Megszokhattátok már, hogy a játékokon kívül bizony más is bekerül néha a gyűjteménybe. Ezeket a tárgyakat amolyan korrajznak szánom, ami hű betekintést ad a kor szocialista világába.
Mostanában néhány magnóval gazdagodott a gyűjtemény, így amikor egy különlegesebb darabot megláttam az egyik hazai aukciós oldalon, azonnal bele is szerettem.
Ez a magnó volt a Волна, amit az egykori Szovjetunióban gyártottak. A magnót a Korpus gyárában készítették Saratovban, ahol nagyon sok hiradástechnikai termék készült akkoriban (lemezjátszót, orsós magnetofonok, rádiók és kazettás magnetofonok).
A Волна magnetofont 1989-től gyártották, ami már a szocializmus végnapjainak volt tekinthető. A piros színű Волна magnetofon egy 1985-ben fejlesztett magnó felújításon átesett változata, amit ezért gyakran hívnak Волна-M-nek.
A Волна szó, amúgy hullámot jelent és valószínűleg a zene hullámaira utal a név.
A magnetofon amúgy egy hordozható darab volt, ami elemekről és adapterről is működtethető volt. A Hullám márka több darabjának is jellemzője volt, hogy nem tartalmazott hagyományos értelembe vett gombokat, ahogy azt a magnók esetében anno megszoktunk.
Engem is ez nyűgözött le ebben a darabban.
A magnó piros színű műanyag házban jelent meg, amit csak a fekete kapcsológomb, a zöld hangerőszabályzó és a fehér színű feliratok szakítottak meg.
A műanyag ház oldalán különböző csatlakozók kaptak helyet, amelyek segítségével erősítőre is lehetett kötni a kicsi magnetofont, valamint a tápellátásról lehetett itt gondoskodni.
A magnó tetején két fül volt megtalálható, amibe eredetileg egy vállpánt volt és ezzel még kompaktabb és hordozhatóbb lett az eszköz.
A vállpántra bizony szükség is volt, mivel a magnó elemek nélkül is súlyos darab volt, de ha bekerült a működtetéshez szükséges 6 darab góliát elem is a tartóba, akkor már tényleg kifejezetten nehéznek számított.
A működtetése viszonylag egyszerű volt. A kazettatartót ki kellett nyitni. Ehhez nem tartozott mechanika, így egyszerűen az erre kialakított fül segítségével lehetett kinyitni a tartót és berakni a kazettát.
A fedél lecsukása után a fekete kapcsolóra lehetett fordítani a figyelmet, amivel működtetni lehetett az eszközt.
A kapcsoló forgatható volt és segítségével előre, hátra lehetett tekerni a szalagot, valamint le lehetett játszani a kazettán található zenét.
Felvételre alkalmatlan volt a készülék, ahogy olyan funkciókat is úri hóbortnak gondoltam mint a pillanatállj.
A forgatható zöld gomb segítségével lehetett a hangerőt szabályozni és gyakorlatilag ezzel végére is értünk a magnetofon tudásának.
Az akkori ára is ennek megfelelő volt a magnetofonnak, amiért összesen 63 rubelt kértek a boltokban.
A hozzám került változat természetesen tökéletesen működik elemről. A régi szovjet kazettás magnetofont természetesen reményeim szerint a többi hasonló eszközzel láthatjátok majd.
Amíg azonban erre nincs lehetőség, addig maradnak a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a tamas.laposa70@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!
