Apuleius • 5 nap
1947. június 28-án született Halmosi Zoltán, a Haladás és a magyar labdarúgó-válogatott egykori középpályása.
Sorsa nem is lehetett más, hiszen egy Szombathely közeli faluban látta meg a napvilágot. Már kisgyerek korában a Haladás volt a kedvenc csapata.
Vagy fociztunk, vagy pecáztunk, nyáron meg fürödtünk a Borza-patakban. Akkor még nem szabályozták, egyes részein kétméteres volt a víz. Amennyire vissza tudok emlékezni, én mindig futballista akartam lenni. Óriási mérkőzéseket játszottunk a réten, míg csak teljesen be nem sötétedett. Számtalanszor megesett, hogy a tehenek előbb hazataláltak, mint én. Ahogy egy kicsit nagyobb lettem, rendszeresen bejártunk Szombathelyre, meccset nézni. Előbb a bátyámmal és anyám testvéreivel, később a haverokkal. Ez volt az ünnepi szórakozásunk.
Szombathelyen az ipari tanulók között játszott először labdarúgó csapatban. Néhány hónap után, 1963-ban a Haladás fogadta be ifjúsági labdarúgói közé. Balösszekötőben és balszélen próbálkozott, saját bevallása szerint elég mérsékelt színvonalon.
1965. június 20-án, kevéssel a 18. születésnapja előtt, a VT Vasas ellen bemutatkozhatott az NB II-ben. Az NB I-es bemutatkozásra 1967. április 9-én Szombathelyen, a Vasas ellen 2:1-re elveszített mérkőzésen került sor, hetes mezben. Nem vallott szégyent, az egyetlen Haladás gólt is ő szerezte. Ebben az évben hat mérkőzést játszott a legjobb szombathelyi labdarúgók között - öt poszton! Volt jobb- és balszélső, bal- és jobbösszekötő és jobbfedezet is.
A Haladás 1968-as csapatképén a tatai edzőtáborban az álló sor közepén Sali és Gangl között
1969 őszén egy értékes pont a Vasas otthonából: Puskás Lajost próbála becsúszva szerelni
1970 tavaszán Kispesten közelről nézi Kozma cseleit...
...a Haladás egyik 1970-es csapatképén az álló sorban, középen, Gyarmati és Pék között...
...ősszel Tatabányán egy hazai kapuralövés után biztosítja kapusát, Mursitsot
1971 tavaszán Tatabányán Horváth beadását próbálja blokkolni...
...az évközi csapatképen az álló sorban jobbról a harmadik Szőke és Kulcsár között...
...ősszel Csepelen Csordás cseleit figyeli Némethtel
1972 nyarán tettlegesség miatt 3 évre eltiltották, de ebből csak 1 évet kellett letöltenie. Nélküle is simán visszajutottak a szombathelyiek az NB I-be.
Még 25 éves sem voltam és azon vettem észre magam, hogy már nem vagyok NB I-es játékos. Sőt, semmilyen sem, mert 72 nyarán három évre eltiltottak a labdarúgástól. Hogy miért? Hosszú sora van ennek, ha érdekel, elmesélhetem. Abban az évben a tavaszi szezonunk olyan volt, mint a lidércnyomás, vagy annál is rosszabb. Az első mérkőzést még megnyertük az Egyetértés ellen, aztán zsinórban tizennégyszer kikaptunk - jól hallottad, tizennégyszer! - egy egész elfogadható őszi évad után!
Világéletemben kemény, hajtós, az utolsó leheletig küzdő játékos voltam. A vereségbe szinte belebetegedtem - képzelheted, milyen idegállapotba kerültem! S jött az az átok hazai meccs májusban, a Komló ellen. Mint rendszerint, nekünk voltak helyzeteink, ők pedig rúgták a gólokat. Ki tudná megmondani, hogy jogosan, vagy sem, de az volt a benyomásom, hogy az egyik partjelző, a név nem fontos, következetesen a mi kárunkra téved. Kiszóltam neki, hogy hé, kopasz úr, figyeljen már, micsoda baromságokat integet összevissza! Neki sem kellett több, jól elküldött az anyámba!
Természetesen kikaptunk megint, ha jól emlékszem, 3:2-re. S ahogy mentünk lefelé a lépcsőn az öltözőbe, egyszercsak pont elém került az én derék partjelzőm. Isten bocsássa meg, seggbe rúgtam. Nem nagyon, nem erővel, de megbillentettem. A bíró, Nagy Béla éppen ott jött mellettem, mindent jól láthatott. Nyomban közölte, hogy ki vagyok állítva...
Tudtam, mi következik. Legföljebb az lehetett a kérdés, mennyi eltiltást kapok. Azzal indultam el otthonról a fegyelmi tárgyalásra, hogy töredelmesen bevallók mindent. Szegény anyám is a lelkemre kötötte, hogy csak úgy mondd el kisfiam, ahogy volt. Igen ám, csakhogy a Haladásnál mindenki azt fújta, hogy tagadjam le, ez az egyetlen mentség számomra. Hát én letagadtam. El is tiltottak három évre, mint a pinty!
