Egy kicsit visszautazunk az időben most és egy olyan országba teszünk utazást, amelynek a játékai kicsit ismeretlenek itthon. A szovjet játékokat ugyan ismerjük - legalábbis egy részét - de magukat a gyártókat illetően nagyon sokszor homályos félinformációk alapján igyekszünk tájékozódni.
A szovjet világ megismerésében segít majd mindenkinek ez az új rovat, amelyben alkalomszerűen bemutatásra kerülnek majd gyártók és korszakok is.
Remélem érdekesnek és informatívnak találjátok majd a rovatban megjelenő írásokat, amelyekben persze előfordulhat hiba, de ha így lenne kérlek benneteket, hogy nyugodtan javítsatok ki.
Elsőként egy viszonylag ismeretlen játékgyártóról ejtek itt szót, aminek az apropóját majd egy kicsit később megértitek itt az oldalon.
A BelZAN névről valószínűleg kevesen hallottatok, de most itt az ideje az ipari üzem történetét megismerni, ami mellékesen játékokat is gyártott.
Alapítás
A gyár létesítéséről 1967. február 4-én döntött a Szovjetunió Minisztertanácsa. A cél az volt, hogy egy új üzem gyártson alkatrészeket a felemelkedőben lévő Volgai Autógyár (a Lada modelleket gyártó VAZ) számára. Az építkezés még azon év októberében megkezdődött a Baskír ASZSZK területén fekvő Belebej városában. A termelés korai fázisában, 1970-ben küldték el az első tízféle alkatrészből álló szállítmányt a VAZ-nak, majd 1971. január 18-án a gépjárműipari miniszter rendeletére a gyár hivatalosan is megkezdte működését.
A 70-es évek: Az autóipari nyomás
A gyár az 1970-es éveket óriási növekedési kényszer alatt kezdte. Az 1971-es hivatalos megnyitó után a fő feladat a Lada autókat gyártó Volgai Autógyár (VAZ) folyamatos ellátása volt. A gyár mérnökei azonban nem lélegezhettek fel: 1973-ban a szovjet vezetés újabb feladatot adott nekik, meg kellett kezdeniük a KAMAZ teherautókhoz szükséges masszív kötőelemek és rugók fejlesztését is.
A 70-es évek közepére a gyár sikeresen teljesítette a tervet, és a KAMAZ-okhoz szükséges teljes alkatrész-paletta gyártását elsajátította. Ebben az időszakban a gyárat szinte kizárólag a legmodernebb nyugati és külföldi import berendezésekkel szerelték fel. 1978-ban azonban stratégiai döntés született: ahelyett, hogy külföldi gépekre támaszkodnának, létrehoztak egy saját szerszámgépgyártó részleget, így a gyár már saját magának építette a gyártósorokat.
A 80-as évek: Miért kezdett egy csavargyár játékokat gyártani?
A Szovjetunióban bevett gazdasági gyakorlat volt az úgynevezett „Szirpotreb” (széles körű fogyasztási cikkek) program. Ez azt jelentette, hogy minden nehézipari és hadiüzemnek kötelezően elő kellett állítania a lakosság számára közvetlenül hasznosítható árukat is (például edényeket, bútorokat vagy játékokat). Mivel a Belebeji Gépgyár precíziós fémalkatrészekkel, rugókkal és elektronikai gépekkel dolgozott, a vezetőség úgy döntött, hogy a felesleges kapacitásokat és a megmaradt alapanyagokat komplex, elektromechanikus és elektronikus játékok tervezésére fordítja.
A játékok a „Belzan” (vagy БелЗАН) márkanevet kapták. Míg a legtöbb szovjet gyár egyszerű műanyag babákat vagy fix kerekű bádogautókat gyártott, a belebeji üzem mérnökei igazi csúcstechnikát vittek a gyerekszobákba. Játékaikat kifejezetten 7 éven felüli gyermekeknek szánták, mivel azok működtetése, illetve esetenként az összeszerelése is komolyabb ügyességet igényelt.
A BelZAN ikonikus szovjet játékai
A gyár játékgyártása a 80-as évek második felében, pontosabban 1987-ben ért el a csúcsra, amikor bemutatták a korszak legvágyottabb szovjet játékait:
A „Rakétahordozó” (Ракетовоз): Ez volt a gyár zászlóshajója. Egy nagyméretű, elektromechanikus katonai teherautó, amely távirányítóval vagy belső motorral mozgott, és a hátulján egy indítható rakétát hordozott. Érdekessége, hogy a gyár – költséghatékonyságból – pontosan ugyanerre az alvázra és futóműre építve kiadott egy civil, platós teherautó verziót is a városi járművek kedvelőinek.
Az összerakható makettek: A gyár felismerte a modellezés iránti növekvő igényt. A Rakétahordozóból kiadtak egy darabokban kapható, „csináld magad” verziót is, amelyet a gyerekeknek saját maguknak kellett összeszerelniük a dobozból.
A „Tank-M-007”: Egy lánctalpas, elektromos hajtású játék harckocsi, amely szintén a kor technológiai csúcsát képviselte a szovjet játékboltokban. Ebből is létezett egy otthon összeszerelhető, darabokban értékesített makett változat, amelyet „M-006” néven hoztak forgalomba.
A „Vezgyehod” (Вездеход - Mindenevő/Kétéltű): Egy fejlett elektronikus lánctalpas jármű, amely képes volt leküzdeni a nehezebb akadályokat is a lakásban vagy a szabadban.
Bár a Szovjetunió a 80-as évek végére súlyos gazdasági válságba süllyedt, a BelZAN játékai annyira népszerűek és tartósak voltak (köszönhetően az autóipari minőségű fém- és műanyag alkatrészeknek), hogy a gyártósorok még a birodalom 1991-es összeomlása után is zakatoltak: a dokumentumok szerint a Rakétahordozókból még 1992 októberében is hagyták el az üzemcsarnokot új példányok.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
