A mai napon egy Norma által készítette űrjárművet szeretnék bemutatni nektek. Ezt a járművet nem a képzelet vagy fantasztikus filmek szülték, hanem a valódi élet, hiszen a Lunuhod program űrjárművei a 70-es évek elején hatalmas technológiai bravúrnak számítottak.
De először nézzük meg mi is volt az a Lunohod program és milyen járműveket készített a Szovjetunió a technikai nagyságának a bizonyítására.

A Lunohod‑program a szovjet űrkutatás egyik legmerészebb és legsikeresebb vállalkozása volt, amelynek célja az volt, hogy távirányítású járművekkel térképezze fel a Hold felszínét, és bizonyítsa a Szovjetunió technológiai fölényét az automatizált űreszközök terén. A program első járműve, a Lunohod–1 1970-ben érkezett a Holdra, és a maga korában lenyűgöző teljesítményt nyújtott: közel 10,5 kilométert tett meg, több mint 20 000 televíziós felvételt és 200 panorámaképet készített, miközben a nyolckerekű, külön rugózott futómű és a felnyitható napelemes fedél olyan mérnöki megoldásokat vonultatott fel, amelyek messze megelőzték korukat.
A program második járműve, a Lunohod–2 1973-ban indult, és még az elődjénél is fejlettebb rendszerekkel dolgozott: nagyobb felbontású kamerákkal, gyorsabb haladási sebességgel és hatékonyabb energiafelhasználással. Ennek köszönhetően 37 kilométeres megtett útjával máig tartó rekordot állított fel a nem ember vezette holdjárók között. A két rover kidolgozottsága – a radioizotópos fűtőegységtől a precíz távirányítási rendszerig – nemcsak a szovjet mérnöki tudás csúcspontját mutatta meg, hanem megalapozta a későbbi bolygóközi robotmissziók technológiai alapjait is.

Természetesen játékok sokasága mutatta be ezt a technikai csodát a gyerekek számára és tette érdekessé számunkra a hétköznapokat.
A holdjáró készült távirányítós változatban, de a egyszerű elemes változatokban is felbukkant, de valószínűleg egyszerűbb műanyag játékok formájában is jelen volt a korabeli játékpiacon.
A távirányítós változatot már bemutattam nektek itt az oldalon, de most jöjjön egy Szovjetunióban gyártott elemes változat is.
Most az egykori NORMA egyik különlegességét a Lunochod-N elemes űrjárművet szeretném kicsit jobban bemutatni nektek.

A tallini Norma gyár a szovjet ipar egyik különlegessége volt, ami nem egy szürke ipai gépgyár volt, hanem sokkal inkább egy szerteágazó profillal rendelkező innovatív üzem.
Persze a gyár története sokkal régebbre nyúlik vissza. Az alapítás éve 1891 és akkor még bádogos üzemként gyártottak különböző ipari kiegészítőket.
A céget 1940-ben államosították és lett a szovjet ipar szerves része.
A cég több lábon állt. Első és legfontosabb terület ahol jelen voltak az autóipar volt. Biztonsági öveket gyártottak a szovjet autókba. A jellegzetes biztonságiöveik feltűntek a VAZ (Lada), AZLK (Moszkvics) és GAZ (Volga) termékeiben is.
Ezen kívül foglalkoztak játékok gyártásával, amelyek között különböző elektromos és lendkerekes járművek is megtalálhatóak voltak - manapság ez a terület ahol a gyűjtők a legtöbbre értékelik az egykori Norma termékeit.
Jelen voltak még a napi használaticikkek piacán is. Készítettek táblákat, fűszertartókat, konyhai kellékeket, de még zseblámpát is.

A Norma az Észt Szovjet Köztársaság egyik kirakatgyára volt, ami minőségben sokkal jobbat tudott a szovjet gyártóknál és több ezer embernek adott akkoriban munkát.
A rendszerváltást követően a Norma talpon tudott maradni és ma is jelen van a piacokon - persze már nem gyárt játékokat.
Jelenleg a svéd Autoliv tulajdonában van a cég és autós biztonsági rendszereket gyártanak számtalan típushoz.

