Ha már néhány napja a Norma Pilla bejegyzésben megemlítettem a Casio VL-1-est, akkor itt az ideje hogy azt is kicsit közelebbről bemutassam nektek.
A 80-as évek kultikus hangszere, bár sokunk számára inkább játékszere egészen biztosan mindenkinek az emlékezetébe örökre bevéste magát, ha másnak nem is, a Trio Da, da, da című slágerének köszönhetően egészen biztos.
A Casio VL-1-es a Pilléhez hasonlóan monofonikus hangszer, azonban hatalmas az ugrás a két hangszer között. A Pillét valóban csak gyerekeknek fejlesztették és zenélésre is csak korlátozottan volt alkalmas, a VL-1-es ezzel szemben egy igazi hangszer volt.
De mit is nyújtott a Casio apró hangszere?
Első sorban remek szórakozást, számológépet és számtalan zenélési lehetőséget.
Ez utóbbihoz 29 gombos billentyűzet, 3 állásba kapcsolható oktáv váltó, változtatható sebességű ritmus amiből 10 különböző állt rendelkezésre (rock, swing, samba, bossanova, stb...), 6 választható hangszer (zongora, fantasy, hegedű, fuvola, gitár, ADSR), LDC kijelző, beépített hangszóró, hangkimenet, adapteres áramellátási lehetőség és egyéb extra funkciók.
Természetesen a zenéink rögzítésére is lehetőség nyílt, ami alá különböző ritmusokat keverhettünk.
A profibbak a zenéléshez elég volt a billentyűzet, azonban a hozzám hasonló kezdők számára érdemes volt a hangokat bepötyögni a memóriába a gombokhoz rendelt jelek segítségével.
A VL-1-hez mellékelt füzetben is így kerültek be a legismertebb dallamok, így többek között az O Sole Mio, a Santa Lucia és egyéb klasszikusok.
Igazából egy nagyszerű szórakozás volt, amivel ráadásul remekül lehetett zenélni is, így egy kicsit mi is zenésznek érezhettük magunkat.
A használathoz 4 db 1.5 V-os AA elemre volt szükség, amit kellő gyorsasággal általában le is merítettünk. Emlékeim szerint az egyik osztálytársamnak volt egy ilyen szerkezete, ami aztán szépen körbe is járt és mindenki haza is vitte egy kicsit.
Amikor szembe jött velem egy VL-1-es a neten, akkor azonnal tudtam hogy kell a gyűjteménybe. A saját nosztalgiámon kívül persze fontos volt az is, hogy egy olyan játékról/hangszerről van szó, amit mindenki ismer lehetett felnőtt vagy gyerek a 80-as években.
Mint láthatjátok a hangszer kiváló állapotban maradt meg, a hangszeren kívül a tok és a kottákat tartalmazó füzetecske is megmaradt. A gombokon már csak nosztalgiából is rajta hagytam a Rotex szalagra nyomtatott jeleket.
Igazi klasszikus, amire még ma is sokan emlékeznek.
Természetesen a múzeumban akár zenélhettek is majd rajta, de addig jönnek a megszokott fényképek.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!