Árposz • 3 nap
A Vendée Globe lassan felfalja gyermekeit.
December 9-én este vesszük fel a fonalat…
A Déli-óceánon egy időjárási rendszer okozta szétválás ritkán tart örökké, most sem volt másképp: az addig Charlie Dalin-t (MACIF Santé Prévoyance) és Sébastien Simon-t (Groupe Dubreuil) favorizáló körülmények elkezdték az üldözőket segíteni. Míg a Leeuwin-fok hosszúsági fokát délután (14:12:58-kor, ami a rajttól 29 nap, 2 óra, 10 perc 58 másodperc) átszelő Dalin sokszor csak 12-15 csomós tempóra volt képes, addig Yoann Richomme (Paprec Arkéa) és Thomas Ruyant (Vulnerable) olyan 36 órát húztak, aminek végén 200 mérfölddel csökkentették a hátrányukat, nagyjából 330-ra.
„Nekem azt mondták, hogy az alacsony nyomású rendszerek között azért maradt hely a magas nyomásúaknak is. Hát, maradni marad, csak nem sok…” - Benjamin Ferré (Monnoyeur – Duo for a Job). „Dél-Afrika alatt – heves újonckét – néhányan megpróbáltunk okosabbak lenni mindenkinél, a legrövidebb utat akartuk bejárni, de 50 csomóval az orrunkra lett koppintva. Tanguy Le Turquais eltörte három latniját, Violette Dorange megsérült, én vízzel töltöttem fel a hajót. Szerencsére azóta minden rendben.”
Pip Hare (Medallia): 35 csomós átlag szélsebességre jönnek 38-39 csomós pöffök, 4-4,5 méteresek a hullámok. Elégedett vagyok, mert jól megy a hajó, de bőven van még mit tanulnom, mert „itt lent” nem lehet edzeni.”
Sébastien Simon december 10-én 01:24-kor a második helyen haladt át a Leeuwin-fok hosszúsági fokán (nagyjából 11 óra 11 perccel a versenyt vezető Charlie Dalin után). Az élen álló duó őrizte előnyét az üldöző csapattal szemben, bár Simon valamivel lassabb volt, mint Dalin. Az északi csoportból Nicolas Lunven (HOLCIM PRB) volt a leggyorsabb, ő Jérémie Beyouval (Charal) együtt próbálta behozni azt a lemaradást, amit útvonalválasztásuk (és a félig váratlanul érkező magas nyomású zóna) okozott: „Az elmúlt néhány hét nagyon gyorsan eltelt, és nagyjából egy hét múlva elérjük a féltávot. Hatodik vagyok, az elmúlt napokban elég sokat vesztettem, de nem bántam meg, mert számomra nem volt biztonságos abban a nagyon erős alacsony nyomású rendszerben vitorlázni. Jelenleg 25 csomós sebességgel siklatok bőszélben, de a tenger állapota szörnyű, nehéz fenntartani a tempót.”
Samantha Davies (Initiatives-Coeur): Éjszaka instabil szél fújt, a tenger össze-vissza hullámzott, többször vitorlát cseréltem, hogy megtaláljam a megfelelő konfigurációt, de minden váltás után újra megváltozott a szél, és így soha nem volt jó! Végül visszatértem ugyanazokhoz a vitorlákhoz, amikkel az elején metem, és ez lett a legjobb. Eléggé frusztrált a folyamat, de legalább nem fáztam! Ráadásul napkelte után felszállt a köd, ami négy napja ült rajtunk, kisütött a Nap! 25-30 csomós szél fúj, a tenger még mindig göröngyös, úgy érzem magam, mintha egy mosógépben ülnék, és próbálom úgy beállítani a hajót, hogy ne csapódjon túl nagyokat.”
Damien Seguin (Groupe APICIL) 2020-21-ben hetedik helyen végzett (egyenes svertes hajóval), arra az eredményre alapozva idén többet várt magától, mint amit eddig összehozott: „Igyekszem minél kevesebbet nézni a mezőnyben elfoglalt pozíciómat, mert nem igazán inspirál, hiszen teljesen másképp képzeltem el a versenyt. Tudom, hogy az Indiai-óceán bonyolult, ez a harmadik alkalom, hogy itt vagyok, és harmadszor mondom magamnak, hogy nem fogok itt ingatlant vásárolni, az biztos!”
