Mivel elég népszerű volt a látogatók között a papírmakettekről szóló bejegyzés, ezért Tarjányi Dánielnek köszönhetően tovább ismerkedünk ezekkel a hazai készítésű játékokkal.
A mai napon a Néprajzi Múzeum sorozat darabjairól mesél majd nektek Dániel, akinek ezzel át is adom a szót.
A Parlament-Operaház-Grassalkovich kastély zászlóshajókon túl a Papír-Plaszt GM a 80-as évek közepén elindított egy új sorozatot is, mégpedig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal együtt, a múzeum jelesebb épületeinek bemutatásának tervével. A sorozat három épületig jutott:
1. A mándoki görögkatolikus templom,
2. A botpaládi lakóház és gazdasági épület, és a
3. Mándi templom – nemesborzovai harangláb épületegyüttes került kiadásra.
A makettek egyöntetűen nagyon magas tervezési minőségűek és szokás szerint rendkívül részletgazdagok, de a kivitelezés nagyon hullámzó minőségűre sikeredett.
A mándoki templom harmonikaszerűen kihajtható, teljesen matt kartonra készült – Vili bácsi elmondásából kiderült, hogy a cél az eredeti fa épület hangulatának visszaadása volt, ez a cél azonban sajnos nem sikerült. A durva karton felületen pontatlanul terült a festék, az apró részletek pedig egész egyszerűen elmosódtak. Az egész makett összhatása olyan, mintha egy tehetséges gyerkőc vízfestékkel festette volna be. Kezdő makettnek mondjuk pont teljesen jó volt, egyszerű hasáb formákkal, kizárólag egyenes élekkel, flancos technikai megoldások nélkül.
A sorozat második darabja már kiküszöbölte a gyermekbetegségeket, immár műnyomó felületű papírra került a nyomat, élénk színekkel, pengeéles kontúrokkal. (Sajnos a papír változatlanul a vastag gyógyszeresdoboz-alapanyag volt, ami nem kedvezett az apró részleteknek, de pár réteg lehámozásával itt is át lehetett hidalni a dolgot. A gabonatároló rész négy tartóoszlopának esetében én annak idején csaltam egy kicsit, belülről hurkapálcával merevítettem az oszlopokat, így szép, szabályos lett mind a négy tartó.) A diorámaszerűen kialakított makett szinte kiáltott azért, hogy az ember néhány aprósággal felturbózza – egy kis maradék műfű, ami a terepasztal építéséből kimaradt, néhány méretarányos állatfigura, egy plusz itatóvályú, benne gyűrt celofán, mint víz…
A harmadik kiadvány, a mándi templom-nemesborzovai harangláb épületegyüttes is vegyesre sikerült. Színvilágában rettentően unalmas lett – gyakorlatilag a szürke különböző árnyalatai dominálnak, ami egy fából készült, zsindellyel borított eredeti épületen jól néz ki, de sajnos kicsiben nagyon nem jött át, körülbelül annyira érdekfeszítő a két épület, mint egy korabeli Képújság oldal. Némileg kárpótol a harangláb összetett kialakítása, a körbefutó, loggia-szerű rész, illetve a tornyok játékossága – de a szürkeség mindent legyűr. Ezen a maketten érezhető legjobban a romló nyomdai minőség, ahogyan az egyik fényképen is látszik, a nyomatok sok helyen milliméterekkel csúsztak el az eredeti kontúrvonalakhoz képest, ami azt eredményezte, hogy összerakás után kellemetlen fehér szakaszok maradtak, amelyeket színezgethetett az ember kézzel.
A harmadik kiadványba bekerült egy kis marketing anyag is, az addig kiadott makettek listájával (érdemes külön megfigyelni az árakat…), illetve a tervezett darabokkal – sajnos nagyon sok tervezett makett csak a rajzasztalon készült el, nyomtatásra már nem került.
RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!
Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!