Majd’ lesült a bőr a képemről! Anyám, az egész családom egyenességre nevelt, mifelénk sohasem volt divat a hazudozás és most tessék, ezt a szégyent! Úgy restelltem magam, hogy alig találtam haza. A Haladás megfellebbezte az ítéletet, de a legcsekélyebb eredmény nélkül. Az lett a vége, hogy fölmentem az MLSZ elnökéhez, Terpitkó Bandi bácsihoz és őszintén elmeséltem mindent. Nem hiába, mert egy évre mérsékelték az eltiltásomat. Annyit meg is érdemeltem…
Letelt az egy év...
Az eltiltás után újra a régi volt. Első meccsei egyikén az Egyetértés ellen húz el a labdával
Az 1973 nyári csapatképen az alsó sor közepén Szabó Ferenc és Bíró között...
...ősszel az újpesti Horváthot üldözi
1974 tavaszán a Rohonci úton, a Fradi védők gyűrűjében bombáz kevéssel Géczi István kapja mellé..
...ősszel pedig a Vasas kapuját rohamozza
1975 tavaszán egy labdaszelidítése...
...ősszel Kispesten fejpárbaja Weimperrel
A KEK-sorozatban a La Valletta elleni találkozó előtt az alsó sorban a jobbszélen...
...és a zászlócserénél...
...A KEK második fordulójában a Sturm volt az ellenfél. Kézfogása a grazi kapitánnyal, Steinerrel...
...és az MLSZ Téli Kupa döntőjében a salgótarjáni Vargán hámozza át magát
1976 tavaszán a Haladás csapatképén az álló sorban jobbról a második játékos Szabó és Szarka között...
...ősszel Csepelen hámozza át magát az emberén
1977 tavaszán egy gólöröm a csapattal...
...és a Vasas játékosok között forgolódik...
...nyáron Siófokon a Bajnokok Tornáján, ismét a Vasas ellen, figyeli, ahogy a 16 éves Hajszán Gyula, aki első meccsét játszotta a felnőttek között, Gass István nyomába ered...
...ősszel Morgóssal csatázik a labdáért a Hungária körúton
1978 tavaszán Törőcsik András jár túl az eszén...
...ősszel egy rohamot vezet a ZTE ellen
1979 tavaszán az újpesti Kardos Józsefet próbálja megállítani...
...nyáron, 32 két évesen a búcsút fontolgatta, aztán maradt. Ősszel újra a régi volt
A Vasas minden évben hívta, de többször kereste őt a Ferencváros, az MTK és a Tatabánya is, de szinte az ajánlatokat sem hallgatta meg, mindig maradt a Haladásban, mert úgy érzete, oda tartozik és mindig is odatartozott.
1980-ig összesen 306 NB I-es mérkőzést játszott és 19 gólt szerzett. Aktív pályafutását az 1980/81-es NB II-es szezon végén fejezte be.
1981 februárjában az NB II-ben a Sabaria elleni 5:1-es győzelemmel végződött városi rangadón...
...és az NB II-es bajnokcsapatban a középső sorban balról a harmadik, Király Ferenc és Vörös Csaba között
Stílszerűen, ahogy góllal kezdett az NB I-ben, itt is góllal búcsúzott a Pét elleni 8:0-ás találkozón.
A búcsú pillanata
Legjobb eredménye a Haladással egy MNK ezüstérem (1975), és egy bajnoki 5. helyezés (1977). A Haladás ekkor a "vidék bajnoka" is lett.
1977-ben a vidék bajnoka csapatban a középső sor balszélén, Király Ferenc mellett
Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.
1969 legjobbjai: Szentmihályi - Kelemen, Páncsics, Ihász - Halmosi, Szűcs - Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó. A kapott szavazatok alapján a második helyen végzett Szűcs Lajossal holtversenyben, náluk csak Bene Ferenc kapott több szavazatot.
1970 csapata: Bicskei - Noskó, Mészöly, Páncsics - Halmosi, Vidáts - Fazekas, Kocsis, Bene, Szuromi, Zámbó.
A Képes Sport Ön tizenegye szavazásán a szurkolók is többször beválasztották az év csapatába.
1969: Tamás - Kelemen, Páncsics, Szűcs, Halmosi, Puskás, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Kocsis.
Az 1970-es év legtöbb szavazatot kapott játékosai: Bicskei -, Noskó, Mészöly, Páncsics - Konrád, Halmosi, Vidáts - Fazekas, Bene, Kocsis, Szuromi.
1975-ben is a legjobbak közé került a közönség szavazatok alapján.