Justine Mettraux:
Pip Hare: „Az elmúlt 24 óra elég durva volt, közel 5 méteres, rövid és meredek hullámok között, nehéz ilyenkor jól vinni a hajót. Ráadásul a tegnap esti ellenőrzésnél repedést fedeztem fel az egyik válaszfalon. Nem öröm, de legalább kezdeti fázisban leltem rá, a csapat pedig már össze is rakta a laminálási tervet. Remélem, délutánra javulnak annyira a körülmények, hogy nekiláthassak a javításnak! Kell hozzá 3-4 óra, és üdvös lenne végezni vele, mielőtt 30 óra múlva megérkezik a következő front.”
Az élen más okozott gondot: az északon haladóknak a lehető legnagyobb tempót kellett fenntartania, hogy elkerüljék azt a magasnyomású övezetet, amiben várható volt némi lassulás. Ezt igyekeztek minél kisebbre csökkenteni, hogy a vezető Charlie Dalin ne léphessen el túlzottan az üldözőitől. Már csak azért sem, mert neki a jéghatár közelébe érve kinézett néhány halzolás, míg az északiak manőver nélkül törhettek kelet felé. Útközben Dalin új rekordot állított fel a Jóreménység foka és a Leeuwin-fok között. A 9 nap 22 óra 27 perces idő Michel Desjoyeaux 16 éve fennálló rekordját adta át a múltnak.
Bár lent délen sem mindig a legegyenesebb út a leggyorsabb, Antoine Cornic (Human Immobilier) eltökélte, hogy bebizonyítja, megtérül a befektetés. Példaként lebeghet a szeme előtt Louis Burton, aki 2020-21-ben délen maradt, cserébe komoly időjárási szörnyeteggel kellett megbirkóznia. Sikerrel járt, egy időre még a vezetett is a versenyben, kérdés, hogy az újonc Cornic miként birkózik meg az 50 csomós széllel, 24 órán keresztül.
A nap jó híre: Pip Hare délutánra befejezte a javítást.
December 11-ére Charlie Dalin 100 mérfölddel tovább növelte előnyét Sébastien Simonnal szemben, Yoann Richomme átszelte a Leeuwin-fok hosszúsági körét (12 órával 49 perccel Simon után), 8 órával és 2 perccel később Thomas Ruyant is keresztülhaladt. Dalin: „pont jó a szél ereje, se nem túl gyenge, se nem túl erős a szél, 20 és 25 csomó között fúj, néha kisüt a Nap, 15 fok van a hajóban. Megvan az utazósebességem, de azért az elmúlt napok, hetek elég embert próbálóak voltak, egyelőre úgy tűnik, nem pihenhetek. Eddig elkerültek a komoly problémák, de intenzív időszak áll mögöttünk, odalett az időérzékem, csak élek feladatról-feladatra, megyek végig ugyanazon a rutinon minden nap.”
A nyomkövetőn nehezen lehetett kiszúrni, de Samantha Davies megtorpant „néhány pillanatra”: „bizarr éjszakám volt. Tegnap este a motorral eltöltöttem az akkumulátoraimat. Azért nem hidrogenerátorral, mert annak korábban leszakadt a tartója, úgyhogy akkumulátort csak motorról vagy napelemről tudok tölteni. Kétharmadnál jártam, amikor minden elsötétült – se adat, se automata kormány, se számítógépek. A hajó persze azonnal kitört, oldalával fordult a hullámok felé, elfeküd, én meg kirepültem az ágyamból. Tudom, hogy a „Ne ess pánikba!” szabály itt is érvényes, de azért nem volt megnyugtató, hogy még a tőkesúlyt sem tudom átbillenteni, pedig az azonnal felállította volna a hajót. Végül hagytam, ahogy volt, a falakon állva visszamásztam bentre, hogy felkapcsoljam az áramot. Sikerült egy kis maradék energiát találnom, és lassan ugyan, de újra irányba állítottam a hajót. Most már csak az a gond, hogy nem tudom pontosan honnan ered a hiba, így benne van a pakliban, hogy a dolog bármikor megismétlődhet – nem túl megnyugtató érzés.”
Minden napra egy probléma:
Mindeközben Yoann Richomme kicsit eltávolodott a negyedik Ruyant-tól, de Simonhoz – hiába annak törött jobb oldali foil-ja – mintha nem került volna közelebb. Sam Goodchild három órát töltött a kormánya megjavításával, ami miatt veszített néhány mérföldet, de ahelyett, hogy ezen szomorkodott volna, inkább annak örült, hogy versenyben maradt.
A Jean Le Cam vezette csoport új, különösen zord alacsony nyomású övezettel készült szembenézni, átlagosan 40 csomó feletti szelet vártak, 10 méteres hullámokkal. Antoine Cornic délen 65 csomós lökések lehetőségével is számolt.
