Ahogy azt az előző bejegyzésnél említettem, kaptam egy komolyabb játékcsomagot Pető Gábortól. A játékok mennyiségéből adódóan még csak a felmérésnél tartok, de azért a már átnézett darabokból igyekszem nektek megmutatni néhányat.
Az előző bejegyzésben egy társasjátékot hoztam nektek, amelyet most egy méltán klasszikus olasz játékautó követ majd. Ez pedig nem lesz más mint a Bburago Mercedes-Benz 190E Rally 1:43-as változata.

Ahogy azt megszokhattátok elsőként azonban a gyártót szeretném egy kicsit jobban bemutatni nektek, ami ebben az esetben különösen érdekes lesz.

A Bburago története tipikusan az a fajta ipari mese, ami Olaszországban szinte magától értetődő: egy lelkes szakember kiválik, és a saját elképzeléseiből világsiker lesz.

A történet 1974-ben kezdődött, egy észak-olasz kisvárosban, Burago di Molgora-ban. Itt alapította meg vállalkozását Mario Besana, aki már korábban is benne élt a játékgyártás világában. Nem a nulláról indult: a Mebetoys nevű cégnél szerzett tapasztalatot, amely akkoriban komoly szereplőnek számított a fém modellautók piacán. Amikor azonban a céget felvásárolta a Mattel, Besana inkább a saját útját választotta.

A „Bburago” név egyszerre volt tisztelgés és marketingfogás. A szülőváros neve adta az alapot, a dupla „B” pedig egy kis játékosságot – és megkülönböztethetőséget – vitt bele. Már a kezdetektől világos volt, hogy nem egyszerű játékokat akarnak gyártani. A cél valahol félúton volt a gyerekjáték és a gyűjtői tárgy között: olyan modellek, amelyek elég részletesek ahhoz, hogy polcra kerüljenek, de elég strapabírók ahhoz, hogy a szőnyegen is túléljék a versenyeket.

A Bburago igazán a nyolcvanas és kilencvenes években talált rá a saját hangjára. Ebben az időszakban a modellautóik szinte minden játékbolt polcán ott sorakoztak Európában, és hamarosan a világ más részein is. A sikerük kulcsa nem egyetlen nagy újítás volt, hanem egy nagyon jól eltalált egyensúly. Az autóik látványosak voltak: nyitható ajtók, részletes motorok, fényes festések – különösen a piros sportautók, amelyek szinte világítottak a dobozban. Ugyanakkor nem kerültek vagyonokba. Aki nem engedhette meg magának a drágább, szinte múzeumi minőségű modelleket, az is hazavihetett egy Ferrari vagy egy Lamborghini Countach másolatot.

És itt jött be az egyik legnagyobb ütőkártyájuk: a Ferrari-licenc. A Bburago hosszú ideig hivatalosan is gyárthatta a legendás olasz márka modelljeit, ami óriási előnyt jelentett. Egy Ferrari F40 vagy egy klasszikus sportkocsi kicsinyített mása nemcsak játék volt, hanem egy darabka álom is – sokak számára az első „Ferrari”, amit valaha birtokoltak.

A márka azonban nem kerülhette el a változó világot. A kétezres évek elején a gyártás globális átalakulása komoly kihívást hozott. Az ázsiai gyártók olcsóbban és nagy mennyiségben tudtak termelni, és a Bburago, amely addig erősen kötődött az olasz gyártáshoz, nehezen tudott alkalmazkodni. 2005-ben végül csődbe ment – egy korszak ezzel lezárult.

De nem tűnt el végleg. A márkát felvásárolta a hongkongi May Cheong Group, amely a Maisto mögött is áll. A Bburago így új életet kapott, immár globális gyártási háttérrel. Bár a termelés áthelyeződött Ázsiába, a név és az örökség megmaradt. Ma is készülnek Bburago modellek, és bár a piac megváltozott, a márka még mindig felismerhető: megfizethető, látványos, és egy kicsit nosztalgikus.

Ha visszanézünk, a Bburago sikere talán abban rejlett, hogy pontosan értette, mit akar a közönsége. Nem a tökéletességet hajszolta, hanem az élményt: azt a pillanatot, amikor egy gyerek (vagy egy felnőtt) kinyit egy dobozt, és a kezében tart egy apró, fémből készült álomautót.

A Mercedes-Benz 190E Rally több változatban és méretarányban is elkészült, de az egyik jellegzetes változata a Monroe logókkal ellátott változat volt, amihez én az 1:48-as méretarányban jutottam hozzá.
A kocsi alapvetően kék színt kapott, amire matricázás formájában kerültek fel a logók. A különböző években apróbb változások történtek a matricázásban, ami alapján az egyes évjáratokat meglehetett különböztetni egymástól.
Sajnos a gyártási évet pontosan nem tudom megmondani, de ebben az esetben annyira nem is érdekes.

A jármű karosszériája fémből készült és csak néhány alkatrész került műanyagból legyártásra. A kocsin nincsenek nyitható ajtók vagy motorháztető és csomagtartó. Egy végtelenül egyszerű, de meglehetősen pontosan elkészített 1:43-as kisautót kaptak a gyerekek, amelyek akár a gyűjtők számára is értékes lehetett.
A kék színű kocsin ahogy említettem matricák utaltak a versenyvonalra. A fő matrica a Monroe volt, de ezen kívül Dunlop és Bosch logókkal is lehetett találkozni az autón.
A kocsi kidolgozása ahogy említettem igényes volt. A hűtőrács és a Mercedes embléma műanyagból készült és szürke színt kapott, viszont az első és a hátsó lökhárító a karosszériából lett kialakítva.
Az átlátszó szélvédőn keresztül látszott a kocsi kidolgozott belsőtere is, ami természetesen műanyagból készült.
Az alváz szintén műanyagból van és nem különösebben részletgazdag. Itt található a gyártóra utaló felirat, valamint a jármű típusa is itt lett feltüntetve.

Az alvázba kerültek rögzítésre a futóművek, amelyek teljesen szabadon tudtak mozogni ugyanis hajtás ezekben a kisautókban nem kapott helyet.
A futóművek részét képező kerekek szintén műanyagból készültek és egészen szépen ki lettek dolgozva. Más gyártókhoz hasonlóak a Bburago is egy kerék típussal dolgozott, amelyet több játéknál is felhasználtak - ez volt az igazi tömeggyártás.

A kisautó amúgy tipikus gyerekjáték volt, amit a szülők valóban játék céljából vásároltak meg a gyerekeknek. Így szinte természetes módon ezekről a kocsikról itt-ott le van pattanva a festék és sokszor a matricák sincsenek már tökéletes állapotban.
Ezzel a járművel kifejezetten szerencsém volt, mert nagyon szépen vészelte át az eltelt éveket.
Ennek is köszönhető, hogy a gyűjtemény egyik szép darabja lesz, amit reményeim szerint Ti is láthattok majd. Persze amíg a bemutatásra nincs lehetőség, addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is!

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!