Balról: Mészáros Ferenc, Kocsis Lajos, Halmosi Zoltán, Fazekas László, Horváth József, Bálint László, Dunai III Ede, Tóth András és Nagy László. Bene Ferenc és Tóth József nincsenek a képen
1982 és 1989 között alsóbb osztályú osztrák csapatokan játszott (Oberwart, Rechnitz, Zuberbach, Pinkafeld), később volt Ausztriában edző is. Ő volt a később Szombathelyről válogatott lett Nagy József felfedezője, őt szemelte ki saját utódjának.
Az Oberwart 1983/84-es csapatképén az alsó sor jobbszélén
Rövid utánpótlás-válogatottság után hamar bemutatkozhatott a nagyválogatottban is.
1969-ban az utánpótlás-válogatott tagjaként közös edzés a nagyokkal. Generációk keveredése egy gyakorlat végzése közben. Balról: Kozma, Halmosi, Ihász, Kocsis, Bicskei, Pusztai és Juhász
1969 és 1974 között 11 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett.
Az első válogatottsága 1969 októberében a dánok elleni VB-selejtező előtt jobbról a második Fazekas László és Kocsis Lajos között
Válogatottsága címlapot ért a Labdarúgásban
Egyetlen gólja a válogatottban, a másodikon, novemberben az írek elleni VB-selejtezőn. Az egész sportsajtó egyöntetű véleménye szerint a mezőny egyik legjobbja volt
A harmadikon Marseillesben, a csehszlovákok ellen jobbról a második Fazekas és Bene között
A negyediken 1970 áprilisában a belgrádi barátságos 2:2-n, Páncsics öngóljánál. Bajról: Tamás, Páncsics, Halmosl, Bajevics és Vellai...
…ugyanott elakadt a magyar támadás, de Pusztai és Halmosi már zavarja az előretörni készülő Paunovicsot...
...és a végén a közös öröm a csapattársakkal
Az ötödiken, 1970 áprilisában, a lengyelek elleni budapesti barátságos 2:0-án...
A lengyelek elleni győztes meccs után harsogott a labdarúgó hívők tábora dicséretétől. Amikor a mérkőzésről készült tévéfilmet levetítették a csapat előtt, csak ennyit mondott:
- Én ennyi labdát még életemben nem adtam el. Nem értem, miért dicsérnek?!Aki látta a meccset, értette…
...a hetedikre, októberben a norvégok elleni, oslói EB-selejtezőre (1:3) készülő keretben, még a Népstadionban, az alsó sor balszélén
Négy év szünet után került vissza a válogatottba. 1974 októberében Cardiffban a Wales elleni 2:0-ás EB-selejtezőn Török Péterrel blokkolják Mahoney előretörését. Ez volt a kilencedik...
...egy érdekes felkészülési meccsen a Népstadionban az MLSZ által rendezett Budapest-Vidék találkozó előtt a vidék-válogatottban az álló sorban jobbról a második a pécsi Kocsis István és a székesfehérvári Fejes Gábor között
...novemberben a tízediken Várnában a bolgárok elleni barátságos 0:0-án Kosztov mellett iramodik meg...
...és az utolsó válogatott találkozóján decemberben Szolnokon a Svájc elleni 1:0-ás barátságos mérkőzésen a kezdőcsapatban középen, Tóth József és Török Péter között
Igazi sportdinasztia a családjuk, felesége, Séfer Rozália, válogatott síkfutó volt, két fia közül Zoltán az NB I-ig, Péter pedig a válogatottig jutott.
Sportházaspár. Halmosi Zoltán labdarúgó és felesége, a sokszoros válogatott atléta 1980-ban
Halmosi Zoltán, az unoka, Medox és Halmosi Péter a Haladás stadionban 2017-ben
1997-ben a pedagógusnap alkalmából az iskolai testnevelési és sportfeladatok végrehajtásában több évtizeden keresztül végzett kiemelkedő munkája miatt a Magyar Sportért kitüntető címet kapta a Vas Megyei Labdarúgó Szövetség utánpótlás-bizottságának tagjaként az OTSH-tól.
1997. június 28-án nagyszabású gálával köszöntötték 50. születésnapja alkalmából. Az ünnepélyes mérkőzésen a Haladás és a válogatott öregfiúk 5:5-ös döntetlenre végeztek.
Tóth Zoltán - aki korábban ugyancsak a válogatottságig vitte - stílszerűen zöld-fehér labdával köszöntötte Halmosit
A sokszoros válogatott újpesti csatár, Bene Ferenc és a pécsi kapus, Rapp Imre ölelése következik. Háttérben a játékvezetők
Itt már a labda a főszereplő. Iszak Horváth Lászlót próbálja kicselezni. A háttérben Halmosi és Básti látható
Játékos-pályafutása befejeztétől a nyugdíjig a Haladás létesítményeinek vezetője volt.
Halmosi Zoltán 2019-ben, mikor Szombathely Sportjáért Életmű-díjat kapott