Rövid „pihenő” és üresjárat”:
December 12-e reggelére tíz versenyző hagyta maga mögött a Leeuwin-fokot, Paul Meilhat 22:13-kor, a 2020–21-es Vendée Globe győztese, Yannick Bestaven 23:22-kor, ahogy a Jérémie Beyou és Nicolas Lunven közötti 51 perces különbség sem volt épp óriásinak mondható. Justine Mettraux (TeamWork-Team Snef): „Több órára lelassultunk, de mivel éjszaka volt, nem láttam, miért. Hátulról frissült vissza a szél, meglátjuk, meddig tart ki. Igyekeztem kihasználni a pillanatnyi szünetet, ellenőriztem az egész hajót, nincs-e valami probléma.”
Benjamin Dutreux (Guyot Environnement-Water Family), Romain Attanasio (FORTINET Best Western) és Pip Hare (Medallia) kis csapata továbbra is erősebb szélben küzdött, főleg azért, mert a hullámok össze-vissza érkeztek. Attanasio: „Amióta beléptünk az Indiai-óceánra, egy mosógépben érzem magam. Tegnap este egy kicsit normalizálódott a helyzet, de a kellemes állapot tiszavirág-életűnek bizonyult. A fél napom azzal ment el, hogy hol növeltem, hol csökkentettem a vitorlafelületemet. Aztán rájöttem, hogy ezzel többet veszítek, mintha állandó konfigurációval mennék, ami néha kicsit kevés. Az előttünk lévő csoport előnye nagyon megnőtt, bő 500 mérföld, ami itt délen sok, mert sűrűn követik egymást a frontok, nincsenek nagy leállások, amik megfognák az ellenfeleket.”
Még hátrébb igen jól mentek JingKun Xu dolgai, a kínai versenyző déli, rövidebb, közvetlenebb útvonalának köszönhetően a 34. helyen állt, miután alulról megkerülte a Manuel Cousin, Fabrice Amedeo, Denis van Weynbergh alkotta triót: „Ez az első alkalom, hogy a Déli-óceánon vitorlázok, nem mondhatom, hogy igazán élvezem, de jóleső izgatottság uralkodik rajtam. Nem vállalok felesleges kockázatot a nagyobb sebességért, óvatosan választok vitorlát. Szerencsére a szél és a hullámok nem olyan nagyok, mint előre jelezték, viszont a széllökések erősebbek a vártnál. Büszke vagyok arra, hogy egy hónap eltelt a versenyből, és még egyetlen vitorlám sem sérült meg.”
A délebbre merészkedők közül hárman is vitorlával kapcsolatos károkat szenvedtek: Guirec Soudéenak (Freelane.com) a J2-es orrvitorlája sérült meg, és azt fontolgatta, hogy a Kerguelen-szigetek takarásában menedéket keresve javítja meg, Antoine Cornic-nak elszabadult néhány nagyvitorla-kocsija, megrongálva az árbócsínt, (HUMAN Immobilier) és Tanguy Le Turquais-nak is akadt gondja.
Az északi csoportnál nem akadt semmi extra, szép sorban - Alan Roura (Hublot, 19.), Jean Le cam (Tout commence en Finistère, 20.), Giancarlo Pedote (Prysmian, 22.), Benjamin Ferré (Monnoyeur – Duo for Job, 23.), Sébastien Marsset (FOUSSIER, 25.), Violette Dorange (Devenir, 26.), Arnaud Boissière (La Mie Câline, 29.) és Éric Bellion (STAND AS ONE, 30.) – haladtak előre.
Violette Dorange: "Kezdenek nőni a hullámok, hamarosan a szél is erősödik majd, de pont azért jöttem északra, hogy elkerüljem a legrosszabb részeket, illetve legyen menekülőutam, ha mégis rám szakadna valami.”
Jelentősen lemaradva a többiektől, Weöres Szabolcs (New Europe) mindenkitől alig négy-öt csomós szélben próbált előre jutni. Előző nap a hajó alá kellett merülnie, hogy levágja a tőkesúlyára tekeredett halászhálót: „Félelmetes volt. Az árbócra bármikor szívesen felmászom, de a vízbe menni más dolog.”
Yannick Bestaven: „Erős fény szűrődött be a kabinba, kimentem a szabadba, a tiszta égnek köszönhetően a Hold bevilágította az egész óceánt. Csodálatos látvány volt, a természet ajándéka, amit csak mi láthattunk.”
Közben a versenyigazgatóság úgy döntött, hogy ismét módosítja a jéghatárt, és ismét dél felé, több mint 1300 km-re délre Új-Zélandtól. Ezzel további taktikai lehetőségeket nyitottak meg a szkipperek előtt.
