Csuk és Gek sítalpas szánkó
2018. március 03. írta: ToyaHSW

Csuk és Gek sítalpas szánkó

csukesgek1.JPG 
Egy olyan játékot hoztam nektek a mai bemutatóban, ami ebben a hidegben különösen aktuális. Emlékszem gyerekkoromból, hogy mennyire irigykedve néztük azokat a gyerekeket akiknek volt egy szovjet gyártású Csuk és Gek kormányozható szánkójuk.
Azóta eltelt néhány év és az élet most sodort az utamba elfogadható áron egy szép állapotban megmaradt darabot, amire természetesen azonnal le is csaptam.

De elsőként a névről néhány szót muszáj ejteni. A Csuk és Gek egy szovjet regény, amit Arkagyij P. Gajdar írt és egy rendkívül sikeres filmet is forgattak belőle.
Csuk és Gek egy testvérpár, akik Moszkvában élnek az édesanyjukkal, míg apjuk egy távoli kutatóállomáson dolgozik. Mivel apjuk a karácsonyi ünnepekre sem tud hazalátogatni a munkája miatt, így a család felkerekedik hogy együtt tölthessék az ünnepeket. A két fiú azonban elhallgat egy táviratot, amiből sok probléma adódik.

Ennek a szovjet kormányozható szánkónak ehhez a regényhez lehet kapcsolni a nevét. Valószínűleg a távoli hófedte kutatóállomás miatt és a karácsonyi kalandos utazás miatt esett a választás.
Nem tudom, hogy az 1953-ban készült film vagy az 1939-ben publikált regény adta az alapot a névválasztáshoz, de szerintem nem is annyira lényeges.
A szánkó természetesen mint minden abban az időben vasból készült, amit csak az alumínium talpak és néhány műanyag elem és a műbőr borítású ülés tör meg. Ennek megfelelően nagyon robosztus és nehéz szánkóról van szó.
A kidolgozás kellőnek gondos, még külön lábtartó is helyet kapott a szerkezeten.
A kormány magassága állítható és megtalálható a szokásos műanyag markolat is, a két férőhelyes ülés pedig műbőr borítást kapott.
A kormányzás csak az első talpat érintette, így lehetett irányt változtatni a szerkezettel. Az alsó részen egy menetes állító csavar is található, amivel a két hátsó talp dőlését lehetett szabályozni.
Természetesen a játékhoz tartozott egy húzó is, amivel a szorgos apukák visszahúzhatták a gyerekeket a dombra vagy sík terepen vontathatták a gyereket, aki így élvezhette a szánkózás örömeit.

Őszintén szólva nem emlékszem mennyire is volt használható vagy irányítható a szerkezet, felnőtt fejjel pedig már nincs lehetőségem a kipróbálására.
Természetesen a múzeumban láthatjátok majd ezt a kiváló állapotban megmaradt kormányozható szánkót is, sőt fel is ülhettek majd rá ha úgy tartja kedvetek. Szánkózásra nem lesz lehetőség, de élménynek szerintem így sem lesz utolsó.
Amíg erre nem lesz lehetőség jönnek a szokásos fényképek.

RÉGI JÁTÉKOD VAN? NE DOBD KI! NE ADD EGY NEPPERNEK! TUDD INKÁBB JÓ HELYEN, AHOL MEGŐRZIK ÉS VIGYÁZNAK RÁ!

Kövesd munkámat a Facebookon és a többi közösségi oldalon! Ha szeretnél segíteni anyagilag, akkor itt  teheted meg, ha játékokat szeretnél felajánlani a leendő múzeumba, akkor a toyahsw@gmail.com címre küldj üzenetet és megbeszéljük a részleteket!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr4013711144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Levente 2018.03.05. 16:25:03

Nekem is volt. Nem volt igazán jó. Lassú volt. A kormány semmit sem ért. Cserébe jó nehéz volt visszahúzni a dombra.

ZON 2018.03.06. 15:31:11

@Papp Levente: pontosan így emlékszem. Mondjuk, kocsi mögé kötve (tudom, nagyon veszélyes) élvezetes volt.

"még külön lábtartó is helyet kapott a szerkezeten " - ilyesmire nem emlékszem, a fix talpak elején fékek voltak.

Skywatcher 2018.03.07. 10:55:07

Gyakorlatilag használhatatlan volt. Szegény Apám mint mindent, ezt is megvette nekem, aztán csalódottan ottmaradtam a töltésoldal tetején, míg a többiek nyakukat törve száguldottak be az ártéri fák közé. Akkora egy tré volt, hogy kb 3x ültem rajta, aztán hányódott egy darabig a padláson, míg valakinek elpasszoltuk. Asszem a kitaposott, több napja síkosított, életveszélyes minősítésű pályákon volt képes learaszolni, kb lassú séta sebességével. (a Dabas ott már átlépte a hangsebességet) :)