A hosszúra nyúlt bevezető után már térjek át a játékra, hiszen tudom aki a cikket olvassa az leginkább arra kíváncsi :)
Játék egy kartondobozban került a boltok polcaira, aminek színes fedele azonnal felkeltette a boltokban a figyelmet. Gondoljatok csak bele, akkoriban amikor a csapból is a szovjet űrkutatás nagysága folyt és minden nap lehetett hallani a rádióban és látni a televízióban a Lunohod holdjárók hatalmas teljesítményét a rendkívül fogékony gyerekek számára egy ilyen játék maga volt a csoda.
A doboz tetején a felnyitott fedelű holdjára látható a holdbéli tájon, míg a doboz oldalain szintén a holdjáró tűnik fel és a játék neve cirill és arab írásmóddal.
A doboz másik két oldalán a gyártóra utaló adatok és némi hevenyészett leírás olvasható a játék működéséről.

A dobozt kinyitva aztán előtűnik a műanyagból készült Lunochod-N is. A forma annyira jellegzetes a 8 kerékkel, hogy egyszerűen lehetetlen összekeverni bármi mással a játékot. A kidolgozottság nem különösebben részletgazdag és kicsit zavaró, hogy a kerekek kivételével minden gyakorlatilag szürke műanyag, de szerintem akkoriban ennek is tudtak örülni a gyerekek.
Az alvázon ott a 8 klasszikus kerék, amelyek kettesével rugóznak és mozognak, felette pedig a felépítmény kapott helyet a felnyitható tányérral és a kiegészítésekkel.
Kiegészítésekkel, ugyanis alapvetően a Lunochod-N-re fel kellett szerelni néhány műanyag alkatrészt is, ami egy szonda és egy antenna volt.
Ezek a kiegészítések is megtalálhatóak voltak a dobozban és egyszerűen be kellett őket 'tűzni' a megfelelő furatba.

Az alvázra kerülő felépítmény természetesen leszedhető volt. Erre szükség is volt, hiszen valahogy az elektromos játékba elemet is kellett tenni. Az elem helye pedig a villanymotorhoz közel, az alvázban lett kialakítva.
Hogy ehhez hozzáférjenek a szülők, műanyag füleket kellett kiakasztani ami után már levehető volt a felépítmény a játékról.
Ezt követően lehetett az alvázba behelyezni a 4.5 V-os elemet a motor mellé. Ezen kívül itt kapott helyet a játék fénytechnikája egy darab zseblámpaizzó formájában. Ez az izzó működés közben világított, ami a fedél alatt elhelyezett piros műanyag gömbökön keresztül és a játék elején elhelyezett két átlátszó kupakon keresztül 'ontotta' magából a fényt.

Az elem behelyezése és a játék összeszerelése után következhetett végre már a játék, amit szerintem a legjobban vártak a gyerekek.
Nos azért a Lunochod-N jóval kevesebbet tudott, mint a távirányítós társa, de azért ezzel is el lehetett szórakozni. A jármű beüzemelésére egy hátsó részen elhelyezett tolókapcsoló szolgált. Ezzel volt lehetőségünk a haladás irányát meghatározni. A játék képes volt előre és hátra haladni, de fordulni sajnos nem tudott.
Talán ezért is volt szükség a fényekre, hogy a holdjáró valami izgalmat is tartogasson a gyerekek számára a bekapcsolás után, mert be kell látni az hogy egy játék zéró interakcióval elindul előre nem volt túl izgalmas már akkoriban sem a gyerekek számára.
A Lunochod-N amúgy tökéletesen teszi a dolgát és amire kitalálták tökéletesen alkalmas. A nehezebben terepen is tökéletesen boldogul, a futómű kialakításának köszönhetően gyakorlatilag bármire felmászik, amíg az elemben van elég energia.

Szerintem nagyon jól szórakozhattak vele a gyerekek akkoriban és élvezték a játékot és valószínűleg igyekeztek olyan terepet összehozni ahol a holdjáró elakadhatott vagy felborulhatott.
Összességében egy kevés interakcióval rendelkező, viszonylag szépen kidolgozott, történelmi hullámokat meglovagoló játékot készített a Norma akkoriban, ami egészen biztosan sikeres is volt.

Őszintén szólva nem tudom akkoriban itthon lehetett-e kapni ezt a változatot, de én nem emlékszem rá a boltok polcairól.
Most örülök, hogy bekerült a gyűjteménybe, hiszen a történelem egy darabja érkezett meg más formában hozzám. Szerencsére az eredeti doboz és a tökéletes működés még növeli is az értékét, de számomra sokkal inkább az űrkutatás teszi érdekessé ezt a játékot.

Reményeim szerint egyszer majd ezt a darabot is betudom mutatni majd nektek, de amíg erre nincs lehetőség addig jönnek a megszokott fényképek ezúttal is.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!