23:45:25-kor (UTC) Charlie Dalin átkelt a Csendes-óceánra, a rajt óta 32 nap, 11 óra, 43 perce volt úton.
December 13-án Sébastien Simon teljesítményén még mindig nem látszott, hogy hiányzik a jobb oldali emelősvertje, Yoann Richomme nem igazán tudott közelebb kerülni hozzá: „Egy foil elvesztése mindig kiábrándító, de ez van, a verseny folytatódik. Szerencsére nincs járulékos kár, ráadásul az időjárás előrejelzés alapján a Csendes-óceán közepéig reménykedhetek a pozitív kifejletben, így továbbra is bizakodó vagyok! Voltak már nagyszerű történetek egyetlen foillal, de az biztos, hogy ez a verseny most olyan magas szintű, hogy nehéz lenne megismételni azt, amit Alex Thomson véghez vitt 2016-ban. A célom kezdettől az, hogy befejezzem a Vendée Globe-ot, ez nem változott. És talán pont ez a sérülés teszi lehetővé, hogy vigyázzak az árbócra és célba érjek - soha nem tudhatjuk. Az biztos, hogy a hajó most aszimmetrikus, így állítottam az útvonaltervezőmön. Az meg valószínű, hogy nem most fog igazán kijönni a hátrányom, hanem síkabb vízen, amikor lehet(ne) siklatni."
Sam Davies, a Leeuwin-fok „mellől”: "Az akkumulátorfelügyeleti rendszerem nagyjából rendbe jött, így egy ideje nem volt áramszünetem. Még nem tökéletes, de hamarosan az lesz, és akkor újra tudok a versenytársakra figyelni. Még nagyon sok van hátra a versenyből, de jelenleg nem sokat tehetek.”
Charlie Dalin már „hazafelé tartott”, mert túl volt az elméleti versenytáv (23 890 tengeri mérföld) felén: „Minden nagyon szuper itt a Csendes-óceánon, boldog vagyok, hogy itt lehetek. Az időjárás nem épp baráti, jégeső és 40 csomós szél jön a nyakamba. Aztán egy darabig nyugi lesz, és majd csak a Némó-pont környékén kapom az újabb vihart.” Dalin mögött, Thomas Ruyanttól egészen Clarisse Crémerig, elkezdett összetömörödni a mezőny, mert egy magasnyomású övezet állta az útjukat. Tasmánia alatt. Nicolas Lunven (Holcim-PRB), a hatodik helyről: „Nyilván nem örömteli a helyzet, de nem szabad hagyni, hogy az emberen eluralkodjon a frusztráltság. Inkább igyekezni kell jól helyezkedni, hogy amikor lehet menni, menjünk.”
A mezőny nagy része ekkorra 4500 mérföld hosszan nyúlt el, így természetesen különböző időjárási helyzetekkel találkoztak. Sam Goodchild: „15-20 csomós szélben vitorlázom, de a magasnyomású zónában gyengül majd a szél, lassulni fogunk, aztán tömörödni. Talán lesz némi újraosztás, de nagyon-nagyon messze vagyunk a céltól, úgyhogy egyelőre nincs miért izgulni. Fontosabb, hogy felkészüljünk arra a viharra, ami Új-Zéland déli részénél ér majd minket. A cél, hogy egyben átkeljek a Csendes-óceánon is, aztán a Horn-foknál meglátjuk, mi a helyzet. A hajó állapota kielégítő, amikor gyengébb a szél, ki tudom javítani a kisebb hibákat.”
Mindeközben Antoine Cornic várta a megfelelő pillanatot, hogy felmásszon az árbocon 10 méter magasba, Guirec Soudée pedig végzett a javításokkal, északra indult a Kerguelen-szigetektől.
December 14-ére öt szkipper lépett a Csendes-óceánra, Ruyant és Beyou 15 csomó alatti sebességgel haladt, mögöttük azonban Boris Hermmann (Malizia – Seaexplorer) 22-vel, Justine Mettraux 22,3-al, Samantha Davies 21-el, Clarisse Crémer 22 csomó-vel. Yoann Richomme megelőzte Sébastien Simon-t, ami azt jelentette, hogy 400 tengeri mérföld hátrányt dolgozott le nagyjából egy hét alatt. Hátránya 130 mérföld volt Dalin-hoz képest, és amekkora lendületben volt, nem lehetett kizárni, hogy őt is beéri.
Damien Seguin (Groupe APICIL) embert próbáló körülmények - 40 csomós szél, 7 méteres hullámok – között küzdött, amikor a hajója kitört, és ennek folyományaként kiszakadt a fedélzetből az a fémlemez, amint az oldalkitámasztó (outrigger) nyugszik. Javítás közben ő is megsérült egy ütéstől, fájt a nyaka és a térde.
