A mai napon egy érdekes és viszonylag ritka régi játékot szeretnék bemutatni nektek, amit egy furcsa véletlennek köszönhetően ismét a szarvasi Plastolus gyártott.
A szarvasi Plastolus a 80-as években a játékgyártás egyik fellegvárának számított Magyarországon. Szinte az összes KGST országban megtalálhatóak voltak a cég által készített játékok, amelyek között a kacsintós babára, a klasszikus pöttyös labdára vagy éppen a társasjátékok közül néhányra egészen biztosan Ti is jól emlékeztek.
Az 1951-ben alapított szövetkezeti rendszerben működő cégnek az utolsó döfést a rendszerváltás vitte be, aminek következtében több darabra szakadt az addig sikeresen működő vállalkozás, majd pedig szépen lassan elsorvadt.

Szerencsére a játékaiknak köszönhetően sokan emlékezhetünk a cégre, hiszen a társasjátékaikkal, műanyag játékaikkal és gumiból készült figuráikkal mind a mai napig lehet találkozni blogokon vagy a hazai aukciós oldalakon.

A mai napon a Játsszunk együtt társasjátékot mutatom be nektek, ami a cég egyik kevésbé ismert játéka. A kicsiknek készült játék a gyerekjátékok világába nyújtott betekintést társasjáték formájában.
Talán ennek a játékos világnak is köszönhető, hogy a Játsszunk együtt néven kívül, Irány a játszótér néven is forgalomba került a későbbiekben ez a játék.

A dobozt kinyitva feltűnik azonnal a széthajtható papírból készült játéktér, amit csupa játszó gyerek díszít. A rajzok ízlésesek és a játéktér kellően bonyolult.
Egy viszonylag egyszerű dobókockás játékról van szó, amit négyen tudtak játszani egymás ellen. Ennek megfelelően a dobozban megtalálhatóak a bábuk, a dobókocka, valamint még 15 darab számozott kártya is.
A számozott kártyáknak fontos jelentősége van a játék során.
A szabályok elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnnek, de szerintem a gyerekek pillanatok alatt átlátták azokat.
A játék úgy indult, hogy az első játékos választott egy kártyát és a kártyán található számnak megfelelően elfedte vele az adott rajzot. Ezt követően a játékosok igyekeztek megszerezni az adott kártyát, amire úgy volt lehetőség hogy a rajzokhoz található két pont valamelyikén beléptek a mezőre és a másik oldalon kiléptek onnan.
Ezzel a művelettel meglehetett szerezni az adott kártyát. Ezt követően a kártya megszerzője választott egy másik kártyát és az ahhoz tartozó mezőt fedte le és folytatódott a hajtóvadászat az aktuális kártya után.

A játékban le lehetett ütni egymás bábuját, ami ezt követően már nem kerülhetett vissza a táblára. Ebből már kikövetkeztethetitek, hogy igazán az került előnybe aki a legtöbb bábuval rendelkezett a táblán. Neki voltak a legjobbak az esélyei a kártyák megszerzésére, de azért neki sem ártott résen lennie.
A játék akkor ért véget ha mind a 15 kártya lap leszedésre került és természetesen a játékot az nyerte meg, aki a legtöbb kártyát tudhatta magánál.

Igazából egy érdekes és izgalmas játék, amivel egy kisebb baráti társaság egészen jól szórakozhatott egy esős délutánon várva a napsütést, amikor ismét valóban birtokba lehetett venni a játszóteret.

Örülök, hogy egy újabb hazai társasjátékkal gazdagodott a gyűjtemény, amire emlékeztek Ti is néhányan. Természetesen kiállítva ezt a játékot is láthatjátok majd, de amíg nincs lehetőségem a személyes bemutatásra, jönnek a megszokott fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!