és még más mára elfeledett cégek is.
Amire mindenki emlékszik általában az a BRG MK sorozata, amelyből a legnagyobb sikert az MK27-es magnó érte el. Hasonló tarolást vitt véghez a piacon a Videoton által fejlesztett Europa Star, majd tovább fejlesztett változata az Europa Stereo is - ez utóbbi már egészen nyugatiasan nézett ki :)
Persze az igazi király már akkoriban is az volt, akinek a szülei nyugaton két kazettás magnót vásároltak, amivel aztán nagyüzemben lehetett folytatni a másolást :)

Az én gyerekkoromban hatalmas szó volt, ha valaki az utcán megjelent egy hordozható magnóval és azon tudtuk hallgatni a zenét.
El tudjátok képzelni, hogy mekkora esemény volt az első walkmanek feltűnése. Bár az egyéni zenehallgatást helyezte előtérbe a walkman, de mégis azért sorra adtuk át egymásnak a fejhallgatóval szerelt aprócska eszközöket, amelyeken számunkra akkor meglepően jól szóltak a zenék.
Persze tekerni azt nem volt szabad (ráadásul csak előre tudott tekerni a walkmanek többsége), mert gyorsan lemerült az elem és az elemek kimúlásával a motor sebessége is lelassult, de a szivacsos fejhallgató élménye még mindig rendkívül elevenen él bennem.
Hazai gyártású walkman soha nem készült és itthon is inkább az olcsó nyugati márkák arattak, de azért a szocialista országokban beszerezhető volt a szovjet Elektronika és a cseh Tesla és a lengyel Unitra hordozható walkmanjei is.

Ha pedig otthon szerettünk volna zenét hallgatni, akkor ahhoz a szerencséseknek ott voltak a hifi tornyok. Ezekből számtalan változatot lehetett megvásárolni, amelyek között megtalálhatóak voltak a hazai gyártású Videoton és Orion, valamint a szocialista táborból származó RFT és Unitra készülékek is.
Ezekben minden ott volt egy helyen. A tornyokban volt kazettás magnó, rádió, erősítő, a nagyobb darabokban pedig még lemezjátszó is helyet kapott.
Nagyon népszerűnek számítottak a mini tornyok, amelyek minőségben nem maradtak el a nagyobb testvéreiktől. Természetesen elemenként is megvásárolhatóak voltak ezek a elektronikai eszközök, amelyekből otthon magunk is felépíthettük a saját tornyunkat.
A magyarok ausztriai utazásai ezeket az eszközöket is a múlt részévé tették és manapság már csak aukciós oldalakon lehet találkozni az egykori szocialista országok hifi tornyaival.

Nos így hallgattunk mi zenét régen. Eljutottak hozzánk a legjobb számok és elértünk minden zenét. Igaz ehhez némileg több időre volt szükség mint manapság, de az új darabokat ennek megfelelően valóban rongyosra hallgattuk :)

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!