Tanguy Le Turquais (Lazare, 22.): „Nem számítottam arra, hogy az Indiai-óceán ilyen kemény lesz. Az ágyban fekve szörfözök, amikor főzök, a kaja ugrál, a hajó lassul-gyorsul, zörög, csattog - elviselhetetlen.” Alan Roura (Hublot, 20.): „Amikor arra kértek, hogy egy szóval jellemezzem ezt a versenyt, azt mondtam, hogy ördögi. És ez megmaradt bennem. A hajóm állapota jó, mindenem megvan, de a tenger annyira durva, hogy nem bírom megszokni. A hullámok hétméteresek, a szél egy szempillantás alatt erősödik 25 csomóról 40-re. Szó sincs örömvitorlázásról.”
December 15-én aztán - 36-48 órányi „lassú” menet után - a fő üldöző bolynak (Ruyant-tól – Davies-ig, azaz negyediktől tizenharmadikig) lehetősége adódott, hogy az érkező alacsony nyomású övezet elejére „felülve” felzárkózzon az élen haladókra. Hátrébb inkább a kárelhárítás volt jellemző: Weöres Szabolcsnak (New Europe) elszakadt az egyik vantnija (D2, bal oldal), Antoine Cornic a Saint-Paul sziget felé tartott, hogy menedéket keressen és megjavítsa nagyvitorla sínjét, Denis Van Weynbergh (D'Ieteren Group, 37.) széljelző-problémát jelentett, Kojiro Shiraishi (DMG MORI Global One, 32.) több napja tolta 40 csomós szélben, 5-7 méteres kereszthullámzás mellett, és örült, csak kisebb problémái vannak, viszont szájfekély kínozta. Richomme közeledett Dalinhoz (80 mérföld), utóbbi lakonikusan vette tudomásul a történéseket: „Évek óta vártam, hogy egy Föld körüli úton küzdjünk meg egymással, most eljött az ideje!”
Pip Hare épp elkezdte volna igazán élvezni a Vendée Globe-ot, amikor rászakadt az ég: 21.45-kor (UTC) két darabra törve a fedélzetre hullott az árbóca.
Közben a Saint-Paul-sziget takarásában Antoine Cornic horgonyt dobott, hogy nekilásson a szerelésnek. Richomme hátránya 40 mérföldre csökkent, és még mindig egy csomóval volt gyorsabb Dalinnál.
Damien Seguin: „Még mindig elég erős a szél, a hullámok 5 méteresek, de ez már javulás. Némi pihenő után tegnap nekiláttam a javításnak, de messze még a vége, az utolsó fázisokkal muszáj kivárnom a nyugodtabb körülményeket. Rendszeresen egyeztetek a verseny orvosával, igyekszünk kideríteni, hogy a térdem és a csigolyáim jó állapotban vannak-e, tudom-e egy esetleges második baleset kockázata nélkül folytatni a versenyt.”
Yoann Richomme: „Elégedett vagyok a hajóval és a vitorlákkal kapcsolatos döntéseimmel. Szerencsés vagyok, hogy van egy fantasztikus hajóm, ami remekül viselkedik ilyen szélsőséges körülmények között. Charlie ezt jól tudja, ahogy azt is, hogy az Atlanti-óceánon újra eljön az ő ideje, de itt most nekem áll a zászló. Mindannyiunkra sor kerül.”
Benjamin Ferré fél napnyi erőfeszítés árán sikerrel járt: kijavította a meghibásodott tőkesúly-billentő rendszert, amiből kiszökött az olaj: „Mindent beborított a fekete lé, szó szerint felrobbant henger. Egy ideig azon gondolkodtam, hogy feladom, és megyek Ausztráliába, mert tényleg azt hittem, hogy vége a Vendée Globe-omnak. Aztán technikai csapatom és Jean Le Cam segítségével felülkerekedtem a problémán.” Antoine Cornic öt órát szenvedett, de végül folytathatta útját.
A HUMAN Immobilier a Saint Paul-szigetnél, december 16-án. fotó: Martin Pourtau (TAAF halászati irányító az Austral halászhajó fedélzetén)
Mivel a napokat a rajttól számoljuk, már a harminchetedik nap eseménye, de nem mehetünk el mellette szó nélkül: Weöres Szabolcs (New Europe) bejelentette, hogy mivel a vantnija csak a parton javítható, kénytelen feladni a Vendée Globe-ot…
Érdekelnek további témák is, amelyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket a Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: https://www.vendeeglobe.org/en/
