MSB Omega 2
2014. szeptember 20. írta: ToyaHSW

MSB Omega 2

DSC_0404.JPG

A mai napon úgy gondoltam egy kicsit visszatérünk az egykori NDK-ba és egy újabb rendkívül különleges távirányítású holdjárót osztok meg veletek.
A választásom ezúttal a VEB Mechanische Spielwaren Brandenburg által 1965-ben gyártott Omega 2-re esett. A gépnek természetesen volt egy sokkal kevésbé kidolgozott elődje, amit mára szinte lehetetlen beszerezni - ez volt az 1962-ben gyártott Omega 1-es.

A két változatban (fekete kerekes és piros kerekes) Omega 2 messze megelőzte a korát. A gépnek világítottak a lámpái és a műszerfala, forgatható volt a radarja és az autóban egy űrhajós is helyet kapott. Az igazi újdonság azonban az akkumulátoros áramellátás volt, amit a konnektorba dugva tölthettünk újra.
A jármű egyetlen gyenge pontjának az antenna bizonyult, ami az én játékomról is elveszett az elmúlt 50 év során valamikor. A gép természetesen 100%-ban üzemképes és nyugodtan lehet vele játszani mind a mai napig.

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr976714169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TothA 2014.09.20. 20:34:52

Pont ezt kaptam 65 karácsonyára!

ToyaHSW 2014.09.20. 23:42:08

@TothA: Nagy volt az öröm gondolom :)

kavycs 2014.10.20. 20:46:30

Nekem is volt ilyen holdjáróm. Pár évvel később kaptam. talán 68-69-ben. Én úgy emlékszem, hogy az enyémnek nem volt hajtómű-szárnya, a többi azonban stimmel.
Meglepetve olvastam az aksiról. Itthon nem adtak hozzá, vagy a szüleim nem vették meg, nem tudom. Most már legalább tudom mire szolgált az a kis villásdugó. Emlékszem, hogy két 4,5 V-os lapos elemmel működött, amit pillanatok alatt lenyalt. Nem volt hozzá akkumulátor - így a távirányító végén látható villásdugót arra próbáltuk használni, hogy a kisvasutam trafójáról vettük volna a működtetéshez szükséges szuflát. Persze ez csak elmondva volt ilyen egyszerű, a gyakorlati kivitelezésig nem jutott el.
Tekintettel arra, hogy az üzemeltetése a család pénztárcájához mérten elég húzós volt ritkán került bele elem, aminek a folyománya az lett hogy előbb-utóbb az enyészeté lett a játék.