Beköszöntött a tél, így ahogy repkednek a mínuszok úgy gondoltam a retro vonalon is induljunk el egy kicsit a tél irányába. Az én gyerekkoromban a nyáron focipályaként funkcionáló területeket télen korcsolyázók vették általában birtokba köszönhetően lelkes szülőknek, akik energiát nem sajnálva éjszaka locsolással jégpályákat varázsoltak az emeletes házak közé.
Ilyenkor jött jól a korcsolya, amivel ezeket a pályákat már birtokba vehettük. Volt természetesen rendesen felhúzható, fűzős változat (sőt én igazából csak ilyenre emlékszem) és cipőre, csizmára felszorítható jóval egyszerűbb és olcsóbb is.

A korcsolya kialakításban csak az oldalsó kampókban tért el a hagyományos korcsonyáktól. Ezek a kampók egy menetes szár segítségével voltak állíthatóak és a szükséges erősséggel a cipőhöz szoríthattuk őket. Ehhez egy kis kulcs szolgált segítségül, ami szerencsére megmaradt a korcsolyával együtt.
Persze nem volt olyan vagány mint a szovjet jégkorongos korcsolya vagy a fehér műkorcsolya, de bőven megfelelt a téli estéken a csúszkáláshoz, ráadásul játszi könnyedséggel lehetett kölcsönadni a haveroknak is.

Ez a klasszikus darab is Aranyi Zoltánnak köszönhetően gazdagította a gyűjteményt!